Beleegyeztek, hogy elviszik az állatokat arról a területről, amíg az állatorvos megvizsgálja a takarmányt és a teheneket. A későbbi felmérés kimutatta, hogy a folyóparton növő növény veszélyt jelent a szarvasmarhákra, amelyek folyamatosan fogyasztották. A gazdák lezárták a rétet, és más legelőhelyeket kerestek. Drága szezon volt: takarmányt vásároltak, amikor alig volt elég a saját kiadásaikra.

Sebastián 12 szarvasmarhát adott el sokkal alacsonyabb áron, mint amennyit Severino ajánlott. Emellett eladott egy telket is, hogy kifizesse a bankszámlát. Voltak hetek, amikor a vevők elkerülték a ranchát, mert pletykákat hallottak arról, hogy a tehenei betegek. Soledad elkezdte elmondani az igazat mindenkinek, aki megismételte a pletykát. Korábban kritizálta Sebastiánt, amiért befogadta Adelát; most házról házra járt, elmagyarázva, hogy Sebastián megszólalt, amikor fizethetett volna neki, és ezzel véget vetett a problémának.

Novemberben megszületett egy erős borjú. Sebastián anyja mellett állva találta, amint segítség nélkül szopik. A kezében tartotta az üres vödröt, és figyelte. Nico kirohant a házból, hogy megnézze, Adela pedig követte, miközben még mindig a kendőjét kötötte.

– Nem kellett meggyőzni – mondta Sebastian.

Nico elég közel ment hozzá, hogy megnézhesse anélkül, hogy hozzáérne. Adela felírta a dátumot, az anya nevét és a legelőt a jegyzetfüzetébe. Aztán a ceruzát Sebastián mellé tette, hogy leírhassa, hogyan találta meg.

Néhány héttel később Severino visszatért. Más farmokról vásárolt állatokat, és szüksége volt valakire, aki vezeti az új vállalkozásának nyilvántartását. Adelának stabil fizetést, egy házat a birtokon és egy közeli iskolát ajánlott Nicónak. Sebastián előtt tette meg az ajánlatot, de megvárta a válaszát. Adela megkérdezte, mennyit fog keresni, mik lesznek a feladatai, és hogy lesznek-e szabadnapjai, hogy meglátogassa a barátait a hegyekben. Severino mindenre válaszolt. Adela elfogadta.

Azon az estén Sebastian a galériában talált rá, amint egy listát nézegetett az útra.

– Dolgozhatnál itt – mondta neki. – Meg tudunk állapodni a fizetésben.

Adela térdre rogyva hagyta a listát.

– Épp most adtál el szarvasmarhákat és földet, hogy kifizesd a bankot. Fel kell épülnöd.

Ragaszkodott volna hozzá, de a nő előbb odaért.

„Amikor megérkeztem, csak egy halom ruhám volt. Ha most maradok, nem tudom, hogy azért tettem-e, mert itt akarok lenni, vagy mert félek attól, hogy újrakezdjem. Meg akarom keresni a pénzem, és iskolába akarom küldeni Nicót. Akkor nyugodtan választhatok.”

Sebastian leült mellé. Emlékezett Ofeliára és arra az éjszakára, amikor úgy gondolta, jobb, ha hajnalig vár. Ezúttal meg akarta kérni Adelát, hogy ne menjen el. Azt is tudta, hogy a lány épp most magyarázta el neki, miért kell elmennie.

„Szeretném, ha újra eljönnének és meglátogatnának minket” – mondta.

– Ezt megígérhetem.

Mielőtt elment, Nico adott neki egy új jegyzetfüzetet. Sebastián Adelának fizetett fizetésének egy részéből vették. Az első oldalra Nico nagy betűkkel felírta a borjú születésének dátumát, és hogy látta szopni.

„Hogy rögzítse, mi történik, amikor nem vagyunk ott” – magyarázta.

Sebastian megígérte, hogy betölti. Nico megkérte, hogy a következő születendő borjút Truenónak nevezze el: viharban érkezett a tanyára, és egy általa választott nevet akart hagyni neki.

Adela és Nico csütörtökön busszal ereszkedtek le a hegyekből. A következő hónapokban leveleztek. Adela írt a feljegyzésekről, a megspórolt fizetéséről és az iskoláról; Nico tehenek rajzaival töltötte ki a margókat. Sebastián a borjak születési dátumával és a tanya híreivel válaszolt. Apránként kifizette az adósságát. A következő szezonban 14 borjú született, és egy sem pusztult el.

Amikor elérkezett a karácsony, Nico megjelent a gazdaság kapujában anyja előtt. Rohant az új jegyzetfüzetért. Sebastián már előkészítette, az egyik lapon nyitva volt Trueno születése. Nico óvatosan lapozott, ellenőrizve, hogy a többi dátuma is ott van-e.

Adela megállt az udvaron egy bőrönddel a kezében. Sebastián kijött, hogy üdvözölje. Közölte vele, hogy követte a leveleit és ajánlásait, mire Adela elmondta, hogy minden rendben van Severinóval. Engedélyt kapott, hogy néhány napig maradjon; a szünidő után visszatér a munkájához Nico mellé.

– Örülök, hogy eljöttél – mondta Sebastian.

– Meg akartam csinálni.

Együtt mentek be, miközben Nico hangosan felolvasott a jegyzetfüzetéből. Sebastián vizet tett a vízforralóra kávéhoz, Adela pedig odament, hogy segítsen neki megteríteni az asztalt. Odakint elkezdett szemerkélni az eső. Ezúttal volt idő leülni, meghallgatni a fiút, és megbeszélni, hogy újra találkoznak.