Már csak a rettegett herceg mellett maradt szabad hely – a csendes vénkisasszony pedig elfoglalta azt

– Eléggé ahhoz, hogy ne bízzunk benne.

– Adnál kölcsön egy olyan gazdaságnak, amelyik már eladósodott?

– Csak akkor, ha valami értékesebbet reméltem nyerni a kamatnál.

Ugyanazon a délutánon Leonor vallomásra kényszerítette Eduardót.

Peñafiel felajánlotta, hogy elengedi az adósságot, ha beleegyezik, hogy feleségül megy hozzá. A férfi majdnem 60 éves özvegyember volt, és látszólag kifogástalan hírnévnek örvendett.

Eduardo már aláírt egy előzetes megállapodást.

– Nem árullak el – tiltakozott. – Az otthonunkat mentem meg.

—Az enyém feláldozása.

– 31 éves vagy, Leonor. Nem tehetsz úgy, mintha a lánykérés örökké tartana.

Ezeknek a szavaknak a hidegsége rosszabb volt, mint egy sértés.

Leonor éveken át válaszolt a levelezésére, védte a munkásait, és megakadályozta, hogy katasztrofális döntései nyilvánosságra kerüljenek. Most a bátyja a korát ürügyként használta fel arra, hogy átadja őt egy hitelezőnek.

Azon az éjszakán megtalálta Gabrielt az üvegházban.

– Tudom, mit ígért Eduardo – mondta.

– Akkor azt is tudja, hogy nem fogadom el.

– Holnap megvehetném az adósságot.

Leonor megrázta a fejét.

– Ha így tesz, Eduardo megtarthatja a birtokot, a hírnevét, és azt a bizonyosságot, hogy valaki mindig megfizet a hibáiért.

– Elveszítheted Los Laurelest.

– Akkor elveszítem.

Gábriel összeszorította az állkapcsát.

– Peñafiel nem érdemli meg, hogy büntetlenül maradjon.

– Ez az én felelősségem.

-Értsd meg.

Leonor meglepetten nézett rá.

– Könnyen feladja.

– Nem adom fel. Próbálom megtanulni a különbséget a védelmezése és a sértegetése között.

Sok év óta először senki sem tartotta gyengének azért, mert maga akart dönteni a sorsáról.

Leonor ezután elmondta neki, miért nem ment soha férjhez.

23 évesen eljegyezte Hernán Vallejót, egy előkelő családból származó fiatalembert. Felfedezte, hogy a férfi adósságokat halmoz fel, és Leonor örökségéből akarta kifizetni azokat. Amikor egy szolga azzal fenyegette, hogy figyelmezteti, Hernán megütötte.

Leonor felbontotta az eljegyzést, de hallgatott, hogy elkerülje a botrányt, amely kárt okozhatna Hernán húgának, aki az egyik unokatestvérével volt eljegyezve.

Hernán mindenkinek azt mondta, hogy Leonor hideg és lehetetlen a kedvére tenni.

Nyolc éven át gúnyolódást tűrött, hogy megvédje azokat, akik soha nem védték meg őt.

– Mindenkit megmentett, kivéve téged – mondta Gabriel.

– Valakinek meg kellett csinálnia.

– Nem. Te döntöttél úgy, hogy megteszed. Van különbség.

Gabriel kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé, anélkül, hogy hozzáért volna.

Leonor lassan az ujjaira helyezte az övét.

– Miért nézel így rám?

– Mert soha nem kértél, hogy kisebb legyek, hogy biztonságban érezzem magam.

– Ez nem hangzik romantikus kijelentésnek.

– A modorom sok okból híres.

Mosolygott.

Gabriel megszorította az övét. Nem volt birtoklási vágy vagy sürgetés a kezében, csak egy néma tiszteletígéret.

Az ajtó kinyílt.

Eduardo több dokumentummal lépett be.

—Peñafiel felfüggeszti az adósságot. Az esküvő 6 hét múlva lesz.

Leonor elfogadta a megállapodást. Eduardo aláírása az utolsó oldalon szerepelt.

Gábriel visszafogott hangon szólalt meg.

– Mindezt lemondhatom.

– Nem – válaszolta a lány.

Ketté tépte a dokumentumot.

– Holnap kinyitok minden könyvet, amit elrejtettél előlem, Eduardo. Ezúttal nem fogom csendben kijavítani a hibáidat.

Másnap délben a Los Laureles-i könyvtár tele volt számlákkal, nyugtákkal és szerződésekkel. Don Fermín olyan dokumentumokat adott át, amelyeket Eduardo soha nem mutatott meg neki.

Szerencsejáték-adósságok, haszontalan befektetések és magánkölcsönök voltak. A legsúlyosabb problémákat Peñafiel által ajánlott vásárlások jelentették: árvízveszélyes földek, egy sérült malom és egy soha nem létezett faipari vállalkozás.

Gabriel az ablaknál maradt, jelen volt, de néma, ahogy Leonor kérte.

– Peñafiel nem úgy tűnt, mintha megmentene téged – mondta Eduardónak –, hanem szándékosan vezetett a vesztedbe.

Don Fermín 3, ugyanazon cég által aláírt értékbecslési jelentést talált:

H. Vallejo és Társai.

Leonor felismerte a nevet.

Hernán, a korábbi vőlegénye, eltúlozta minden egyes befektetés értékét. Peñafiel finanszírozta a vásárlásokat, remélte, hogy kudarcot vallanak, majd növelte az irányítását Los Laureles felett.

Eduardo két évvel korábban kapott levelet talált anélkül, hogy megértette volna.

„De la Vegát továbbra is könnyű vezetni. A húga továbbra is az egyetlen akadály.”

Leonor kétszer is elolvasta a mondatot.

Ez nem csak csalás volt.

Hernán évek óta büntette őt, amiért elutasította.

Peñafiel aznap délután érkezett meg azzal az elhatározással, hogy aláírásra kényszeríti.

– Tizenkét napod van – jelentette be. – Utána elfoglalom Los Laurelest.

– Meg fogjuk támadni a hiteleiket.

– Nem fog tudni semmit sem bizonyítani.

– Talán ma már nem.

A gróf közeledett.

– Mit fog tenni egy 31 éves egyedülálló nő, ha elveszíti az egyetlen házat, ami hajlandó megtartani őt?

Leonor érezte az ütést, de a fejét továbbra is magasra emelte.

– Túléltem már, hogy nem szerettek.

– Pénz nélkül nem.

– Inkább elveszíteném a tetőt, mint hogy a saját beleegyezésemből vegyek egyet.

Peñafiel meg volt győződve arról, hogy a félelem végül megtöri.

A következő négy napban Leonor a pénz útját követte. Gabriel hozzáfért a közjegyzői iratokhoz, de az engedélye nélkül semmilyen dokumentumot nem vizsgált meg. Don Fermín régi számlákat gyűjtött össze, Eduardo pedig szégyenkezve átadta az összes levelezését.

A bizonyítékok a megtévesztést igazolták, de a közvetlen beismerő vallomás hiányzott.