–És ne felejtsd el megvenni a hűtőszekrényt, amit mondtam. Nem fogom az ételemet Valeria által vett furcsa zöldségekkel tárolni.
Diego gyorsan kikapcsolta a hangszórót.
– Anyám túloz.
Valéria kinézett az ablakon.
-Természetesen.
Azon a reggelen életet adott Sofiának és Emmának.
Miközben lábadozott, Patricia végrehajtotta a tervét.
És Valeria megengedte neki, hogy ezt megtegye.
Ezért, amikor visszatért a kórházból, és megtalálta a második hűtőszekrényt, anyósa ruháit, és azt a megaláztatást, amit „határoknak” álcáztak, nem sikított.
Várjon.
Másnap reggel öt tízkor halkan kopogtak.
Valéria nyitotta ki.
Ott volt az apja.
Mellette Adrián és Mateo volt.
Ernesto megölelte a lányát, majd bement a lányok szobájába. Amikor meglátta az unokáit aludni, megkeményedett arckifejezése teljesen megváltozott.
– Gyönyörűek.
Aztán Valeria mindent megmutatott nekik.
A hűtőszekrény.
A jegyzet.
Patrícia ruhái.
A dobozok a pincében.
Az üzenetek.
Máté átnézte a szentírásokat, majd letette a mappát az asztalra.
– A lakás kizárólag a tiéd. A házasságkötés előtt vetted. Ami Diegót illeti, a különválás jogilag és improvizáció nélkül fog lezajlani. De az anyósodnak nincs engedélye itt lakni.
– Nem akarok botrányokat – mondta Valeria. – Csak a házamat akarom visszakapni.
Ernesto bólintott.
– Akkor senki sem fog kiabálni.
Negyed hatkor hallották, hogy nyílik a hálószoba ajtaja.
Diego kócos ruhában jött ki, bement a konyhába és felkapcsolta a villanyt.
Mozdulatlanul maradt.
Három férfi ült az asztalnál.
A lakás tulajdoni lapjai nyitva voltak előttük.
Valeria, az ablaknál állva, a karjában tartotta Sofiát.
Diego elsápadt.
–Mi… mit csinálsz itt?
Ernesto lassan felkelt.
– Jó reggelt, vejem!
– Rámutatott az előtte lévő üres székre.
– Ülj le. Beszélnünk kell arról a házról, amiről azt hitted, hogy a kezedben van.
És ekkor Patricia kinyitotta a hálószoba ajtaját.
Ami napvilágra került, az örökre véget vetett ennek a házasságnak.
3. RÉSZ
Patricia bordó köntösében jelent meg, és alig egy másodpercbe telt, mire rájött, hogy valami nincs rendben.
— Kik ezek a férfiak?
Adrian felállt.
Patrícia hátrébb lépett.
Ernesto még csak fel sem emelte a hangját.
– Ernesto Salgado vagyok, Valeria apja. Ők a testvérei.
– És mit csinálsz itt ebben az órában?
–Látogatom a lányomat. A lányom lakásán.
Máté lecsúsztatta a szentírásokat az asztalra.
Patrícia összevonta a szemöldökét.
Diego próbált reagálni.
– Rendben, mindenki nyugodjon meg. Ez az én otthonom is.
– Senki sem állítja az ellenkezőjét – felelte Mateo. – De jogilag az ingatlan Valeriáé, mert a házasságkötés előtt szerezte meg. Ha külön akartok menni, minden a megfelelő módon fog lezajlani. És az édesanyád, Diego, nem költözhet be ide csak úgy a tulajdonos beleegyezése nélkül.
Patricia Valeriára mutatott.
– Azért jöttem, hogy segítsek neki!
Valeria a tekintetét állva állta.
-Segítsen?
Elővette a telefonját.
– Azt akarod, hogy elolvassam az üzeneteidet?
Diego arcáról eltűnt a szín.
Patrícia hallgatott.
Valeria nyitotta meg a beszélgetést, amit hetekkel korábban lefényképezett.
– „Amikor megszületnek a lányok, beköltözöm.” „Rá kell venni, hogy felmondjon.” „Két babával rád fog támaszkodni.” „Mire visszaérek a kórházból, berendezkedünk.”
Felnézett.
– Folytassam inkább?
Diego végigfuttatta a kezét a haján.
– Mindent ki fogsz ragadni a szövegkörnyezetéből.
– Akkor magyarázd el nekem a raktárban lévő dobozokat.
Csend.
– A könyveim. A ruháim. A dokumentumaim. A holmijaim, amiket a terhességem alatt megtartottam.
Patricia reagált először.
– Azért volt, hogy helyet csináljanak a babáknak!
– Érdekes – mondta Valeria. – Mert a felszabadult helyet végül a ruháiddal, cipőiddel, kozmetikumaiddal és köntösöddel töltötted meg.
Ernesto Diegóra nézett.
– És most elérkezünk a hűtőszekrényhez.
Senki sem válaszolt.
Ernesto odalépett hozzá, és elolvasta az ajtóra ragasztott cetlit.
– „Diego és anya.”
Kinyílt.
Voltak felvágottak, desszertek, üvegek, sajtok és ételes dobozok.
Aztán kinyitotta a régi hűtőszekrényt.
Tej, zöldségek, tortilla, tojás és néhány dolog, amit Valeria otthagyott, mielőtt kórházba ment.
– A lányomnak épp most született két babája – mondta Ernesto. – És te azt mondod neki, hogy a jó étel neked és anyukádnak való, és hogy neki kellene etetnie a lányaidat.
– Nem így volt…
– Igen, így volt – vágott közbe Valeria.
Sofia a mellkasához simulva mozdult.
Valéria lehalkította a hangját.
–Pontosan azt mondtad: „Te veszed meg a saját és a lányok cuccait.”
Diego a feleségére nézett.
Talán arra számított, hogy sírni fogja.
Talált valami rosszabbat.
Közöny.
– Oké, hülyeség volt. Bevallom. Stresszes voltam.
–Nem a stressz miatt vettél hűtőszekrényt, Diego. Hetekig tervezgetted, hogyan tehetsz engem függővé magadtól.
–Anyám teletömte a fejemet hülyeségekkel.
Patrícia kinyitotta a szemét.
– Ne engem hibáztass most!
Diego felé fordult.
– Ragaszkodtál a költözéshez!
– Mert azt mondtad, Valeria elviselhetetlen!
– Mert évek óta mondogatod, hogy ő irányít engem!
Valeria nézte, ahogy vitatkoznak.
Most először értett meg valami fájdalmasat.
Nem két bűnbánó embert láttam.
Két embert néztem, akik hibáztatni akartak, mert a terv kudarcot vallott.
Mateo egy mappát tett Diego elé.
– A húgom külön akar válni. Hétfőn kezdjük a folyamatot. Kérni fogjuk a lányok utáni gyermektartásdíjat is, és hivatalosan is megkötjük a felügyeleti jogról szóló megállapodást.
Diego abbahagyta a vitát.
-Válás?
– Igen – felelte Valéria.
