„Istenem, csak arra vágyom, hogy valaki mellettem maradjon…” – fohászkodott a nő, mit sem sejtve arról, hogy a távolságtartó vezérigazgató épp őt hallgatja.

Egy héttel később egy kisebb szertartás keretében összeházasodtak.

Amikor végeztek, mindhárman leültek az utolsó padra. Mateo elaludt közöttük, belefáradt az ölelésekbe és a süteménybe.

Tomás elővett apja receptjének másolatát a tárcájából. A tetejére Ernesto ezt írta: „Jövőre találkozunk.”

Lent Tomás hozzátette: „Idén itt vagyok.”

Camila óvatosan eltette a kártyát, és megfogta a férfi kezét.

Azon a padon megkért valakit, hogy maradjon. Most hallotta fia nyugodt lélegzését, és érezte, ahogy az ujjai összefonódnak az övével.

Nem kellett volna semmi mást kérnie.