Nem Sergio kedvéért próbálta meggyőzni.

„Nem kell semmit bizonyítanod a fiamnak. De ha az a férfi folytatja a lopást, mások elveszíthetik most azt, amit te akkor elvesztettél.”

Ez megváltoztatta Lucia döntését.

Emlékezett több gyanúsnak tűnő beszállítói kódra is. Irene elkezdte felkutatni őket, és három látszólag különböző céget fedezett fel, amelyeknek ugyanaz volt az adózási eredetük.

Többször is megváltoztatták a nevüket, és hatalmas kifizetéseket kaptak a Valdés Alimentacióntól.

Úgy tűnt, hogy a műveleteket Álvaro engedélyezte.

– Gyanús – mondta Irene –, de megerősítheti, hogy valaki felhasználta a hitelesítő adatait.

Lucíának ekkor eszébe jutottak a régi könyvelési könyvek, amelyeket egy Quart de Poblet-i raktárban tároltak.

Sergio azonnal kérte a védelmüket.

29 perccel később kapott egy hívást.

Tűz ütött ki.

A tűzoltók megakadályozták, hogy a lángok az egész épületet elpusztítsák, de a vizsgált évekhez tartozó dokumentumok gyakorlatilag használhatatlanná váltak.

A biztonsági kamerák röviddel azelőtt leálltak.

Nem egy összeomlás volt.

Valaki kihúzta a konnektorból őket.

Sergio azon kezdett tűnődni, ki tud ezeknek a könyveknek a létezéséről.

Előző este Carmen házában beszéltem a témáról.

Mercedes kávéval lépett be a szobába, miközben ő telefonált.

Másnap reggelre Mercedes eltűnt.

A hálószobájában egy cetlit találtak:

„Bocsássatok meg. Ha itt maradok, mindannyian veszélyben lesztek.”

Carmen teljesen összetört.

– Mercedes 12 éve él velünk. Kell lennie valami más magyarázatnak is.

Sikerült megtalálniuk a telefonjából érkező utolsó jelet egy régi vidéki ház közelében, amely a Valdés családhoz tartozott.

A konyhában ülve és sírva találták meg.

Mercedes bevallotta.

A férje egy kis szállítmányozási cég tulajdonosa volt, amely végül adósságokba fulladt. Álvaro olyan dokumentumokat fedezett fel, amelyek komoly jogi problémákat okozhattak neki, és megígérte, hogy mindent elrendez.

Először jelentéktelen információkat kérdezett.

Ütemtervek.

Kirándulások.

Látogatások.

Aztán Lucia felől kezdett kérdezősködni.

– Mondtam neki, hogy a könyveket keresed – vallotta be Mercedes. – Soha nem gondoltam volna, hogy ez okozhatja a tüzet.

„Miért szöktél el?” – kérdezte Carmen.

– Mert felhívott tegnap este. Azt mondta, hogy már nem bízik bennem. Azt is mondta, hogy nyilvánosan tönkreteszi Lucíát, mielőtt újra engedné beszélni.

Mercedes ezután Carmen régi vászontáskájára nézett.

– Mindig is kíváncsi voltam arra a táskára.

Sergio az anyjára nézett.

Carmen évek óta használta azt az olcsó táskát, pedig tele voltak a szekrényei elegáns kézitáskákkal.

Letette az asztalra.

Felfedezett egy kis nyílást a bélésen, és kihúzott egy sárgás műanyaggal védett csomagot.

–Lucía adta nekem a válás előtt. Megkért, hogy őrizzem meg biztonságban.

Bent okiratok, nyugták és közjegyzői dokumentumok voltak.

Az egyiken az állt, hogy Lucía eladta az apjától örökölt utolsó ingatlanát Alzira közelében.

Mindig is szerettem volna egy kis házat építeni oda, narancsfákkal körülvéve.

Tomás összehasonlította az eladásból származó összeget a Valdés Alimentaciónhoz befolyt pénzzel.

A számok majdnem megegyeztek.

– Eladta az örökségét, hogy megmentse a cégemet – mormolta Sergio.

De Tamás észrevett egy különbséget.

A pénz egy része hiányzott.

Carmen válaszolt Lucía előtt.

– A házam megmentésére használták.

Évekkel ezelőtt Sergio apja titokban a családi házat egy üzleti hitel fedezetéül használta. Ha a Valdés Alimentación csődbe ment volna, Carmen is elveszítette volna az otthonát.

Lucia először azt az adósságot fizette ki.

Ezután átutalta a maradékot, hogy megakadályozza a cég csődjét.

Sergio úgy érezte, hogy az elmúlt 7 év története összeomlik.

Azzal vádolta Lucíát, hogy visszaél a pénzével, miközben a lány feláldozta apjától kapott utolsó örökségét, hogy megvédje alkalmazottait, cégét és Carment.

„Visszafizetek minden egyes eurót” – mondta. „Kamattal együtt. Adhatok neked részvényeket, másik ingatlant, bármit.”

Lúcia lehunyta a szemét.

– Ugyanazt csinálod megint.

-Hogy?

–A fájdalomból számlát csinálni.

Sergio hallgatott.

– A pénz visszajön. Ingatlanokat lehet venni. De rájönni, hogy a szeretett személy képesnek tart arra, hogy eláruld anélkül, hogy öt percet is adnál a beszélgetésre… ezt nem oldja meg egy csekk kiállítása.

Sergio visszaemlékezett házassága utolsó reggelére.

Lúcia sír.

A kezében tartotta a fényképeket.

Azt mondta, meg tudja magyarázni.

És azt válaszolta, hogy nem akar még egy hazugságot hallani.

-Sajnálom.

– A szavaidnak súlya van. De nem hozhatnak vissza 7 évet.

Sergio soha többé nem kért tőle bocsánatot.

– Akkor csak segíts megállítani Alvarót.

Mercedes felemelte a fejét.

– Tanúskodni fogok. Üzeneteim és néhány felvételem van.

Lucia nem bocsátott meg neki.

De beleegyezett a folytatásba.

Irene, Tomás, Lucía és Sergio napokon át rekonstruálták a műveleteket üzleti feljegyzések, banki dokumentumok és adóiratok segítségével, amelyeket Álvaro nem tudott törölni.

Felfedeztek valami még rosszabbat is.

Hónapokkal a válság előtt az Álvaróhoz közvetve köthető vállalatok felfújt vagy egyenesen hamis számlákat kezdtek küldeni a Valdés Alimentaciónnak.

Nem létező szállítási szolgáltatásokért fizettek.

Olyan áruk, amik sosem érkeztek meg.

Ismétlődő szolgáltatások.

Milliók tűntek el lassan.

A veszteségek a vállalat értékének csökkenését okozták.

Míg Sergio megpróbálta megmenteni, Álvaro közvetítőkön keresztül, hihetetlen áron vásárolt részvényeket.

Irene letette a dokumentumokat az asztalra.

– Nem kihasználta a válságot. Ő idézte elő.

Lucía több dátumot is említett.

–Ezért szerződtettem Tomást. Tudtam, hogy valami nincs rendben.

Sergio ránézett.

Miközben azt hitte, hogy Lucia titkos kapcsolatot ápol, a nő a cégét tönkretevő férfi után nyomozott.