„A jelentésben az unokám neve szerepel, de a fotón Mateo van. Hogy tehette ezt?”

– Bemutatta azt a dokumentumot és egy családi átadási levelet. Meg kell vizsgálnunk, hogy ki írta alá. Ehhez az Ügyészség és a Gyermek- és Serdülővédelmi Ügynökség beavatkozása szükséges.

Manuel felhívta Robertót. Nem vette fel. Levelet írt neki, hogy a rendőrségen van Santiagóval és egy másik fiúval, aki pontosan úgy néz ki, mint ő.

Az üzenetet felolvasták.

Nem érkezett válasz.

Ez a hallgatás most először egy vallomásnak tűnt számára.

Diana hajnali 2 óra körül érkezett, egy mappával a mellkasán. Pizsamája fölött egy zsák volt. Látva az együtt lévő gyerekeket, megállt, mielőtt bement az ajtón.

– Mateo, nagyon aggódtunk miattad.

A fiú a szociális munkás keze után nyúlt.

Elkísérte őt egy másik szobába Santiagóval. Manuel megvárta, amíg becsukódik az ajtó.

– Most te fogod megmondani, hogy ki az.

Diana Reyesre nézett, majd a mappára.

– Ő az unokám.

– Santiago is. Miért ugyanolyan az arcuk?

Diana sírni kezdett. Manuel nem közeledett hozzá.

– Marielának ikrei születtek.

A légkondicionáló zümmögése mintha betöltötte volna az egész szobát.

Manuelnek eszébe jutott egy monterreyi magánklinika várótermének látványa hét évvel korábban. Felesége kezelésen esett át, és aznap délelőtt elvitte egy vizsgálatra. A császármetszés után érkezett. Roberto kijött, hogy megmutassa neki Santiago fényképét.

Egy baba. Ezt mondták neki. Ezt látta.

Hetekkel később Marielát a mosdókagyló mellett ülve találta, amint az imént felakasztott apró ruhákat nézegeti.

Megkérdezte, érezte-e már úgy, hogy valaki hiányzik a házból.

Azt hitte, a fáradtságról, a házasságáról, az anyja betegségéről beszél. Kávét készített neki, és nem tudta, mit kérdezzen még.

„Hol volt Mateo?” – kérdezte most.

–Megfigyelés alatt. Ő volt a legfiatalabb. Átvettem az irányítást.

– Beleegyezett a lányom, hogy szétválasszuk őket?

Diána nem válaszolt.

Reyes kinyitotta a mappát. Egy magánlevél volt benne, ami állítólag felhatalmazta Dianát a második újszülött gondozására. Sem örökbefogadási határozat, sem dokumentum, ami igazolná a testvér születési anyakönyvi kivonatának felhasználását.

– Az ügyvéd azt mondta, hogy majd később mindent elintézünk – mormolta.

– 7 év után?

A nő összedörzsölte a kezét. Azt mondta, hogy Roberto ivott, elvesztette az állását, és pénzt koldulva járt haza. Hogy Mariela alig tudta fenntartani a házasságát. Hogy megtakarításai és egy nagy háza volt Santiagóban.

– Azt gondoltam, hogy a teher megosztása a legjobb megoldás.

Manuel az asztalra tette a kezét, hogy ne keljen fel.

– Az unokáim nem voltak olyan bútorok, amiket szét lehetett osztani, ha útban voltak.

Diana távol nevelte Mateót a rokonoktól, akik felismerhették volna. Először játékok és új ruhák voltak. Aztán bezárta az üzletét, egészsége romlott, és minden kiadást nehezményezni kezdett.

A jelentés kifejtette: 11 hónappal korábban Mateo egyedül ment ki egy sportpályát keresni. Egy kölcsönvett jelentés alapján jelentette Mateo eltűnését. Egy szomszéd aznap délután visszaküldte a jelentést, de Diana sosem frissítette a jelentést, attól tartva, hogy a dokumentumokat átnézik.

Azon az estén ismét elment.

Egy másik interjúban Mateo elmesélte, hogy talált egy fényképet Robertóról Santiagóval. Diana kikapta a kezéből a képet. A vita során bevallotta, hogy van egy másik fiú is, aki pont úgy néz ki, mint ő, és egy másik házban lakik.

Mateo megtartotta a papírt, amit akkor használt, amikor elvitte az orvoshoz, és kiment megkeresni a lányt.

Manuel lehunyta a szemét. Az unokája az úton sétált, egy családot keresve, akiknek a létezését titokban tartották előtte.

– Ki más tudta?

Diana egy pillanatra abbahagyta a sírást.

Reyes elé tette a levelet.

– Tudnunk kell, honnan származik ez a Marielának tulajdonított aláírás.

A nő az ajtó felé nézett, mintha még mindig abban reménykedne, hogy valaki megmenti.

– Roberto megcsinálta.

Manuel érezte, ahogy az asztal elmozdul a keze alatt.

– És ő volt az, aki elmondta a lányodnak, hogy Mateo meghalt.

3. rész

Roberto hajnalban érkezett. A gyerekszoba üvegén keresztül nézte a gyerekeit, mielőtt Manuellel beszélni kért.

– Anyukám azt mondta, hogy már elmagyarázta neked.

Manuel maga elé tolta a széket.

– Ülj le. Majd te elmagyarázod.

Roberto az adósságokkal kezdte. Aztán beszélt arról a félelméről, hogy nem lesz képes eltartani két babáját, a vitákról, Diana fenyegetőiről, hogy abbahagyja a segítségnyújtást.

Manuel félbeszakította.

–A lányom éppen túl volt a műtéten. Mit mondtál neki?

Roberto a kezébe kapta az arcát.

– Hogy a legfiatalabb nem élte túl.

Mariela tudta, hogy ikreket vár, de a hírt egészen a terhesség magas kockázatú szakaszáig megtartotta magának. Roberto és Diana kihasználták, hogy Manuel alig tudta elkísérni a vizsgálatokra.

Amikor felébredt, Roberto közölte vele, hogy meghalt. Diana megígérte, hogy gondoskodik a teendőkről, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Valaki a klinikán elősegítette Mateo szabadon bocsátását a nagymamájával, olyan dokumentumok felhasználásával, amelyeket később megvizsgáltak.

Mariela látni akarta a fiát. Közölték vele, hogy elvitték.

Bizonyítékot akart. Roberto biztosította, hogy az ügyvédnek mindene megvan.

Amikor a nő tovább kérdezősködött, megszállottnak nevezte, és azt mondta, hogy elutasítja a babáját, akit elvesztett, amiatt, akit elvesztett.

Diana ragaszkodott hozzá, hogy ne szomorítsa el Manuelt, amíg a felesége beteg. Mariela végül megtartotta magának a hírt, mintha azzal újabb tragédiát okozna.