Kora reggel a reptérre siettem, hogy felvegyem a nőt, akivel aznap este bejelentettük volna a hivatalos eljegyzésünket. Ám a mellette lévő gépből a volt barátnőm lépett ki – egy hároméves kisfiúval, akinek pontosan olyan szeme volt, mint az enyém. Anyám csak ennyit mondott: „Ne merj semmi hülyeséget csinálni!” Néma maradtam… amíg rá nem jöttem, hogy ő már rég tudta, ki az a gyerek.

– Már gondoltam is rá.

– Ha megszeged a megállapodást, nincs okom védeni a családodat.

– Akkor ne védd meg!

Beatriz ijedten felnézett.

Alejandro folytatta:

– Minden tranzakciót felül fogok vizsgálni, a vonatkozó információkat átadom külső ügyvédeknek, és ha bármilyen szabálytalanság van, kijavítjuk azokat, és vállaljuk a felelősséget. Nem fogok feleségül venni egy nőt azért, hogy megvegyem a hallgatását.

Mauricio felállt.

– Tönkreteszed azt, amit az édesanyád évekig gyűjtött.

– Nem. Abbahagyom, hogy embereket pusztítsanak el az ő megmentése érdekében.

Mauricio azzal az ígérettel távozott, hogy megbánják majd.

Két óra sem kellett hozzá, hogy beváltsa a fenyegetését.

Amikor Alejandro elhagyta Las Lomast, felhívta a Grupo Serrano kommunikációs igazgatója. Egy pénzügyi újságíró dokumentumokat kapott a régi tranzakcióról, és egy cikket készített elő aznap délutánra.

A csapat első reakciója egy jogi kifejezésekkel teli nyilatkozat megfogalmazása volt: „múltbeli műveletek”, „szabályozási megfelelőség”, „belső felülvizsgálat”.

Alejandro engedélyezte, mert fáradt volt.

Hiba volt.

Délután közepére a cikk a „botrány” szóval a címsorban jelent meg. Partnerek és bankok kezdtek telefonálni. Két projektet ideiglenesen felfüggesztettek. Az alkalmazottak azt kérdezték, hogy lesznek-e elbocsátások.

Renata pedig a hírek olvasása révén tudta meg.

Alkonyatkor hívta.

– Tényleg egy újságból kellett megtudnom, hogy az eljegyzésünk a szüleink közötti megállapodás része volt?

Alejandro lehunyta a szemét.

– Hamarabb kellett volna szólnom.

– Igen. Kellett volna.

Nem sikított. Ez csak rontott a helyzeten.

–Apám garantálta az életemet. Anyád döntötte el, hogy ki lehet veled. És te annyira belemerültél abba a világba, hogy meg sem láttad a ketrecet, amíg Mariana meg nem jelent a fiaddal.

– Renáta, sajnálom.

– Én is. De nem azért, mert lemaradok az esküvőről.

Szünetet tartott.

– Az eljegyzés véget ért. Holnap bejelentem. Szeretném világossá tenni, hogy nem azért vonulok vissza, mert felbukkant egy másik nő, hanem azért, mert nem azért szándékozom megházasodni, hogy támogassak egy olyan műtétet, amelyet mások a hátam mögött hajtottak végre.

Alejandro szégyent és ugyanakkor tiszteletet érzett.

– Ezt nem érdemelted meg.

– Egyikünk sem.

A hívás sértések nélkül ért véget.

Azon az estén Alejandro rájött, hogy ugyanazt a hibát követi el, mint az anyja: megpróbálja kontrollálni az igazságot ahelyett, hogy kimondaná.

Másnap reggelre sajtótájékoztatót hívott össze.

A csapata hat oldalt készített elő neki. Félretette őket.

„Öt évvel ezelőtt a Grupo Serrano a csőd szélén állt” – mondta kamerán. „A családom elfogadott egy olyan pénzügyi struktúrát, amely segített megmenteni a munkahelyeket, de olyan műveleteket is tartalmaz, amelyeket teljes átláthatósággal kell felülvizsgálni. Nem fogok semmilyen szabálytalanságot pusztán azért igazolni, mert félelemből fakadt. Átadjuk a dokumentációt az illetékes hatóságoknak, független könyvvizsgálót fogadunk, és kijavítjuk a szükséges hibákat, még akkor is, ha a költségek magasak.”

Egy riporter megkérdezte, hogy az édesanyjának lehetnek-e jogi következményei.

Alejandro nem tért ki a kérdés elől.

– Igen. És ha szükséges, szembe kell nézniük a következményekkel. Én is vállalom a felelősséget, mint jelenlegi vezető. Amit nem fogok tenni, az az, hogy tovább titkolok egy olyan hazugságot, amely már teljesen ártatlan embereknek okozott kárt.

A botrány nem tűnt el. A veszteségek sem.

De a hangnem megváltozott.

Ahelyett, hogy tagadta volna, a Grupo Serrano külső ellenőrzésnek vetette alá az akták kérdését. Az igazgatótanács ideiglenesen felfüggesztette Beatrizt vezetői feladataiból, amíg a működést felülvizsgálták. Beatriz harc nélkül beleegyezett.

Ami még ennél is fontosabb, önként átadott e-maileket, szerződéseket és jegyzeteket, amelyek szintén Mauricio Salgado közreműködését mutatták.

A férfi, aki fenyegetésként próbálta használni a titkolózást, végül belekeveredett abba a botrányba, amelyet irányítani akart. Befektetési cégét vizsgálat alá vették, és több partnere is elhatárolódott, amíg a pénzeszközök eredetét és szerkezetét tisztázták.

Beatriz először a belső bizottság, majd a hatóságok tájékoztatásáért felelős ügyvédek előtt jelent meg. Nem bújt a fia mögé.

Amikor Alejandro meglátta őt távozni az egyik ilyen megbeszélésről, kimerültnek látszott.

– Nem várom el tőled, hogy megbocsáss nekem – mondta neki.

-Most most nem tudok.

A nő bólintott.

-Értem.

– És nem fogom hagyni, hogy találkozz Mateóval, mintha mi sem történt volna.

Az ütés látható volt, de Beatriz nem tiltakozott.

– Mondd meg, mit kell tennem.

–Először is, fogadd el, hogy nem te döntesz helyettünk. Sem értem, sem Mariana miatt, sem érte.

-Rendben van.

Alejandro kínos, harag és együttérzés keverékével nézett rá.

–Távolságra van szükségem, anya. Nem büntetésből. Fel kell fedeznem, hogy ki vagyok, amikor senki sem dönt az életemről helyettem.

Beatriz lehajtotta a fejét.

– Talán ezt kellett volna megengednem neked már a legelejétől fogva.

Mariana eközben nem volt hajlandó újra elszökni.

Amikor Alejandro figyelmeztette, hogy újságírók jelenhetnek meg, így válaszolt:

– Már három évet töltöttem azzal, hogy bujkáljak egy olyan probléma elől, amit nem én okoztam. Nem szándékozom újra megtenni.

A szállodalánc, amelyhez elutazott, kitartott a javaslata mellett. Üzleti tevékenységük nem függött a Serranóktól, és ez a függetlenség, amelyet Beatriz korábban megvetett, végül Mariana védelmét szolgálta a legjobban.

Alejandro elkezdte látogatni Mateót anélkül, hogy szavakkal kényszerítette volna rá.