Az eladási projekt többet rejtett, mint Julián kirúgásának vágyát.

Esteban közvetítőkön keresztül szerzett földet, kihasználva a közelben épülő elosztóközpontról szóló információkat. Alacsony áron akarta megvásárolni a családi birtokot, majd a szomszédos telkekkel együtt továbbértékesíteni.

Patricia részesedést kapna.

A pár különélése lehetővé tette számukra, hogy Julián kérdéseivel ne foglalkozzanak a házzal, a pénzzel és Inés döntéseivel.

Miközben a válaszra várt, az életével alkudoztak.

A bontást bírósági végzés függesztette fel. Az adásvétel még nem zárult le, bár Esteban bemutatta az érdekelt feleknek a látszólag engedélyezett dokumentumokat.

Patriciát és az ügyvédet napokkal később letartóztatták, a megfelelő házkutatási parancsokkal. A tűzesettel kapcsolatos nyomozást összekapcsolták a pénzátutalások és a hamisított dokumentumok ügyében indított nyomozással.

Nem volt kényelmes vallomás az egész család előtt.

Egymásnak ellentmondó verziók, szakértői jelentések és üzenetek voltak, amelyeket senki sem tudott eltüntetni.

Patricia beszélni kért a nővérével.

Inés elfogadta, ügyvédje kíséretében.

– Én is otthon maradtam, hogy gondoskodjak anyáról, amíg te meggazdagodtál – mondta Patricia.

Inés némán nézett rá.

Tudta, mennyire fáradt a húga. Ezért küldött neki pénzt, ezért bízta meg vele a döntéseit, és ezért fogadta el a magyarázatait.

– Kérhettél volna tőlem segítséget.

Patrícia sírni kezdett.

– A jó dolgok mindig a tiéd voltak.

– A levelek nem fárasztottak el, Patricia. Azért rejtetted el őket, mert azt akartad, hogy bántsuk egymást.

A húga lehajtotta a fejét.

Aztán arra kérte, hogy gondoljon az anyjára, és vonjon vissza mindent, amit csak tud.

Inés tagadta.

– Anya túl régóta fél tőled.

Megbocsátás ígérete nélkül távozott.

Don Aurelio meglátogatta Juliánt a lábadozása alatt, és elhozta az utolsó borítékot.

48. számú levél.

Julián Inés hazatérte előtti napokban hagyta nála, hogy személyesen küldhesse el. Az öregnek nem sikerült elvinie a városházára.

Bent volt a búcsú, amiről senki sem tudott.

Julián úgy döntött, hogy elutazása évfordulóján elfogad egy állást egy guadalajarai órásműhelyben. Már le is foglalt neki egy szobát.

Nem akartam örökké várni.

Inés egyedül olvasta el a levelet.

Fájt rájönni, milyen közel került ahhoz, hogy elveszítse, de megkönnyebbülést is érzett: a szeretett férfi elkezdte önmagát választani.

Amikor elhagyhatta a kórházat, Julián visszakapta a házát. Doña Mercedes úgy döntött, hogy egy ideig vele él.

Inés kibérelt egy szobát a faluban.

Nem hozott bőröndöket a hálószobába, és nem vett bútorokat sem, hogy úgy tegyen, mintha minden el lenne intézve.

Átruházott néhány munkát, delegálta a szükséges dolgokat, és elkezdte látogatni anyja találkozóit. Válaszolt Julián kérdéseire, még akkor is, ha a férfi megismételte őket, mert még mindig nem akarta elhinni a választ.

Megegyezésükkel felújították a régi állomásépületet. A földterület évek óta Inés családjáé volt, mióta megszűnt vasúti célokat szolgálni.

A raktárat textilműhellyé alakították át. Az igazgató irodájában egy kis órakészítő műhely kapott helyet.

Julian kiválasztotta az eszközeit.

Inés nem akarta meglepni azzal, hogy új életet vesz neki.

Hat hónappal később 24 nő dolgozott ott szerződéses munkával és beosztással. A város neve ott volt a címkéiken.

A megnyitó reggelén Julian egy borítékot talált az asztalán.

Inés megírta a 49-es számú levelet.

Nem kérte vissza az elvesztegetett éveket, és azt sem állította, hogy a szerelem mindent legyőzhet. Azt javasolta, hogy ismerkedjenek meg újra, közvetítők nélkül.

Betette a zsebébe.

5:15-kor kiment a peronra.

Inés a padnál állt, és egy cserepes muskátlit rendezgetett. A Julián által védett palánta már virágokkal töltötte meg a cserépet.

Leült mellé, és elővette az óráját.

– Nem fogok itt tovább várni rád.

Inés mozdulatlanul tartotta a kezét.

-Értem.

Julian megforgatta a koronát.

A hetekkel korábban megjavított szerkezet hangot adott nekik.

– El akarok hagyni ezt a bankot.

Felnézett.

Felajánlotta neki a kezét.

– Ha akarod, sétálhatunk is.

Inés elvette.

Mögöttük a nyitott állomás, a varrógépek és Doña Mercedes hangja beszélgetett Don Aurelioval.

Lassan sétáltak a tér felé.

Amikor Inés újra az órára nézett, a mutatók már 5:20-at mutattak.