Először úgy tett, mintha aggódna.

„Hogy van a baba?”

Aztán jött a hibáztatás.

„Tönkreteszed a családomat.”

És végül, könyörgésnek álcázott fenyegetések.

„Ha azt mondod, hogy anyám étel nélkül hagyott, bajba fog kerülni.”

Renata blokkolta a számát.

Két nappal később megjelent a házunk előtt.

A konyhában voltam, amikor hangokat hallottam.

– Renata, beszélnünk kell.

Elmentem.

Mateo a járdán állt.

– Semmi keresnivalód itt.

– Ő a feleségem.

Renata mellettem állt.

-Már nem.

Mateo mintha nem ismerte volna fel.

Talán arra számított, hogy ott találja majd a rémült nőt, aki még arra is engedélyt kért, hogy öntsön magának egy pohár tejet.

– Apám azt mondja, hogy anyád a kapcsolatait használja fel arra, hogy tönkretegyen minket.

Válaszoltam, mielőtt Renata tehette volna.

– Az édesapját a saját cégével kapcsolatos dokumentumok és tranzakciók miatt vizsgálják. Ha nem tett semmi rosszat, akkor bizonyítani is tudja.

– Amióta belekeveredtél, minden romokban hevert.

– Nem. Minden romba dőlt, amikor úgy döntöttél, hogy úgy bánhatsz egy terhes nővel, mint egy szolgálólánnyal.

Máté felemelte a hangját.

– Anyám sosem akarta bántani!

Renata rámeredt.

– Ételt kértem tőled, Mateo.

Mozdulatlanul maradt.

–Mondtam, hogy szédülök. Mondtam, hogy félek, hogy elveszítjük a lányunkat. És te azt mondtad, hogy hagyjam abba az áldozat szerepét.

Nem érkezett válasz.

–Amikor anyukád bezárta a konyhát, te ott voltál. Amikor megtiltotta, hogy kimenjek, te is ott voltál. Amikor annyit fogytam, hogy már nem jó rám a kismamanadrágom, te is ott voltál.

Mateo sírni kezdett.

– Azt hittem, tudja, mit csinál.

– Ez a baj. Soha nem gondoltál rám.

Renáta becsukta az ajtót.

Évekig próbáltam megtanítani neki, hogy kedves legyen.

Azon a délutánon rájöttem, hogy végre megtanulok határokat szabni.

Egy héttel később a hatóságok bírósági végzést szereztek a helyiségek átkutatására és a pénzügyi nyomozással kapcsolatos dokumentumok beszerzésére.

Nem vettem részt a műtétben.

Adrián keresztül tudtam meg.

Kétféle számviteli rendszert találtak.

Egy hivatalos.

Egy másik, sokkal magasabb tényleges eladásokkal.

Hiányos munkaszerződéseket, fedőcégekhez történő áthelyezéseket és olyan belső üzeneteket is találtak, amelyekben Rogelio elrendelte bizonyos munkavállalók regisztrációjának mellőzését.

A környezetvédelmi vizsgálat egy újabb szabálytalanságot tárt fel: oldószerek és vegyi anyagok maradványait évekig az előírt eljárások be nem tartása mellett ártalmatlanították.

Materiales Riverát ideiglenesen felfüggesztették, amíg a vizsgálatok folytatódnak.

Fő számláira óvintézkedéseket vezettek be.

Rogelio abbahagyta a „túlzásról” való beszélgetést.

Aztán Teresa felhívott.

– Lucía… ezt meg kell oldanunk.

– Nincs semmi, amit el kellene rendezni közted és köztem.

– Úgy beszélhetünk, mint anyák.

Majdnem felnevettem.

– Amikor Renata éhes volt, ő is egy anya lánya volt.

Néma maradt.

– Tévedtünk.

– Nem. Hibázni olyan, mintha túl sok sót tennénk az ételbe. Láttad, hogyan fogyott egy terhes nő hétről hétre, te pedig folyton elvetted a kezéből az ételt.

– Úgy gondoltam, ez a helyes cselekedet.

– Az orvos az ellenkezőjét mondta neki.

– Kicsúsztak az irányítás alól a dolgok.

– És most a következmények is kicsúsztak az irányítása alól.

Aztán kimondta, amit igazán gondolt.

– Ha tudtuk volna, hogy ki maga…

Fáztam.

– Fejezd be a mondatot.

-Nem úgy értettem.

– Igen, akarta.

Ismét hallgatott.

– Ha tudták volna, hogy ügyész voltam, és hogy a családom birtokolja a Grupo Altavista-t, jobban bántak volna Renatával?

Nem válaszolt.

Ebben rejlett az igazság.

Nem bánták meg, hogy bárkit is megbántottak.

Megbánták, hogy megbántottak valakit, akiről kiderült, hogy rendelkezik az önvédelemhez szükséges eszközökkel.

„Pontosan ez a probléma, Teresa. A lányom még akkor is megérdemelte a tiszteletet, ha tamalét árultam egy utcasarkon. Még akkor is megérdemelte, hogy egyen, ha egy fillérem sem volt. Egyetlen nőnek sincs szüksége egy hatalmas anyára ahhoz, hogy joga legyen ahhoz, hogy emberként bánjanak vele.”

Letettem a telefont.

Hónapokkal később a nyomozás végre szétválasztotta a bűncselekményeket.

Rogeliót adócsalás, hamisított dokumentumok felhasználása és különféle pénzügyi szabálytalanságok miatt indították eljárás alá. Több volt alkalmazott is kedvező ítéletet kapott olyan bérekre és juttatásokra, amelyeket soha nem kaptak meg.

Teresa családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyben nézett szembe Renata ellen, valamint más munkaügyi eljárásokkal is szembesült.

Mateót nem vádolták apja legsúlyosabb pénzügyi bűncselekményeivel, de az üzenetek és a tanúvallomások azt mutatták, hogy tanúja volt felesége hanyatlásának anélkül, hogy segítséget kért volna.

Renata válókeresetet nyújtott be.

Hetekig próbálta meggyőzni.

Végül kérte, hogy még egyszer utoljára láthassa az ügyvédei jelenlétében.

Elfogadta.

„Szeretlek” – mondta neki.

Renata nyugodt maradt.

– Nem szerettél, amikor egyre kevesebbet nyomtam a szemedben.

– Összezavarodtam.

–Én is zavarban voltam. De én voltam az, aki éhes volt.

Máté lehajtotta a fejét.

– Soha nem fogsz megbocsátani nekem?

„Talán egy nap abbahagyom a gyűlöletet azért, amit tettél. Ez nem jelenti azt, hogy vissza kell térnem hozzád.”

Ez volt az utolsó beszélgetésük házaspárként.

A válás folytatódott.

A csecsemő felügyeleti jogát ezt követően a vonatkozó jogi értékeléseknek és intézkedéseknek megfelelően határozták meg. Renata kezdettől fogva csak egy dolgot kért: soha többé ne kényszerüljön együtt élni azokkal, akik veszélyeztették az életét.

Eközben a Grupo Altavista visszaszerzett egy részét a Materiales Rivera szabálytalan működéséhez kapcsolódó pénzből.

Hivatalosan is visszatértem az igazgatótanácsba.