A parázstartó mellett ülve elmondta Gabrielnek, amit a férfi figyelmen kívül hagyott. Eusebio Larrañaga egy postakocsi-vonalat üzemeltetett Parral, Santa Bárbara és a bányavárosok között. Clara elhunyt férje, Tomás, megerősített féket tervezett a hegyi utakra. Halála után hónapokkal egy postakocsi lerobbant, és Eusebio nyilvánosan ezt a tervet hibáztatta.

Clara rájött, hogy a felállított darab nem felelt meg Tomás terveinek. Amikor Clara nem volt hajlandó aláírni egy hamis vallomást, Eusebio visszatartotta hat havi fizetését, kirúgta, és tolvajnak kezdte nevezni.

– Mindez az utolsó oldalon volt – mondta Elena.

Gábriel végigsimított az arcán a kezével.

Másnap reggel megkérte Clarát, hogy saját szavaival mesélje el, mi történt.

– Majd szólok, ha lesz elég bizonyítékom, hogy ne legyen belőle harc a becsületemet védő férfiak között – felelte a nő. – Tomás nevét dokumentumokkal akarom tisztára mosni, nem ütésekkel.

Gábriel beleegyezett.

Miután visszatértek a tanyára, három kikötött lovat találtak az istálló előtt. Eusebio Larrañaga várt ott, Silvestre és Mateo Ríos városi biztos kíséretében.

Eusebio Clara ládájára mutatott.

– Az az én tulajdonom.

Clara maga nyitotta ki. Elővett egy kalapácsot Tomás monogramjával, kézzel készített fúrófejeket, kopott tolómérőket és régi nyugtákat. Alatta egy szépen összehajtogatott rajz feküdt.

Klára elsápadt.

– Az a papír nem volt ott.

Eusébio elmosolyodott.

– Ez egy lopott dizájn.

Mateo maga elé vette a dokumentumot.

– Senki sem viszi el a csomagtartót, és ma senkit sem tartóztatnak le. Összehasonlítom az újságot a műhelynyilvántartással.

Clara megmutatta a meggörbült szekérzárat és az úton talált kötelet. Az egyik mezőgazdasági munkás, Amós, bevallotta, hogy hajnal előtt látta Silvestre-t a jármű közelében.

Mateo leírta a nyilatkozatot.

Mielőtt Mateo elment, Clara megkérte, hogy tegyenek el minden tárgyat, és hogy Amos írja alá és dátummal lássa el a vallomását. Amikor végzett, letette a ceruzát az asztalra, és Gabriel észrevette, hogy remegnek az ujjai.

– Azt hittem, nem félek.

– A félelem nem akadályoz meg a munkában.

Gabriel kérdés nélkül felforralta a vizet. Clara úgy fogadta el a kávét, mintha ez az egyszerű gesztus fegyverszünetet jelentene.

Ugyanazon az éjszakán egy fiú érkezett a ranchra, és azt kiabálta, hogy egy postakocsi lerobbant a La Angostura-dombon. Három bányász, egy nő és egy csecsemő utazott benne. A fékek nem bírták a súlyt.

Klára fogta a kabátját.

– Szükségem van még egy pár kézre.

Gábriel szótag.

– Nála vannak.

A domb tetején megtalálták a postakocsit, amely egy szakadék felé dőlt. Clara elrendelte, hogy az utasokat a magasabb oldalról evakuálják. Gabriel rögzítette a lovakat, és egy kötelet erősített a hátsó tengelyhez.

Clara kivette a fékcsapot.

Könnyű, sima vas volt.

– Tomás terveihez recés acél kellett – mormolta.

Beszerelt egy ideiglenes alkatrészt a sebességváltóból, beállította a fékpofát, és kétszer is kipróbálta a féket. Tartott is.

A baba anyja sírva fakadt, amikor végre megérkezett a tanyára.

– Megmentettél minket, Don Gabriel.

Megrázta a fejét.

– Klára szőtte a tervet.

A nő felé fordult.

– Akkor neked köszönhetően él a fiam.

Clara kiment a teraszra azzal az ürüggyel, hogy megmossa a kezét. Gabriel a kút mellett találta rá, amint némán sír.

– Nem kell mondanod, hogy bátor voltam – mondta.

– Nem azért jöttem, hogy ezt mondjam.

-Így?

– Azért jöttem, mert senkit sem szabad magára hagyni, miután mindenki más félelmét viselte.

Clara egy pillanatra a vállára hajtotta a homlokát.

Hajnalban Mateo megjelent a lepecsételt rajzzal. Letette a postakocsi kitűzőjét, a szekér kitűzőjét és a kötelet az asztalra.

„A fékvasat nyolc nappal ezelőtt vásárolta a Larrañaga cég” – mondta. „A megrendelést Silvestre írta alá.”

Clara összehasonlította a bőröndjében talált rajzot Tomás eredeti jegyzetfüzetével.

Tomás terve fogazott acélt írt elő.

Az „ellopott” rajz sima vasat ábrázolt.

Ekkor Gabriel meglátta, amit Clara az imént megértett: valaki Tomás halála után újrarajzolta a rendszert, majd elrejtette a hamisítványt a holmijai között.

Mateo becsukta a jegyzetfüzetét.

– Meghallgatás lesz Parralban.

Klára felnézett.

– Akkor ezúttal nem tudnak majd egy halott embert hibáztatni anélkül, hogy meghallgatnának minket.

3. RÉSZ
Két nappal később Eusebio egyik ügyvédje megérkezett a ranchra egy javaslattal. Ha Clara ejti a Tomás fékjével kapcsolatos vádakat, visszakapja a visszatartott bérének felét, megtarthatja a szerszámait, és Eusebio elismeri, hogy a lopásról szóló feljelentés tévedés volt.

Gábriel csak azért olvasta el a levelet, mert a nő odaadta neki.

„Ennyi pénzzel átvészelhetném a telet anélkül, hogy bárkire is támaszkodnék” – mondta Clara.

-Igen.

– És a javítással visszamehettem dolgozni.

Gábriel nem válaszolt helyette.

– Mennyibe kerül az elfogadása?

Klára Tomás jegyzetfüzetébe nézett.

–Hogy a nevét egy olyan balesethez kössék, amit nem ő okozott.

– Akkor már tudod az árat.

A meghallgatást a Parral önkormányzati épület feletti szobában tartották. Elena Santa Ritából érkezett. Amós azt vallotta, hogy látta Silvestre-t a szekér mellett. A baba anyja elmesélte, hogyan hibásodott meg a fék, hogy megtartsa a kocsit. A kocsis elmagyarázta, hogy a sima vas alkatrész nem szerepelt a karbantartási utasításában.

Clara érthetően beszélt. Felmutatta a szerszámairól szóló számlákat, Tomás régi jegyzetfüzetét és a két minta közötti különbséget.