A dossziéban valami még nyugtalanítóbbra bukkant.

A Salgado család 14 éven át próbálta megszerezni a San Jerónimo körüli szomszédos földterületeket. Szinte mindegyiknek ugyanahhoz a földalatti vízforráshoz volt hozzáférése. Két régi kérelemben is említést tettek a San Jerónimo-kútról, mint „történelmi vízforrásról”.

Walter tudta.

Talán nem tudta pontosan a kút állapotát, de azt tudta, hogy van víz azon a környéken.

Délután egy kisteherautóval érkezett a tanyára.

– Hallottam, hogy a Nyilvántartóba jártál.

– A pletyka gyorsan terjed.

– Csak segíteni próbálok neked.

–Elvágom a kötelemet?

Walter megmerevedett.

– Nem tudom, miről beszélsz.

Elena kivette a sérült kötelet, és az asztalra tette.

– Valaki betört tegnap este.

– Vannak fiúk, akik elhagyatott földekre mennek.

– Már nincs elhagyatva.

Walter a kút felé nézett.

– Figyelj, Elena. Adok neked 120 ezret, és rendesen befejezzük ezt.

– Miért akarsz annyira egy ranchot, amiről azt mondtad, hogy haszontalan?

1 másodperccel tovább tartott a válaszadás.

– Mert az enyémmel határos.

– A családod már 14 éve próbálja megvenni ezt az egész filmszalagot.

Walter abbahagyta a mosolygást.

– Nem tudod, hogyan működnek ezek a földek.

–Tudom, hogyan működik a kötél, ha valaki elvágja.

A férfi összeszorította az állkapcsát.

– Apám évekkel ezelőtt meg akarta venni ezt a helyet. Ez nem bűncselekmény.

-Nem.

– És ha a régi tulajdonos hagyta, hogy minden szétesjen, az sem a mi hibánk volt.

– Nem mondtam, hogy az volt.

– Akkor ne nézz így rám.

Elena nem hátrált meg.

– A vezetékneved szerepel egy 28 évvel ezelőtti levélben, amelyben azt írják, hogy a kút még mindig él.

Walter elsápadt.

Csak egy gesztus volt, de elég.

– Ezek a papírok semmit sem bizonyítanak.

– Talán. Ezért vittem el őket kivizsgálásra.

Walter egy lépést tett felé.

Fahéj a földre dobogott a mancsával. Moro felemelte a fejét.

Elena halkabban beszélt.

– Ne gyere közelebb.

Walter megállt.

–Tévedsz. Az a kút nem fog gazdaggá tenni.

– Soha nem akartam meggazdagodni.

– Akkor add el.

-Sem.

Beszállt a teherautóba, és elhajtott, port kavarva.

Két nappal később a technikus visszatért az eredményekkel.

A víz kezelés nélkül nem volt ihatónak tekinthető ásványianyag- és baktériumtartalma miatt, ami egy elhagyott kútnál várható volt. De az áramlás valós volt. A kinyerés mérsékelt kitermelés mellett stabil volt.

Nem volt elég a külterjes gazdálkodáshoz vagy egy nagy tanya fenntartásához. Gondosan használva el tudott tartani egy embert, több lovat és egy kisebb üzemet is.

Elena napok óta először mosolygott.

Nem volt vagyonra lelt.

Találtam egy lehetőséget.

A következő hetekben kicserélte a kútfejet, biztonságos fedelet szerelt fel, és egy egyszerű kézi szivattyúrendszert alakított át tárolással. Szűrte és fertőtlenítette az ivóvizet; a lovak és a tisztítás esetében szigorú kitermelési ütemtervet követett.

A ház tetejét is megjavította.

Aztán a karám egy része.

Aztán a pajta ajtaja.

Minden probléma aprócska volt ahhoz a kifejezéshez képest, hogy „nincs víz”.

Walter soha többé nem ajánlott fel pénzt.

De a konfliktus nem ért véget.

Egy hónappal később értesítés érkezett a városházától. A Salgado család képviselője határfelülvizsgálatot kért, azt állítva, hogy egy földsáv, ahol a kút bejáratának egy része található, a szomszédos tanyához tartozhat.

Elena úgy érezte, nem kap levegőt.

Ellenőrizte a tetteit. A terv régi és zavaros volt.

Ezúttal nem próbálta meg egyedül megoldani.

Keresett egy Marisol Cárdenas nevű ügyvédet, aki vidéki ingatlanokra szakosodott.

Marisol kézírást, történelmi térképeket és földhivatali feljegyzéseket tanulmányozott.

– Le akarnak fárasztani.

– Elveheted tőlem a kútat?

– Ha a korlát olyan lenne, amilyennek mondják, megpróbálhatnák megnehezíteni a hozzáférést. De van egy problémájuk.

Marisol egy 1968-as térképet tett az asztalra.

A kút egyértelműen a San Jerónimo birtokon belül volt.

Továbbá a Salgado család ingatlanvásárlási kísérletei azt mutatták, hogy évtizedek óta felismerték ezt a korlátot.

– Szóval vége?

– Még nem. De most már tudjuk, hol kell állnunk.

Közigazgatási meghallgatást tartottak. Walter egy vezetővel és egy magánfelügyelővel érkezett. Elena Marisollal, a tervrajzokkal, a ranch fényképeivel, a vételi kérelmek másolataival és a régi levéllel érkezett.

A tisztviselő majdnem egy órán át mindent átvizsgált.

Végül felnézett.

—A benyújtott dokumentációval a limitkorrekcióra irányuló kérelem nem érvényes.

Walter a tenyerével az asztalra csapott.

– Ez a terv elavult.

Marisol hangoskodás nélkül válaszolt.

—A saját családja három vételi ajánlatban referenciaként használta fel.

A csend kegyetlen volt.

A tisztviselő elrendelte a meglévő határok fenntartását, és jegyzőkönyvbe vette a vitát.

Ahogy távoztak, Walter utolérte Elenát a folyosón.

– Azt hiszed, nyertél.

– Nem azért jöttem ide, hogy nyerjek.

– Szóval, mit akarsz?

Elena ránézett.

– Ne döntsd el, hogy valami mennyit ér, csak azért, mert mások már nem nézik meg.

Walter keserűen felnevetett.

– A tanyáról beszélsz?

-Is.

Megértette.

Elena délután visszatért San Jerónimóba.

Fahéj és Moro az itatóvályú mellett álltak. A víz lassan csordogált egy megemelt víztározóból. Nem erős sugár volt, hanem csak egy egyenletes folyam.

Elég.

Idővel Elena három lovat fogadott be a falubeli családoktól. Később még kettőt. Nem csinált nagy üzletet a ranchból. Nem érdekelte ez.

Valami kezelhetőt akartam.