Épp a szeretőjével táncolt… amikor a felesége a kezébe vette a mikrofont, és mindenki előtt kirúgta a cégtől.

A tanács beidézte Octaviót, hogy meghallgassa a magyarázatát. Egy dossziényi jelentéssel a kezében lépett be, és leült Mayrával szemben.

„Évek óta figyelmeztetlek, hogy Álvaro figyelmen kívül hagyta az irányítást” – mondta. „Soha nem olvastad el a teljes jelentéseimet.”

Mayra emlékezett az apja temetése utáni hónapokra. Amint meghallotta Álvaro hangját, amint gyűlést vezetett, azonnal hazament, és azt mondta magának, hogy akkor tér vissza, amikor már kevésbé fájt.

– Igazad van, hogy félreálltam – felelte. – Ez nem magyarázza a hamis számlákat.

Octavio a tanácsadókra nézett.

– A cégnek válságra volt szüksége a változáshoz. Álvaro azt hitte, azért birtokolja a helyet, mert hozzád ment feleségül. Még mindig megvolt a hatalmad, de nem akartad használni.

„És a tanácsadói munka?” – kérdezte az egyik tanácsadó. „Mi a helyzet a rá kifizetett pénzzel?”

Octavio nem válaszolt azonnal. A könyvvizsgáló felfedte az átutalásokat és a befektetési csoporttal való kapcsolatokat, amely érdeklődött egy esetleges részvényvásárlás iránt. Ha a cégnél komoly botrány törne ki, ez a csoport tőkét ajánlana fel. Octavio megbeszélte velük annak lehetőségét, hogy a tranzakció után is pénzügyi igazgatóként maradjon.

„Megakadályozhattam volna, hogy később részletekben eladják” – mondta.

– Ehhez most pénzt kezdtél el kivenni belőle – felelte Mayra.

Octavio összeszorította a száját. Évek óta ismerte a szakma minden fontos személyiségét. Arra a következtetésre jutott, hogy ez nagyobb jogot ad neki a jövője eldöntésére, mint azoknak, akik felelősek érte.

Az igazgatótanács nem szavazott azonnal a végleges elbocsátásáról. A felülvizsgálat idejére felfüggesztette a kifizetések feletti jogkörét és a rendszerekhez való hozzáférését, majd a megállapítások alapján elmozdította pozíciójából. A cég benyújtotta a vonatkozó panaszokat. Renatának is felelnie kellett a közreműködéséért; az iratok átadása nem törölte el a tetteit.

Mayra kérte, hogy keressék meg az Álvaro által elbocsátott elemzőt. Találkozott vele, elismerte, hogy a cég figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseit, és felajánlotta, hogy a megfelelő csatornákon keresztül jóváteszi a történteket. Az elemző azonban nem volt hajlandó visszatérni.

„Szerettem itt dolgozni” – mondta. „Amit viszont nem tudok megtenni, az az, hogy ilyen gyorsan újra megbízom.”

Mayra nem vitatkozott. Megtanulta, hogy a megbocsátás kérése nem jogosít fel arra, hogy megkapd azt.

Álvaro átadta a számítógépét, a hitelesítő adatait és egy írásos nyilatkozatot. Beismerte, hogy ő rendelte el a kifizetéseket, figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetést, és a dosszié áttekintése nélkül jóváhagyta az elemző elbocsátását. A hamisított aláírás nem a saját kezéből származott, de a döntései minden mást megkönnyítettek.

Amikor Mayra apjának régi irodájába ment, hogy aláírja a végső átadás-átvételi szerződést, ott találta a nőt, aki egy új független igazgatóval egy ellenőrzési tervet nézett át.

– Szeretnék beszélni veled, ha végeztél – mondta.

Mayra kiment a folyosóra. Álvaro nem próbált meg közelebb lépni hozzá.

„Elárultam a bizalmadat, mielőtt tudtam volna Octavióról” – mondta. „A bulin is megaláztalak. Hetek óta a csalást akarom felhasználni, hogy megmagyarázzam magamnak, miért kötöttem ki itt. Ez nem magyarázza meg.”

Még mindig rajta volt a jegygyűrűje. Lassan megforgatta az ujján.

– Kérdeztem az otthoni fizetésekről. Kérdeztem Renatáról. Mindkét kérdés sértésnek tűnt számomra.

-Tudom.

– És bár én kerültem az apám irodájába való bejutást, te minden kétségemet annak bizonyítékává változtattad, hogy nem értem a céget.

Álvaro lesütötte a tekintetét. Mayra levette a gyűrűjét, és a kabátja zsebébe tette. Nem adta oda neki: az övé volt, és majd később eldönti, mit kezd vele.

„Be fogom nyújtani a válópert” – mondta.

Bólintott, bár eltartott egy ideig, mire megszólalt.

– Az az éjszaka miatt van?

– Azon az estén abbahagytam a már amúgy is történtek titkolózását.

Álvaro felkapta a holmiját tartalmazó dobozt és elment. Mayra visszatért az irodába. Apja évekig ott dolgozott; amikor meghalt, Mayra úgy gondolta, hogy ott ülni annyit tesz, mint hozzá hasonlítani. Ezért hagyta üresen a széket.

Ezúttal leült és befejezte a terv elolvasását. Olyan embereket vett fel, akik képesek voltak ellentmondani neki, elkülönítette a családi döntéseket az operatívaktól, és követelte, hogy minden biztonsági riasztás egyetlen igazgatósági tagon keresztül is eljuthasson az igazgatótanácshoz. Nehéz hetek, felülvizsgálandó szerződések és beszállítóknak kellett elmagyarázniuk, miért állították le bizonyos kifizetéseket.

Majdnem hat hónappal később egy megbeszélésen három igazgató elutasította az egyik javaslatát. Mayra meghallgatta az indokaikat, kérte a felülvizsgált számadatokat, és megváltoztatta a projekt egy részét. Amikor véget ért, néhány percig az ablaknál állt. Gondolatban nem érezte szükségét annak, hogy felhívja az apját, és megkérdezze tőle, mit tett volna.

Átrendezte a szobát egy kerek asztal köré. Egy fiókban tartotta a saját fényképét a kis iroda előtt, ahol az egész elkezdődött.

Azon az estén elhagyta az épületet, miközben még emberek dolgoztak. Név szerint üdvözölte az őrt, és kiment az utcára anélkül, hogy Álvarót kereste volna az autók között. Apja halála óta először tudta, hogy másnap visszamegy a házba.