Ahogy leszállt az este, a műhely lámpái égve maradtak, és a nők hangja betöltötte a régi házat. Sebastián édes kenyérrel érkezett; Mariana kávét készített. Julián megjelent vacsorára, Elvira pedig elfoglalta a főhelyet az asztalnál.
A család soha többé nem volt ugyanolyan.
Valami jobbá vált: egy családdá, amely tudta az igazságot, elismerte a hibáit, és úgy döntött, hogy együtt marad anélkül, hogy valaha is a hallgatás mögé bújna.
Sebastian abban a hitben tért vissza, hogy a vagyona lehetővé teszi számára, hogy visszaszerezze a múltat. Végül rájött, hogy a múlt nem eladó.
De a jövő még mindig az övék volt.
És ekkor mindketten úgy döntöttek, hogy együtt építik meg.
