1. RÉSZ
– Anya, csak vegyél egy szendvicset.
Mateo és én is megehetjük a felét.
Vacsorát is kell enned.
Ezek a szavak, melyeket egy négyéves kisfiú mondott, megdermedtek Nicolás Valcárceltől egy kis pékség bejáratánál Madridban, Vallecasban.
Mindössze 20 perccel korábban távozott egy megbeszélésről, amelyen egy 600 millió euró értékű ingatlanügyletet kellett lezárnia.
A sofőrje kint várta, egy fekete Mercedes mellett.
Azonban, ami előtte volt, többet ért, mint az összes épület, amit meg akart venni.
A pult mögött egy nő remegő ujjakkal számolta az érméket.
Clara Beltrán volt az.
A volt felesége.
Ugyanaz a nő, akit 5 évvel ezelőtt kizárt az életéből.
Clara kopott kabátot és régi tornacipőt viselt, a haja pedig gondatlanul volt összefogva.
Mély sötét karikák voltak a szeme alatt, de még mindig megőrizte azt a kedvességet, amelyet Nicolás akkor ismert, amikor mindketten egyetemre jártak.
Mellette két egyforma gyerek állt, barna hajúak és sötét szeműek.
Az egyikük egy bolygórajzokkal teli jegyzetfüzetet szorongatott.
A másik a kirakatban lévő szendvicseket nézegette, és próbálta leplezni az éhségét.
– Bruno, drágám, ne aggódj – mormolta Clara –.
Anyának elege van.
De Miklós látta az igazságot.
A pulton 3 ötvencentes, 4 húszcentes és néhány kisebb érme volt.
Nem volt elég pénzük arra, hogy megvegyék, amit a gyerekek szerettek volna.
A pék, Amparo, megértette a helyzetet.
– Clara, maradt két szendvicsem.
Ha nem viszed el őket, a kukában fognak végezni.
– Nem mindig tudom elfogadni a segítségedet.
– Nos, holnap segítesz nekem elrendezni a dobozokat, és akkor kvittek leszünk.
Klára mosolygott, könnyes lett a szeme.
Miklós hátrébb lépett, hogy senki ne ismerje fel.
Visszaemlékezett házassága utolsó beszélgetésére.
Clara továbbra is természettudományos tanárként szeretett volna dolgozni egy állami középiskolában.
Azt követelte, hogy hagyja el a tantermet, és elkísérje őt fogadásokra, kirándulásokra és üzleti megbeszélésekre.
Az édesanyja, Isabel Valcárcel hónapokig szította a vitát.
„Egy környékbeli tanár soha nem lesz olyan jó, mint a családunk.”
Végül Miklós kimondta a szavakat, amelyek tönkretették a házasságát.
– Ha a munkádat jobban szereted, mint a mi életünket, akkor elmehetsz.
Klára egyetlen bőrönddel távozott.
Soha többé nem kereste.
De azok a gyerekek…
Az egyikük felvonta a szemöldökét, miközben elmosolyodott.
Miklós azonnal felismerte a gesztust.
Az apja, Julián Valcárcel, pontosan ugyanezt tette.
Ő is.
Azon az estén felhívta ügyvédjét, Álvaro Medinát.
– Tudnom kell, mikor születtek Clara Beltrán gyermekei.
Másnap reggel megkapta a választ.
Az ikrek, Bruno és Mateo, koraszülöttek voltak, mindössze 7 hónappal a válás után.
A születési anyakönyvi kivonatukban nem szerepelt apa.
Miklós ürességet érzett a gyomrában.
-Álvaro, Clara megpróbált kapcsolatba lépni velem?
Az ügyvédje hallgatott.
–Megtaláltam egy régi levelezést attól a cégtől, amelyik intézte a válásodat.
– Milyen levelezés?
– Clara azt írta, hogy terhes.
Azt kérte, hogy beszélhessen veled a szülés előtt.
Miklós hirtelen felállt.
– Én sosem kaptam meg azt a levelet!
-Tudom.
De valaki aláírta a nyugtát, és megparancsolta, hogy ne adják oda neked.
-WHO?
Álvaro mély levegőt vett.
– Az édesanyád, Miklós.
A saját anyád volt.
2. RÉSZ
Nicolás azonnal felhívta Isabel Valcárcelt.
Az anyja La Moralejai lakásából válaszolt, ahol éppen ebédre fogadta néhány barátját.
– Mi a baj, fiam?
Elfoglalt vagyok.
– Tudtad, hogy Clara terhes volt, amikor elváltunk?
A csend elég volt.
– Nicolás, vannak a múltnak olyan dolgai, amelyeket jobb eltemetni.
– Ők az én gyerekeim!
– Ezt még be kell bizonyítanod.
– Elfogtad a leveleiket?
Izabella türelmetlenül felsóhajtott.
– Mindent megtettem az örökségünk védelme érdekében.
Az a nő végül egy vagyont szerzett volna.
Nicholas ránézett elhunyt apja fényképére, amely az asztalon volt.
– Clara két gyerek etetésére számolta a filléreket, miközben te több ezer euróba kerülő ebédeket szerveztél.
– Az érzékenységed mindig is a legnagyobb gyengeséged volt.
-Nem.
A gyengeségem az volt, hogy hittem neked.
Letette a telefont.
Aztán felhívta az ingatlanügynök képviselőit.
— Vonjuk vissza az ajánlatunkat.
Nem fogjuk aláírni a 3 komplexum megvásárlását.
– Nicolás, 600 millióról beszélünk.
– Tudom én tökéletesen.
A megállapodást még nem írták alá, de a visszalépés hónapokig tartó tárgyalások és egy jelentős kizárólagossági jutalék elvesztését jelentette.
Most először ez nem számított neki.
Megkérte Álvarót, hogy vizsgálja ki Clarával kapcsolatos összes levelezést.
A dokumentumok ennél is rosszabbat tártak fel.
Isabel a családjogi ügyvédi iroda levélpapírján levelet küldött Clarának, amelyben biztosította, hogy Nicolás nem akarja elismerni a babát, és pert indít, ha megpróbálja bevonni őt az ügybe.
Clara válaszul elutasított minden anyagi kártérítést.
Csak azt kérte, hogy Nicholas tudja meg az igazságot.
Ez a válasz is eltűnt.
– Hogy tehette ezt az engedélyem nélkül? – kérdezte Miklós.
– A családi vállalkozás adminisztratív hatásköreit használták ki.
De vannak arra utaló jelek, hogy valaki hamisította az aláírásodat.
Nicholas ezután felidézte a váláskor Clarának mondott szavait.
Ő kezdte ezt az igazságtalanságot.
Az anyja egyszerűen kihasználta a távolságot, amit ő maga teremtett.
Délután visszatért a pékségbe.
Klára azonnal felismerte.
Az arckifejezése megváltozott.
– Nem kellene itt lenned, Nikolas.
–Beszélnem kell veled.
Ösztönösen közelebb húzta az ikreket.
– Nem előttük.
