– Sokkal hangosabbak – felelte Sebastian –, bár a teheneknek kevesebb hízelgésre van szükségük ahhoz, hogy valami hasznosat termeljenek.
Többen nevettek, ezúttal Vicente kárára.
Aztán egy idős gróf észrevette Mariana láncon lógó gyűrűjét. Elsápadt, és mélyen meghajolt Sebastian előtt.
Egy püspök is meghajtotta a fejét.
Mormogás terjedt szét a szobában.
-Egyszerűen nem lehet.
– A hasonlóság tagadhatatlan.
– Ez Thornwick címere.
Sebastian megkérte Marianát táncolni.
– Mindenki minket figyel – suttogta.
– Csak rám nézz.
Teljes magabiztossággal vezette végig az ösvényen. Amikor végeztek, kimentek egy holdfényes teraszra.
-Ki vagy te valójában? – kérdezte Marianna.
Sebastian megsimogatta az arcát.
– Valaki, aki meg akarta csókolni, mióta felszállt arra a kocsira.
Nem válasz volt, de Mariana csökkentette a köztük lévő távolságot.
A csók gyengéden kezdődött, mint egy kérdés, és beismeréssé vált mindarról, amit eddig elhallgattak. Amikor elváltak, Sebastian a homlokát az övéhez támasztotta.
– Bármilyen igazságra is bukkansz, ne feledd, hogy ez soha nem volt hazugság.
Röviddel ezután, miközben a kabátjaikat szedték össze, Mariana talált egy borítékot, amelyen “Őexcellenciája, Sebastian Robles, Thornwick hercege” volt a cím.
Úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.
A visszaúton egy szót sem szólt.
Amikor hazaért, otthagyta a borítékot az asztalon.
– Mondd el az egész igazságot.
Sebastian nem próbálta tagadni.
– Apám halála óta, hat évvel ezelőtt, Thornwick hercege vagyok.
– Miért él álruhában adminisztrátornak?
„Mert elegem volt abból, hogy mindenki a címemet látta a szemem előtt. Három évvel ezelőtt eljegyeztem egy nőt, aki esküdött, hogy szeret. Ugyanazon az estén hallottam, ahogy a nővérének azzal henceg, hogy Észak legnagyobb vagyonát halmozta fel. Soha nem említette a férfit, akihez feleségül fog menni.”
– Szóval úgy döntött, hogy próbára tesz.
„Majdnem egy évvel az esküvőnk előtt láttalak először. A sárban térdeltél, és egy beteg gyereket etettél, miközben a családod vacsorát rendezett kevesebb mint egy mérföldnyire. Láttam, ahogy visszasétáltál az esőben, hogy ne kelljen Belgrave hintóját használnod. Azon a napon beleszerettem.”
Mariana érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe.
– És megengedte nekünk, hogy elhiggyük, szegénységben fogunk élni?
– Tudnom kellett, hogy szeretni tudom-e a férfit, mielőtt találkozom a herceggel.
„Bíznia kellett volna bennem. Nem egy kísérlet vagyok, amivel a félelmeit próbálják elűzni.”
Marianna kiment a szobából.
Doña Amalia a kertben találta meg, és végül feladta hamis személyazonosságát. Ő volt Sebastian anyja és Thornwick özvegy hercegnője.
– Engem is megcsaltál.
– Igen. És a fiam túl sokáig várt azzal, hogy elmondja neki az igazat.
– Hagyta, hogy beleszeressek egy férfiba, aki nem is létezett.
–A férfi létezik. A kabát, a méz a teájában, a virágok és az, ahogyan ránéz, nem függött semmilyen címtől. Sebastian a rangját titkolta, nem a szívét.
Mariana azon az éjszakán nem bocsátott meg neki. Időre volt szüksége, hogy megértse, a szerelem lehet igaz, és ugyanakkor egy hiba kíséretében is születhetett.
Napokkal később újabb hír érkezett.
Vicente Holguín vagyona a csőd szélén állt. Katasztrofális befektetéseket titkolt kölcsönökkel, és kétségbeesetten szüksége volt egyetlen ember támogatására: Thornwick hercegére.
Vicente hónapokig gúnyolta azt a személyt, aki most már dönthet a jövőjéről.
A nagyszabású királyi befektetési banketten a királyság legbefolyásosabb családjai vettek részt. Mariana lépett be Sebastian mellett, bordó ruhában. Még mindig fájt neki az árulása, de azt is tudta, hogy a szeretett férfi soha nem színlelt kedvességet.
A kamarás háromszor ért földet.
– Őexcellenciája, Sebastian Robles, Thornwick hercege.
A szoba teljes csendbe burkolózott.
A nemesek mind felálltak.
Beatriz pohara a földre esett és szilánkokra tört. Don Benjamín elejtette a botját. Valeria kinyitotta a száját, de egy szót sem tudott szólni.
Vicente arca kifehéredett.
A szekéres paraszt Anglia egyik leghatalmasabb és leggazdagabb embere volt.
Vicente odasietett.
– Excellenciás uram, reméltem, hogy beszélhetek önnel egy lehetséges befektetésről.
– Már ellenőriztem a számláikat – felelte Sebastian. – Egyetlen fillért sem adok a cégeiknek.
– Meg tudom magyarázni.
„Mérlegeket hamisított, veszteségeket titkolt, és a Valeriával kötött házasságát arra használta fel, hogy megszerezze azt a keveset, ami Belgrave-ből megmaradt. Nem üzletelek csalókkal.”
Az elutasítás morgolódást váltott ki a befektetők körében. Vicente rájött, hogy vége.
Sebastian megfogta Mariana kezét.
– Bemutatom feleségemet, Mariana de la Vega-t, Thornwick hercegnőjét.
Senki sem mert nevetni.
Megcsókolta annak a nőnek az ujjait, aki őt választotta, amikor mindenki azt hitte, hogy semmije sincs.
Don Benjamín a szertartás végén odalépett a lányához.
–Egész gyerekkorodban cserbenhagytalak. Hagytam, hogy úgy bánjanak veled, mintha láthatatlan lennél. Remélem, hogy egy nap visszatérsz Belgrave-be, és újraépíthetjük a családunkat.
– Megbocsátok neki, Atyám.
Don Benjamín arca felderült.
– Akkor majd visszajössz.
– Nem. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy visszamegyek oda, ahol megtanultam nemkívánatosnak érezni magam. Belgrave már régen megszűnt az otthonom lenni.
Mariana nem beszélt kegyetlenül. És nem is habozott.
Hónapokkal később Vicente csalása lelepleződött. Hitelezői lefoglalták vagyonát, házassága Valeriával keserű válással végződött. Belgrave-t is eladták, mivel Don Benjamín adósságai túl nagyok voltak.
