Amikor beléptem, a csengő megszólalt az ajtó felett. Vanessa felnézett, és a rongy kiesett a kezéből. – Claire – suttogta, és az arcából minden szín kifutott. – Mit keresel itt? Leültem egy sarokasztalhoz, és intettem neki, hogy üljön le velem szemben. – Nem azért jöttem, hogy kárörvendjek, Vanessa. Üzletet ajánlok. Lassan leült. A keze remegett. – Nincs semmim, amit adhatnék neked. Marcus mindent elvett tőlem is. Azt mondta, megvéd, aztán a busz alá dobott.
– Tudom – mondtam hideg nyugalommal. – És most újra próbálkozik. Feltételes szabadlábra helyezést akar, és harcolni akar a lányomért. Azt is tudom, hogy te segítettél neki létrehozni a svájci szervert a letartóztatása előtt. Vanessa szemei tágra nyíltak. – Én nem… nem férek hozzá. A kódok nála vannak. Ha megtudja, hogy beszéltem veled… – Marcus egy börtöncellában ül. Nem tehet veled semmit. Én viszont igen. – Előhúztam egy mappát a táskámból, és letettem az asztalra. – Ha tanúskodsz ellene, és átadod a szerverhez vezető digitális nyomokat, a Vale Meridian jogi csapata elintézi, hogy a fennmaradó kártérítési tartozásodat elengedjék. Kaphatsz egy új esélyt. Tiszta lapot.
Vanessa a mappát bámulta, majd lassan felnézett rám. A szemében évek óta tartó keserűség és gyűlölet égett, de már nem irántam. Marcus iránt. – Hol kell aláírnom? – kérdezte rekedten.
6. RÉSZ: A végső csapás
A feltételes szabadlábra helyezési és családjogi meghallgatást egy zártkörű bírói kamarában tartották. Marcus megjelent, megbilincselve, de kifogástalan öltönyben, amit az ügyvédei hoztak neki. A haja őszültebb volt, az arca beesettebb, de az arrogáns mosoly még ott bujkált a szája szélén. Amikor meglátott engem és Adriant, bólintott, mintha csak egy üzleti találkozón lennénk.
– Jól nézel ki, Claire – mondta. – Remélem, Lily is jól van. Nagyon várom, hogy végre megölelhessem. Egyetlen arcizmom sem rezzent. – Azt a nevet soha többé nem ejted ki a szádon. A bíró belépett, és a tárgyalás megkezdődött. Marcus ügyvédje egy hosszú, patetikus beszédet tartott arról, hogy a védence megtalálta az Istent a börtönben, rehabilitálódott, és apaként jogában áll részt venni gyermeke nevelésében.
Amikor ránk került a sor, Adrian felállt, és átadott a bírónak egy vaskos iratköteget. – Tisztelt Bíró Úr, a védencem nemcsak ellenzi a feltételes szabadlábra helyezést és a látogatási jogot, hanem újabb büntetőjogi feljelentést tesz. Marcus ügyvédje felpattant. – Ez felháborító! Ez egy alaptalan rágalomhadjárat!
– Alaptalan? – kérdezte Adrian jéghideg hangon, majd megnyomott egy gombot a laptopján, ami egy képernyőre vetítette az adatokat. – Ez a svájci szerver logfájlja. Marcus Vale a börtönkönyvtár számítógépét használva, egy titkosított VPN-en keresztül, kereskedelmi titkokat adott el a Sterling Corp-nak. Cserébe a Sterling finanszírozza a jelenlegi jogi képviseletét. Marcus arca papírfehérré vált. A mosoly másodpercek alatt semmisült meg, helyét a tiszta, hamisítatlan pánik vette át. Rám nézett. Azt hitte, nem tudok róla. Azt hitte, megint okosabb volt mindenkinél.
– Továbbá – folytatta Adrian irgalmatlanul –, egy koronatanúnk van, Vanessa Cole, aki eskü alatt vallotta, hogy Marcus már a letartóztatása előtt zsarolási céllal hozta létre ezt az adatbázist. A bíró arca elsötétült. A papírokat lapozta, majd levette a szemüvegét, és Marcusra nézett. – Mr. Vale. Ön nemhogy nem rehabilitálódott, hanem börtönbüntetése alatt folytatta a bűncselekményeket. Vállalati kémkedés, zsarolás, és a jogi rendszer durva manipulációja.
Marcus levegőért kapkodott, és a láncok megcsörrentek a kezén, ahogy az asztalra csapott. – Ez hazugság! Ő állította fel a csapdát! Claire akar tönkretenni engem! Felálltam. A teremben hirtelen néma csend lett. Lassan, kimérten Marcus felé fordultam. Nem éreztem dühöt. Nem éreztem félelmet. Csak egy végtelenül mély, tiszta megvetést. – Én nem tettelek tönkre, Marcus. Te tetted tönkre saját magadat abban a pillanatban, amikor azt hitted, hogy én csak egy lábtörlő vagyok, akit a saját házából kirúghatsz. Azt hitted, te vagy az uralkodó. De te mindig is csak egy élősködő voltál. Apám cégén, az én pénzemen, az én életemen. Közelebb léptem, egyenesen a szemébe nézve. – Lily nem a te lányod. Ő az én lányom. És arról is gondoskodni fogok, hogy ne csak a feltételes szabadlábra helyezésedet utasítsák el, hanem további tíz évet kapj szövetségi börtönben ezért a legújabb csalásért. Sosem fogod meglátni a napvilágot, amíg ő felnő.
A bíró lezárta az aktát. – A feltételes szabadlábra helyezési kérelmet elutasítom. Az apasági jogokra vonatkozó beadványt elutasítom. Az új bizonyítékokat átadom az ügyészségnek azonnali vádemelésre.
A rendőrök megragadták Marcus karját. Ahogy rángatták kifelé, a szemeiből már csak az őrült, tehetetlen düh sugárzott. De már nem volt hatalma. Csak egy elítélt volt, aki visszatér abba a cellába, amit megérdemelt.
7. RÉSZ: Az igazi kezdet
Aznap este, miután Lilyt lefektettem, kimentem a kúria hatalmas teraszára. A levegő friss volt és hideg, a csillagok élesen ragyogtak a sötét égen. Egy pohár bort tartottam a kezemben, de nem iszom belőle. Csak élveztem a csendet. Egy olyan csendet, amit már semmi sem fenyegetett.
