– Az apád a dokumentum védelme közben halt meg! Ne kényszeríts arra, hogy befejezzem veled, amit vele elkezdtünk!
2. RÉSZ
Julián néhány másodpercre elhallgatott. Tizenkét éven át azt hitte, hogy Eusebio egy szakadékba zuhanva halt meg. Rogelio hozta a holttestet a faluba, és magyarázta el a feltételezett balesetet.
Most bevallotta, hogy sokkal többet tud.
Julian ki akart menni és szembeszállni vele, de Thomas megragadta a karját.
– Ha itt halsz meg, veled együtt eltűnik az, amit apád védett.
A lövöldözés a homlokzatnál kezdődött.
Amália egy nyílást talált a kút mögött, kövekkel borítva. A térkép egy régi utat mutatott, amely egy kiszáradt patakot követett a hegyekbe. Míg Rogelio és emberei körülvették a házat, a négyen hátulról menekültek el, egy szakadék védelmében.
Órákig gyalogoltak.
Saul nem engedte el a medált.
Amikor egy keskeny kanyonhoz értek, Tomás ugyanazt a sziklába vésett szimbólumot találta. Néhány száraz ág mögött egy kőajtó bukkant elő.
Julian lökte.
A folyosó egy hideg alagútba vezetett.
A falakat nevek, rajzok és dátumok borították. Némelyik farmereket ábrázolt, amint papírokat adnak át az apacs férfiaknak. Mások víz- és földhatárokat jelképeztek.
Végül találtak egy kamrát, amelyben több faláda volt.
Amália nyitotta ki az elsőt.
Voltak térképek.
Egy másikban megsárgult kártyák jelentek meg.
Saul egy bezárt dobozt talált. Behelyezte a medált egy kör alakú nyílásba.
A biztosító megadta magát.
Belül egy bőrrel védett irattartó volt.
Tomás kihajtogatta az első dokumentumot, és hallgatott.
-Itt van.
Ez egy megállapodás volt, amelyet sok évvel korábban írtak alá apacs családok képviselői és kis tanyatulajdonosok. Kikötötte, hogy bizonyos földeket és vízforrásokat nem lehet eladni mindkét fél engedélye nélkül.
De volt még valami.
Az aláírók között volt Eusebio nagyapja is.
És alább, egy későbbi jegyzetben, Julian saját apjának a neve szerepelt egy példány őrzőjeként.
Julianus megtalálta Euszebiosz levelét.
A ferde kézírásról ismerte fel.
„Ha történik velem valami, Rogelio tudja, miért.”
Érezte, hogy összeszorul a gyomra.
A levélben elmagyarázták, hogy Rogelio a Villaseñor családnál kezdett dolgozni, akik a régió legnagyobb tanyájának tulajdonosai voltak. Évekig kétes okiratok segítségével szereztek földeket. Amikor Eusebio felfedezte, hogy Rogelio a rejtett archívumot keresi, nem volt hajlandó segíteni neki.
A testvérek közötti konfliktus egyre fokozódott.
Eusebio féltette Juliánt, és ezért soha nem mondta el neki az igazat.
Lódobogás hallatszott a bejárat felől.
– Követtek minket – suttogta Amália.
Tomás a szoba hátsó részére mutatott. A családja által átadott történetek szerint kellett lennie egy másik kiútnak is.
Amikor Rogelio és emberei beléptek az alagútba, Saul egy kör alakú üreget fedezett fel a falban.
Elhelyezte a medált.
Egy kődarab elmozdult.
A csoport egy keskeny átjárón keresztül menekült el.
Julian az ing alá vette a legfontosabb dokumentumokat.
Mire elérték a hegy túlsó oldalát, már sötétedett.
Tomás elmagyarázta, hogy el kell vinniük a bizonyítékot valakihez, aki képes rögzíteni azt, mielőtt Rogelio megsemmisíthetné.
– Don Benigno Ortiz a városban lakik – mondta. – Évekig ő volt a bírósági jegyző. Apám megbízott benne.
Julianus tagadta.
–Rogelio mindenkit ismer.
– Ezért kell korábban érkeznünk.
Egy elhagyatott szekeret találtak egy régi tanyán, és azzal átvágtak az éjszakán.
Ahogy közeledett a városhoz, Julián fényeket látott égni Rogelio házánál.
Ott volt az unokatestvére, Veronika is.
Kiment az útra, amikor felismerte.
– Julián!
Megállította a szekeret.
Veronika sírt.
– Apám azt mondta, hogy megtámadtál néhány férfit és elloptál dokumentumokat.
– Apád 12 éven át hazudott nekem apám haláláról.
A fiatal nő elsápadt.
Julianus megmutatta neki Euszebiosz levelét.
Veronica elolvasott néhány sort, majd hátralépett.
-Egyszerűen nem lehet.
– Kérdezd meg tőle, miért tudta, hol halt meg az apám, mielőtt bárki megtalálta volna a holttestet.
Veronika remegni kezdett.
Mielőtt válaszolhatott volna, több ló bukkant fel az út mentén.
Rogelio mögöttük jött.
Veronica az apjára nézett, majd Julianra.
És döntést hozott.
– Menj le a templom melletti sikátorba. Lefoglallak majd.
Rogelio kiabálva érkezett.
– Menj onnan!
– Megölted Eusebio bácsit?
A férfi mozdulatlan maradt.
Az a másodperc elég volt.
Julian és a többiek elmenekültek.
Röviddel éjfél után érkeztek Don Benigno házához. Az öregember azonnal felismerte a dokumentumon lévő pecsétet.
– Ez felboríthatja fél évszázadnyi hamis írást.
– Meg kell védenünk őt.
Benigno elkezdte a másolatok elkészítését, amikor kopogtak az ajtón.
Rogelio megérkezett.
– Benigno! – kiáltotta kintről. – Add ide azokat a papírokat!
Az öregember lekapcsolta a lámpát.
Egy könyvespolc mögött egy ajtó volt, ami egy pincébe vezetett.
– Vigye az eredeti dokumentumokat a bíróságra.
– Velünk jössz – mondta Julian.
– Ha mindannyian futunk, senki sem nyer időt.
Újabb kopogás rázta meg az ajtót.
Julian maradni akart, de Amália kényszerítette, hogy továbbmenjen.
A tér felé rohantak.
A városi parancsnok még mindig az irodájában volt, mert néhány férfi zavargásokról számolt be a környéken.
Julian otthagyta a dokumentumokat az asztalán.
A parancsnok több nevet is felolvasott.
Megkeményedett az arckifejezése.
Aztán kinyitott egy fiókot, és kivett belőle egy régi levelet.
–A nagyapám hagyta itt ezt a helyet, mielőtt meghalt. Mindig azt hittem, hogy téveszméi vannak.
Ez egy vallomás volt.
