Minden látogatás változást hozott. A termelők, akik eleinte gyanakodva fogadták, végül előhúzták az évek óta őrzött mappákat, nyugtákat és váltókat. Rubén konyhájában a felesége felidézte, hogy egy Lujánból származó alkalmazott két héttel egy vételi ajánlat előtt érdeklődött a banki adóssága felől. Francisca megmutatott neki egy levelet, amelyben megígérte, hogy “megoldja az összes problémáját”, ha lemond egy földdarabról a patak mentén.

Francisca vitte el Arturo Colínhoz, egy idős, rendezetlen ügyvédhez, aki arról volt híres, hogy senkinek sem tett szívességet.

Arturo órákon át olvasott szerződéseket, számlakivonatokat és okiratok másolatait.

– Ez nem tűnik egyszerű üzleti előnynek. Úgy tűnik, egy olyan terv, amelynek célja az ingatlanok leértékelése és nyomás alatt történő felvásárlása. De szükségünk van a Mercadóra.

Jonás Mercado kevesebb mint egy nap alatt összeomlott, amikor Arturo megmutatta neki, hogy végül őt jelölhetik meg fő bűnösként. Átadott e-maileket, befizetési bizonylatokat és egy magánmegállapodást, amelyben a Sierra Norte jutalékot fizetett neki minden olyan tulajdonos után, aki beleegyezett az eladásba.

A legkomolyabb bizonyíték egy lap volt, amelyen 11, színekkel jelölt tanya volt. La Esperanza pirossal volt bekarikázva, Mateo neve mellett pedig ez állt: „Kulcs a vízforrás miatt”.

Elena azt hitte, elegük van. Aztán megjelent Patricia Duarte, egy rövidáruüzlet tulajdonosa, és egyike volt azon kevés nőnek a városban, akik már nem hittek a pletykáknak.

– Margarita Luján kérdezősködik felőled – figyelmeztette –. Azt mondja, elcsábítottál egy özvegyembert, hogy hozzáférj a számláihoz.

– Nem akarja tudni, hogy ki vagyok. Azt akarja tudni, hogy mennyit tudunk.

Patricia megerősített valami rosszabbat: Tomás már tudta, hogy Elena farmereket látogatott, és hogy Arturo irodájába ment. Még aznap délután a takarmánybeszállító felmondta Rubén hitelét. Két kerítésoszlopot vágtak ki Francisca birtokán. Egy másik cetli jelent meg a La Esperanza kapuján.

„A nők, akik férfiügyekbe keverednek, végül egy másik terminált keresnek.”

Mateo elkapta, mielőtt Elena eltehette volna.

– Miért pusztította el?

– Mert féltem, hogy azt fogja hinni, hogy el kell mennie.

Elena elviselhetetlen szomorúsággal nézett rá.

–Egész életemben elmentem, mielőtt valakinek meg kellett volna kérnie rá. Most először nem akarok.

Mateo abbahagyta az érzései elrejtését.

– Clara meghalt, és bezártam ezt a házat, miközben a fejemben tartottam. Megérkeztél, két csészét tettél az asztalra, és újra zajt csaptál ott, ahol korábban csak csend volt. Még nem tudom, hogy hívjalak, de nem akarom, hogy elmenj.

Elena megfogta a kezét.

– Akkor ne védj azzal, hogy elrejted a fenyegetéseidet. Harcolj mellettem az igazsággal.

Arturo csalás miatt panaszt tett, és pert indított a szerződések érvénytelenítése és a váltó végrehajtásának leállítása érdekében. A hatóságok ideiglenes intézkedést adtak ki, amíg megvizsgálják a tartozás eredetét.

Luján kevesebb mint 24 órán belül válaszolt. Nem tagadta a vásárlásokat vagy a partnerségeket. Támadta Elenát.

Nyilvánosan azzal vádolta meg, hogy manipulál egy kiszolgáltatott özvegyembert, tanúvallomásokat hamisított, és jogi tanácsadónak adta ki magát. Margarita Luján minden városi gyűlésen megismételte a botrányt. Néhány boltos abbahagyta a köszöntését.

Egy állami nyomozó érkezett La Esperanzába.

– Robles kisasszony, szeretném közvetlenül megkérdezni, hogy milyen kapcsolatban áll Mateo Valdéssel.

Elena úgy érezte, hogy a kérdés valami bensőséges dolgot próbál bizonyítékká alakítani ellenük.

– Adott nekem fedelet a fejem fölé és munkát. Olyan számokat találtam, amik nem stimmeltek. A többi nem változtat a záradékon, a foglalón vagy a tulajdoni lapon.

Máté hozzátette:

– Ha Luján úgy gondolja, hogy valakinek a szeretete hat azonos szerződést töröl, akkor ezt magyarázza el egy bíró előtt.

A nyomozó lezárta az aktáját.

– Akkor készülj! A tárgyalás 12 nap múlva lesz Chihuahuában.

Amikor elment, Arturo szólt a faluból. Hangja nem csengett diadalmasan.

– Elena, Mercado épp most szállította ki az utolsó darabot. Luján nem csak Mateo adósságát vette meg. Három másik farm adósságát is megvette, mielőtt ajánlatot tett volna nekik.

Csend lett.

— Mit jelent ez?

– Hogy most már szándékot mutathatunk. De ez azt is jelenti, hogy Luján tudja, ha veszít, mindent elveszíthet.

Azon az éjszakán, amikor a hó elkezdte beborítani az udvart, egy fekete teherautó parkolt le a tanya előtt, és Tomás Luján egyedül szállt ki belőle.

3. RÉSZ
Mateo kilépett a verandára, mielőtt Elena megállíthatta volna. Tomás Luján nem viselt kalapot, és olyan könnyedséggel mosolygott, mint aki túl sok évet töltött azzal, hogy összekeverje a hatalmat a büntetlenséggel.

– Azért jöttem, hogy felajánljak neked egy utolsó kiutat, Mateo. Kifizetem az adósságodat, nettó 1 500 000 pesót hagyok neked, és elmehetsz.

– És a tavasz?

Tomás mosolya alig változott.

– A víz mindig azok kezébe kerül, akik tudják, hogyan kell bánni vele.

Elena Mateo mögött jelent meg, egy mappával a mellkasának szorítva.

—Vajon Rubén, Francisca és a többi farmer adósságait is így kezelte?

Tomás úgy nézett rá, mintha egy folt lenne, amit valaki elfelejtett letörölni.

–Hetekkel ezelőtt érkeztél, és már azt hiszed, hogy mindenkit ismersz. Holnap elmész, és ők még mindig itt lesznek, és viselik a következményeket.

– Erre fogadott a legelejétől fogva: hogy mindenki egyedül fogja érezni magát.

Tamás egy lépést tett felé.

–Egy családtalan nőnek óvatosabbnak kellene lennie az általa választott ellenségekkel.