De ő a testvérem volt.
Azzal az ideges mozdulattal tette a kezét a hajához, amit gyerekkora óta szokott.
Sírni kezdtem.
–Él… Istenem, a testvérem él.
Don Julián bevallotta, hogy Daniel három nappal korábban kereste. Arra kérte, hogy ne mondjon el nekem semmit, amíg jogi segítséget nem kap, mert attól tartott, hogy Ricardo megtudja, hol van.
– Szólnom kellett volna – mormolta. – Bocsáss meg, Elena.
Abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
Ismeretlen szám.
-Jól?
Egy remegő hang válaszolt:
– Elenita… én vagyok az.
Befogtam a számat.
– Dániel?
– Bocsáss meg, húgom. Soha nem akartam szenvedést okozni neked.
– Eltemettelek! Öt évig sírtam érted! Hol voltál?
Hallottam a nehézkes légzését.
–Ricardo elhitette velem, hogy nem akarsz többé látni. Aztán azzal fenyegetőzött, hogy bántani fog téged és a lányt.
Luciára néztem.
– Mi köze a férjemnek az eltűnésedhez?
Dániel néhány másodpercig hallgatott.
– A baleset előtt rájöttem, hogy az apja cége több millió pesót sikkasztott el hamis számlák révén. Olcsó anyagokat vásároltak, olyan berendezésekért számoltak fel díjat, amelyeket soha nem szállítottak le, és meghamisították a biztonsági jelentéseket.
Hányingerem lett.
– Ricardo azt mondta, semmi köze ahhoz a céghez.
– Hazugság volt. Ő kezelte a pénz egy részét. És Beatriz aláírta a tranzakciókat.
-Hol vagy most?
– Egy régi raktárban, a Chapala felé vezető út közelében. Vannak bizonyítékaim, Elena. Dokumentumok, amelyek bizonyíthatják, mit tettek.
Megkérdeztem tőle, miért rejtettek el egy műkígyót a karosszék alá.
– Ricardo azt akarja, hogy menj el a házból. Keres valamit a fal mögött. Valamit, ami tönkreteheti az egész családját.
Kétségbeesetten intettem a rendőrnek, aki bekapcsolta a hangszórót.
Dániel folytatta:
– De figyelj jól. Van valami rosszabb, mint a számlák. Az állítólagos temetésem napján…
Hirtelen fémes csattanás hallatszott.
Aztán sietős léptek.
– Dániel! Mi folyik itt?
A bátyám nehezen lélegzett.
Egy számomra ismeretlen férfihang szólalt meg a vonal túlsó végén.
– Szóval itt bujkáltál.
Danielnek sikerült kiordítania:
– Elena, szólj a rendőrségnek, hogy nézzék meg, ki van a síromban!
Aztán a hívás megszakadt.
És rájöttem, hogy miközben próbáltam kitalálni, hogyan élte túl a bátyám, valaki megtalálta.
3. RÉSZ
—KÉRLEK, TALÁLD MEG A TESTVÉREM! NEM VESZÍTHETEM EL ÚJRA!
Soha nem fogom elfelejteni azokat a perceket az állomáson. A rendőrök próbálták megtalálni a raktárat, ahonnan Daniel telefonált. Én ott ültem, Lucíát ölelve, és a legrosszabbat képzeltem el.
A lányom, mit sem sejtve a történtek nagyságáról, a nyula fülét simogatta.
– Anya, Dániel bácsi az a férfi, aki a képen van az ágyad mellett?
Bólintottam.
– Szóval már nincs a mennyben?
Nem tudtam, mit válaszoljak neki.
Negyven perccel később egy rendőr közeledett.
– Elena asszony, megtaláltuk a testvérét. Él.
Mindkét kezemmel az arcomhoz emeltem.
Danielt egy elhagyatott raktárban találták meg. Fejsérülést és néhány kisebb sérülést szenvedett. A hátizsákját ellopni próbáló férfi elmenekült, amikor meghallotta a rendőrautók zaját, de a rendőröknek sikerült azonosítaniuk a járművet, amellyel elmenekült.
A bátyámat átszállították egy guadalajarai kórházba.
Amikor beléptem a szobájába, alig ismertem fel.
Az arca soványabb volt, számos koraszülött ősz hajszála és egy heg éktelenkedett a homlokán. A szeme azonban pontosan ugyanolyan volt, mint amire emlékezett.
– Elenita…
Odaléptem hozzá, és megöleltem egy olyan erővel, ami öt éve gyűlt bennem.
–Öt évig sírtam érted, Daniel! Öt évig azt hittem, hogy soha többé nem látlak!
Sírni kezdett.
–Bocsáss meg, kishúgom. Azt hittem, a távolmaradás az egyetlen módja annak, hogy megvédjelek.
Annyi mindenről akartam vele beszélni, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem.
De életben volt.
És ez néhány pillanatig elég is volt.
Lucia lassan közeledett az ágyhoz.
– Te vagy a nagybátyám, Dániel?
A bátyám a könnyein keresztül mosolygott.
– Igen, hercegnőm. Bár valószínűleg nem emlékszel rám.
– Anyukám azt mondja, hogy mangós jégkrémet szoktál neki venni.
Daniel halkan felnevetett.
Öt év óta most hallotta először a lány nevetését.
Miután az orvosok befejezték a vizsgálatát, egy nyomozóval meghallgattuk a vallomását.
És akkor jöttem rá, hogyan változtatták egy ártatlan férfi halálát hazugsággá, ami tönkretette a családomat.
Öt évvel ezelőtt Daniel villanyszerelőként dolgozott egy lakótelep építésén Tlajomulcóban. A fő cég különböző beszállítókat bízott meg, köztük az Aranda Suministrost, amelynek tulajdonosa Arturo, az apósom.
Daniel hónapok óta veszélyes szabálytalanságokat észlelt.
A számlákon ipari kapcsolók, tanúsított kábelek és kiváló minőségű védőfelszerelések szerepeltek. Az építkezésen azonban sokkal olcsóbb anyagokat használtak.
Egy nap felfedezte, hogy számos dokumentum hamisított aláírással rendelkezik. Több millió peso kifizetéseket is talált olyan cégeknek, amelyek csak papíron léteztek.
„Ricardo harmadik feleken keresztül kezelte a számlákat” – magyarázta nekem. „Az apja szerezte meg a szerződéseket, Beatriz pedig engedélyezte az átutalásokat.”
Éreztem, ahogy görcsbe rándul a gyomrom.
A férjem mindig azt mondta, hogy a családjának van egy kisvállalkozása, és hogy ő magának dolgozik.
Dániel folytatta:
–Megmutattam Ricardónak a bizonyítékokat, mert megbíztam benne. Mondtam neki, hogy feljelentem őket, ha nem javítják meg a létesítményeket és nem adják vissza a pénzt.
Ricardo felháborodást színlelt.
Megígérte, hogy kivizsgálja az ügyet, és kérte, hogy őrizzék meg a másolatokat.
