A következő napok nehezek voltak. Sebastian megjelent az épület előtt, virágot küldött, és felváltva kért bocsánatot fenyegetőzött.

„Csak összevesztünk” – erősködött egy délután a folyosóról. „Tönkreteszed a családunkat!”

– Nem verekedés volt, Sebastian. Hét év volt.

– Nyisd ki az ajtót!

-Nem.

Ügyvédje tanácsára Valeria folytatta a válópert. Sebastián tiltakozott, újabb esélyt kért, és megpróbálta meggyőzni Valériát arról, hogy elhamarkodott döntést hoz.

De Mexikóban nem kényszeríthette a házasság megtartására, pusztán azért, mert nem volt hajlandó elfogadni a különélést.

Végül a válás véglegessé vált.

Sebastian továbbra is hitte, hogy a lány vissza fog térni.

Mígnem néhány héttel később behívót kapott egy rendkívüli igazgatósági ülésre.

A szobába lépve Valeriát látta Mateo Ríos, az egyik fő részvényes személyi asszisztense mellett ülni.

„Mit keresel itt?” – kérdezte zavartan.

Valéria nem válaszolt.

Az ajtó kinyílt, és Arturo Salazar lépett be.

Mindenki azonnal felállt.

Hector Fuentes tiszteletteljesen üdvözölte.

– Salazar úr, üdvözöljük.

Arturo egyenesen Valeria felé sétált, a vállára tette a kezét, és elmosolyodott.

– Unokahúgom, gyere ide. Ülj mellém.

Sebastian érezte, hogy meghűl benne a vér.

– Unokahúgom? – mormolta.

Hector a jelenlévőkhöz szólt.

– Szeretném hivatalosan is bemutatni Valeria Cruzt, Salazar úr unokahúgát. Mostantól ő fogja megismerkedni a családi vállalkozással.

Sebastian ekkor döbbent rá, hogy a férfi, aki befolyásolta cége legfontosabb döntéseit, annak a nőnek a családjához tartozik, akit haszontalannak nevezett.

De a legrosszabb még hátra volt.

A találkozó után Sebastiannak sikerült négyszemközt beszélnie Arturoval.

– Salazar úr, kérdeznem kell valamit. Nincsenek gyerekei, ugye?

Az üzletember mereven nézett rá.

– Nem. Miért?

Sebastian nagyot nyelt.

– Szóval, ha valami történne vele egy napon… ki örökölné mindazt, amije van?

Arturo otthagyta a szemüvegét az asztalon.

– A végrendeletem már alá van írva, Sebastian. És azt hiszem, a legjobb lenne, ha leülve hallgatnád meg a következőket.

3. RÉSZ

Arturo Salazar lassan kinyitotta maga előtt a mappát.

– Valeria az egyetlen örökösöm, Sebastian. Minden, amit életem során felépítettem, az övé marad, ha én már nem leszek.

Sebastian úgy érezte, eltűnik a talaj a lába alól.

– Minden? Az ingatlanjai, a cégei, a részvényei?

– Minden, ami jogilag a vagyonom részét képezi.

– És ő tudta ezt?

– Még a válókereset benyújtása előtt.

Sebastian ökölbe szorította a kezét.

– Szóval becsapott! Eltitkolta előlem, hogy egy vagyon vár rá!

Arturo megvetően nézett rá.

– Hét évig éltél az unokahúgommal. Ott voltam az esküvőjén. Megismerkedtél a családjával. De sosem érdekelt, hogy kik vagyunk, mert azt hitted, nincs mit kínálnunk neked.

– El kellett volna mondania nekem.

– Miért? Jobban bántál volna vele, ha tudsz a bankszámláimról?

Sebastian nem válaszolt.

Arturo folytatta:

–És van még valami, amit meg kell értened. Még ha még házas is voltál, amikor Valeria megkapta az örökséget, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a fele a tied. A házasság nem jogosít fel arra, hogy kisajátítsd azt, amit ráhagyok.

Ezek a szavak mély csapást jelentettek Sebastiannak.

Most először értette meg, hogy elveszített egy nőt, aki egy napon jelentős vagyonnal rendelkezhet.

És a legrosszabb az egészben az volt, hogy soha nem használta azt a pénzt arra, hogy megalázza őt.

Sebastián hét éven át úgy bánt Valeriával, mintha teher lenne. Megtiltotta neki, hogy visszatérjen dolgozni, gúnyolta a projektjeit, és végül meggyőzte arról, hogy képtelen eltartani magát.

Most fedezte fel, hogy ennek a nőnek van egy élete, egy családja és olyan lehetőségei, amelyekről soha nem fáradozott azzal, hogy megtudja.

Másnap reggel egy hatalmas fehér rózsacsokorral jelent meg Valeria lakása előtt.

– Beszélnünk kell – mondta, amikor a lány ajtót nyitott.

– Miről?

– Rólunk. Sokat gondolkodtam rajta, és bevallom, hibákat követtem el.

Valeria a virágokat figyelte.

–Mikor kezdted felismerni őket, Sebastian? Azelőtt vagy miután megtudtad, hogy ki a nagybátyám?

Lesütötte a tekintetét.

– Annak semmi köze hozzá.

– Akkor mondd el, miért neveztél hónapokig haszontalannak, és most úgy tűnik, könyörögsz, hogy menjek vissza.

– Mert még mindig szeretlek.

-A szerelem nem akkor kezdődik, amikor felfedezel egy örökséget.

Sebastian megpróbálta megfogni a kezét.

Valéria hátrébb lépett.

– Soha többé ne érj hozzám az engedélyem nélkül.

Az arckifejezése megváltozott.

– Amióta megtudtad, hogy gazdag leszel, egyre arrogánsabb leszel!

– Nem, Sebastian. Egyszerűen nem félek többé nemet mondani.

És becsukta az ajtót.

A következő hetekben Sebastian minden lehetséges módon megpróbálta visszahódítani.

Ékszereket küldött neki, vacsorát foglalt abban az étteremben, ahol az első házassági évfordulójukat ünnepelték, és megígérte, hogy megváltozik.

Valeria minden meghívást visszautasított.

Közben rendszeresen látogatni kezdte nagybátyja irodáit.

Arturo meg akarta tanítani neki, hogyan működnek a vállalkozásai. Nem adott neki vezetői pozíciót, és nem bízott rá olyan felelősségeket, amelyeket még nem tudott kezelni.

Arra kérte, hogy az alapoktól tanulja meg.

Mateo Ríos, a bizalmas asszisztense volt felelős a szerződések, költségvetések és ingatlanprojektek elmagyarázásáért.

Valeria először elveszettnek érezte magát.

„Nem tudom, hogy képes leszek-e mindezt megtanulni” – vallotta be egy délután.

Mateo a dokumentumokra mutatott.

– Épp most találtál egy hibát, amit három ember is figyelmen kívül hagyott.

– Véletlen egybeesés volt.