Sergio szóhoz sem jutott.

– Nem azért távolítottam el, mert azt gondoltam, előbb-utóbb felveszem a megfelelő személyt.

Lucia a házassága miatt nem tért vissza vele aznap este.

Visszatért Don Juliánért.

Amikor belépett a kórházi szobába, az idős férfi szinte azonnal kinyitotta a szemét.

Közeledett.

– Szia, te makacs!

Don Julián lassan mozgatta a kezét.

Lucia összefonta az ujjait az övével.

Aztán történt valami, amit Sergio soha nem fog elfelejteni.

Apja ajkai megmozdultak.

Először csak levegő jött ki.

Aztán egy szótag.

-A…

Lucia lehajtotta a fejét.

-Itt vagyok.

– Lucía.

Sírni kezdett.

Sergiónak az ablak felé kellett mennie.

Hetek óta a képernyőket bámulta, és próbálta kitalálni, hogy az a nő fenyegetést jelent-e.

És az apja épp most ejtette ki a nevét, mielőtt bármelyik saját gyermeke kimondta volna.

De az még kiderítésre várt, hogy miért tette ezt Teresa.

A válasz egy irattartó szekrényben jelent meg, amit Sergio az apja irodájában talált.

Voltak ott banki levelek, közjegyző által hitelesített dokumentumok és a Chamberí épületének nemrégiben készült értékbecslése.

Az értéke óriási mértékben megnőtt.

Egy fejlesztő cég közel 4 000 000 eurót ajánlott az ingatlanért.

Don Julián nem volt hajlandó eladni.

Teréznek viszont pénzre volt szüksége.

A férje, Álvaro, adósságokat halmozott fel, miután két olyan vállalkozásba fektetett be, amelyek soha nem indultak be.

Ha elérné, hogy apját cselekvőképtelennek nyilvánítsák, és vagyonkezelési felhatalmazást kapjon, akkor az ő nevében tárgyalhatna az ingatlanokról és a számlákról.

Volt még valami.

Egy állítólagos, 7 hónappal ezelőtti meghatalmazás nagyon széleskörű jogköröket biztosított Teresának.

Az aláírás Don Juliánéra hasonlított.

De 7 hónappal ezelőtt még tollat ​​sem tudott a kezében tartani.

Sergio felhívta az ügyvédjét.

Aztán felhívta a rendőrséget.

Végül felhívta a szerelőt, aki a kamerákat felszerelte.

– Mindent helyre kell állítanom, még azokat a perceket is, amikor internetkimaradások voltak.

—A kamerák helyi memóriával rendelkeznek.

Sergio rezgést érzett.

– Még akkor is, ha nem volt kapcsolat?

– Főleg akkor.

19 percet sikerült visszaszerezniük, amiről Sergio úgy vélte, hogy elveszett azon a napon, amikor az óra eltűnt.

A felvételen látható, ahogy Álvaro belép a folyosóra, ellenőrzi, hogy egyedül van-e, kinyitja Lucía táskáját, és beleteszi az órát.

Volt egy másik felvétel is.

Teresa belép az apja szobájába, amikor Lucia nincs ott.

Odalépett a székhez.

– Ne nézz így rám. Ha aláírtad volna, amikor kértelek, akkor semmire sem lett volna szükség.

Don Julián megpróbálta megmozdítani a kezét.

Teresa letette a kék üveget az asztalra.

– Holnap jönni fog valaki, hogy igazolja, hogy már semmit sem értesz. És akkor minden könnyebb lesz.

A híres T betű, amit Don Julián írt, nem Lucía elleni segítségkérés volt.

Ez egy vád volt.

T mint Terézia.

Két nappal később Sergio családi összejövetelt szervezett a házban.

Teresa Álvaróval és egy ügyvéddel érkezett.

Nem tudtam, hogy Sergio már átadta a felvételek másolatait.

Azt sem tudta, hogy Nuria a kihallgatás után együttműködni kezdett.

Az ügyvéd egy mappát tett az étkezőasztalra.

—Célszerű mielőbb megoldani édesapja hagyatékának kezelését.

Terézia keresztbe tette a lábát.

– Sergio érzelmileg túlterhelt. Tudok gondoskodni róla.

„Hogyan elfoglaltad magad az elmúlt hónapokban?” – kérdezte.

Terézia összevonta a szemöldökét.

Sergio bekapcsolta a tévét.

Az első felvételen Álvaro látható, amint Lucía táskájába teszi az órát.

A férfi felállt.

– Ez nem bizonyítja…

A második kép még a vége előtt megjelent.

Nuria az ágy mellett volt.

Teresa hangja tisztán hallatszott.

„Ugyanazt tedd bele, mint a többi alkalommal.”

Terézia megállt a mozdulatlanul.

Aztán megjelent a kék üvegről készült videó.

És végül a beszélgetés Don Julián cselekvőképtelenségéről.

Az ügyvéd lezárta az aktáját.

– Nem tudtam ezekről a felvételekről.

– De van hatalmam – felelte Sergio –, és tudni akarom, ki készítette azt a dokumentumot.

Teresa ököllel az asztalra csapott.

„Ez mind Lucia hibája! Amióta bekerült ebbe a családba, apa nem hallgat ránk.”

Aztán kerekek halk zörgését lehetett hallani a földön.

Mindenki a folyosó felé nézett.

Lucía megjelent Don Julián székét tolva.

Az öregember ébren volt.

Sokkal éberebb, mint hetekkel ezelőtt.

Terézia elvesztette a színét.

– Nem kellene itt lennem.

Sergio így válaszolt:

– Az ő háza.

Don Julián lassan felemelte a kezét.

A lábán egy kis fehér táblát vitt, amelyet a rehabilitáció során használt.

Három szót írt szabálytalan betűkkel:

NEM ÉN ÍRTAM ALÁ NELED.

Terézia sírni kezdett.

– Apa, te ezt nem érted…

Don Julián az ujjával kopogtatta a táblát.

Aztán a lányára nézett.

– Figyeltem rád.

A mondat törve hangzott el.

De kiszállt.

Terézia teljesen mozdulatlan maradt.

– Hallottam… mindent.

Többé senki sem vitatkozott.

A későbbi nyomozás Nuriának teljesített kifizetéseket, törölt üzeneteket, manipulált dokumentumokat és az állítólagos meghatalmazással kapcsolatos kapcsolatokat tárt fel.

Teresa hónapokig azt állította, hogy csak a “család vagyonát akarta megvédeni”.

Sergio soha többé nem vitatkozott vele erről a kifejezésről.

Voltak dolgok, amiket a bírónak kellett megoldania.

És mások, amelyeket egy család nem tudott magyarázkodással helyrehozni.

Don Julián folytatta rehabilitációját.

A túlzottan altató hatású gyógyszerek nélkül kezdett jobban részt venni az üléseken.

Először sikerült rövid beszélgetéseket folytatnia.

Ezután visszanyerte a mozgásképességét az egyik karjában.