De a fizikai bántalmazás – a rángatás, a lökdösődés – csak három héttel ezelőtt kezdődött. Akkor hozott Chloe egy idegent a házba. Egy orvost. Dr. Leonard Vosst. Furcsa, sugalmazó kérdéseket tett fel apának a paranoiáról és az agresszióról. Amikor apa kidobta, Ryan másnap megérkezett a jogi papírokkal.

Megszólalt a telefonom a zsebemben. Michael Reeves volt az, apa régi hagyatéki ügyvédje.

– Emma – mondta Michael szokatlanul feszült hangon. – Épp most kaptam a riasztást, hogy hozzáfértél apád orvosi dokumentumaihoz. Öt napja próbálom elérni.

„Miért?”

„Mert hétfő reggel sürgősségi orvosi gyámság iránti kérelmet nyújtottak be az állami bíróságon. A kérelem szerint az édesapjának súlyos, erőszakos demenciája van.”

Még szorosabban markoltam a telefont. „Kinek az orvosi vizsgálata alapján?”

– Egy Dr. Leonard Voss – felelte Michael. – De Emma, ​​ez nem is a legrosszabb. A javasolt gyám, aki átveszi apád tizenegymillió dolláros vagyonának teljes irányítását, nem Chloe. Ryan. És a petíción… rajta van apád aláírása, lemondva a fellebbezés jogáról.

– Az apám ezt nem írta alá.

– Emma – Michael hangja suttogássá halkult. – Itt van előttem az elsődleges orvosi meghatalmazás digitális szkennelése. Ryan nem csak úgy benyújtotta. Ryan elsődleges tanúként írta alá. Jogilag megesküdött, hogy saját szabad akaratából látta végig, ahogy apád aláírta.

A bátyám nem csak tétlenül nézett körül. Aktívan részt vett apánk szabadságának aláírásában.

Apára néztem, aki rémült szemekkel nézett rám.

– Emma – rekedten szólt Apa, miközben alig bírt felülni. – A dolgozószobám. A harmadik könyvespolc fa panelje mögött. Van egy fali széf. Elrejtettem benne egy mappát. Abban vannak a bankszámlakivonatok, a bankszámlaszámok… benne van a bizonyíték arra, hogy mit csinált Ryan.

Bólintottam, és már húztam is magamra a kabátomat.

Ekkor rezegni kezdett a telefonom, egy ismeretlen szám hívott. Felvettem, és arra számítottam, hogy Michael visszahívja.

Ehelyett egy digitalizált, erősen torzított hang szólt a fülembe.

„Ha belép abba a házba, ügynök, maga fog bilincsben távozni. Mielőtt hőst játszana, ellenőrizze a saját bankszámláját.”

A vonal elnémult.

Valaki figyelt engem. És épp most emelték a tétet életre-halálra.

3. fejezet: A csapda

Nem egyedül mentem a házhoz. Meghátráltam, szívességet intéztem a helyi területi irodához, és két megbízható taktikai nyomozóval érkeztem apa birtokára.

A ház hátborzongatóan makulátlan volt. A párnák meg voltak dagadva. A törött lámpa, amelyről apa azt állította, hogy az előző esti dulakodás során szilánkokra tört, teljesen eltűnt, a helyére egy cserepes növénnyel került sor. Chloe nemcsak megtámadta, hanem sterilizálta a tetthelyét is.

Egyenesen a dolgozószobába mentem. Harmadik könyvespolc. Alsó szekrény. Lefeszítettem a műfa panelt, felfedve a fali széf elegáns fém előlapját. Beütöttem a hatjegyű kódot, amit apa adott.

Kattintson

Kihúztam a nehéz ajtót.

Üres volt

A fizikai mappák eltűntek. De a szemem egy fémes csillogásra lett figyelmes a hátsó sarokban. Aki kiürítette a széfet, sietett. Egy apró, fekete USB flash meghajtót hagyott maga után a résben.

Betettem egy bizonyítéktartó tasakba.

Egy órával később a helyi FBI terepi iroda egy biztonságos szobájában álltam. Csatlakoztattam a meghajtót egy elszigetelt, légréses forenzikus terminálhoz. Arra számítottam, hogy meglátom a beolvasott bankszámlakivonatokat, amiket apa ígért.

Ehelyett egyetlen futtatható fájl volt a meghajtón. Mielőtt rákattinthottam volna, a fájl automatikusan lefutott.

A képernyő heves, átható vörös fényt váltott ki.

FIGYELMEZTETÉS: ROSSZ PROGRAM ÉRINTETT FELADATOK ÉRINTÉSE. MEGHAJTÓ TÖRLÉSÉNEK KEZDÉSE.

„A francba!” – kiáltottam, miközben az ujjaim a billentyűzeten repkedtek, kétségbeesetten próbálva leállítani a folyamatot. „Capdába ejtették a meghajtót!”

A terminál digitális riasztásként kezdett el üvölteni. A kártevő nemcsak az USB-t próbálta törölni, hanem megpróbálta átugrani a portot és a helyi terminál merevlemezét súrolni, hogy elpusztítsa a digitális lábnyomomat. Lecsaptam a fizikai hardver killswitch-et, áramtalanítva az egész asztalt.

A szoba csendbe burkolózott.

Lihegve álltam ott, és a fekete képernyőt bámultam. Chloe tudta, hogy a széfhez fogok menni. Ott hagyott rám egy digitális gránátot.

– Ügynök? – Az egyik kibertechnikus, egy Harris nevű fiatalember, bekukucskált a szobába. – Sikerült karanténba helyeznem a hálózati hídon lévő adatok egy részét, mielőtt lekapcsoltátok az áramot. Lekérdeztem az útvonalszámokat, amelyekhez a meghajtó megpróbált hozzáférni.

Átadott nekem egy tablettát.

Megnéztem az offshore banki adatokat. Apa azt mondta, hogy Ryan pénzt mozgat. És valóban. Több mint 400 000 dollárt szippantottak ki az alapból az elmúlt két hónapban.

De ahogy a Kajmán-szigeteki offshore számlák kedvezményezettjeire néztem, a vér kifutott az arcomból, és tócsába gyűlt a csizmámban.

A számlák nem Ryanhez tartoztak. Nem Chloe-hoz.

Emma M. Vance néven voltak bejegyezve.

A nevem. A társadalombiztosítási számom.

Hirtelen rémisztő értelmet nyert a fenyegető telefonhívás. B terv. Chloe nemcsak apám pénzét próbálta ellopni. Engem vádolt meg sikkasztásért. Ha apám vádjaival fordulok a rendőrséghez, Chloe átadja az IP-naplókat és a banki nyilvántartásokat, amelyek bizonyítják, hogy a szövetségi ügynök lánya volt az, aki megcsapolta az öregember számláit.

Elveszíteném a jelvényemet. Szövetségi börtönbe kerülnék. És apa teljesen a kegyelmére lenne bízva.

Be voltam zárva. Csapdába estem egy hibátlan színjátékban.

Aztán újra megszólalt a telefonom. Ryan volt az.

4. fejezet: A testvér vallomása

„Emma, ​​beszélnem kell veled.”