Mindenki gombokért árulta az apró malacokat; ő megvette őket, és egy milliomos üzletet épített fel belőlük.

A negyedik évben a befogadóképesség meghaladta az 500 állatot. Hőség, szellőzési hiba, a takarmányt nem megfelelő specifikációk miatt visszautasították, és egy teherautó lerobbant a szállítás napján. Ezek az incidensek egyike sem eredményezett hősies jelenetet; mindegyik veszteségekhez vezethetett volna. Jacinta megtanulta, hogyan kell előre tárgyalni a takarmányról, csökkenteni a pazarlást, és minden vízszivárgást pénzkidobásként kezelni.

12 hónap alatt 1407 sertést adtak el, és közel 5 000 000 dollárt számláztak ki. Ugyanezen a héten egy befektető felajánlotta, hogy megduplázza a kapacitásukat egy elhagyatott farmon. Joel izgatott volt, Mateo pedig úgy gondolta, hogy ez a döntő előrelépés. Jacinta 10 napot kért. Figyelembe vette a szállítást, a javításokat és a vevőktől való függőséget. A projekt csak akkor működne, ha minden tökéletesen menne, ezért visszautasította.

„Túl félsz felnőni” – mondta neki a befektető.

–Mivel fel akartam nőni, megtanultam félni a szép szavaktól.

Egy másik termelő vette át a létesítményt, és hónapokig majdnem kétszer annyit adott el. Aztán a malacok ára emelkedett, a takarmányköltségek megnőttek, a profit pedig csökkent. A fix költségek csapdájába esett; Jacinta csökkentette a bevételt anélkül, hogy megfizethetetlen karámokat hagyott volna maga után. Mateo ekkor megértette, hogy anyja legjobb üzleti megállapodásai közé tartoztak azok az állatok, amelyeket nem vett meg.

Az ötödik évben 2126 sertést adtak el. Egy beszállító egyre több, egyenetlen tételt kezdett el küldeni ugyanazon az áron. Az állatok normálisnak tűntek, de tovább maradtak. Joel ezt a nyilvántartásokkal is bizonyította, és Jacinta újratárgyalt, mielőtt a hiány válsággá vált volna. A bevétel meghaladta a 7 600 000 dollárt, és a vállalkozás már fizetett fizetéseket, tartalékokat, fejlesztéseket és Jacinta fizetését.

A növekedés következő szakaszában kibérelt egy közeli létesítményt, és három ár-forgatókönyvet értékelt: kedvezőt, átlagosat és kedvezőtlent. Csak akkor írt alá bérleti szerződést, ha mindhárom forgatókönyv lehetővé tette számára az állatok etetését és az adósságai fedezését. Abban az évben 3084 sertést adtak el, a bruttó árbevétel pedig elérte a 11 680 000 dollárt. Senki sem lett milliomos egyetlen kivételes állat eladásával. Több ezernyi apró haszonkulcs, fegyelmezetten megismételve, egy olyan vállalatot hozott létre, amely milliós bevételt termelt.

A próbatétel három hónappal később történt. A fő vevő karbantartás miatt ideiglenesen felfüggesztette a szállításokat. Jacinta csökkentette a szállításokat, két ügyfél között osztotta fel a készleteit, és elfogadott egy alacsonyabb árat, amikor az állatok fenntartása többe került. A negyedév eladásai csökkentek, de senki sem mulasztott el fizetést, és egyetlen sertés sem éhezett. Ez még a rekordnál is büszkébbé tette.

Röviddel ezután két hétig utazott, hogy elkísérje Mateót a műtét alatt. Joel maradt a felelős. Visszatértekor azt tapasztalta, hogy egy tétel elkelt, egy másikat megkaptak, és egy vásárlást elutasítottak, mert túllépte a határértéket. A farm nélküle is működött. Az asztalon a zöld jegyzetfüzet hevert, az első oldalon kinyitva: 18 malac, különféle kiadások és egy ferde oszlop, amelyen a „Napok” felirat állt.

Ramiro még abban a hónapban megkapta a fizetését. Ügyvéd nélkül érkezett, és szülei fényképét vitte magával a régi karám elé. Bevallotta, hogy megtartotta az első hirdetés kivágását, amelyben Jacintát üzletasszonynak nevezték, bár évekig azt mondta, hogy csak a szerencsének köszönhető.

– Meg akartam mutatni, hogy téged választottak – vallotta be. – Majdnem eladtam az egyetlen dolgot, ami még mindig arra késztetett minket, hogy beszéljünk egymással.

Jacinta a fényképet a jegyzetfüzet mellé tette.

– A föld nem fogja helyrehozni, amit tettünk. De jöhetsz szerződések nélkül is.

Nem sikerült egyik napról a másikra visszanyerniük a bizalmat. Ramiro azzal kezdte, hogy hétfőnként kávét hozott, és végül a legnehezebb szállítmányoknál segített. A megbékélés lassan haladt, mint az első malacok, és ezért hitt benne Jacinta.

Évekkel a megaláztatás után Jacinta visszatért ugyanarra az aukcióra. Újabb kisebb tétel érkezett, de senki sem licitált. Ellenőrizte a kapacitást, a származást, a súlyt, a potenciális vevőket és a maximális árat. Aztán felemelte a kezét.

„Mennyit fogunk keresni szerinted?” – kérdezte Joel.

Jacinta figyelte, ahogy a malacok kijönnek, és becsukta a jegyzetfüzetét.

– Még mindig nem tudom, mennyit fogunk keresni. Csak azt tudom megtudni, mennyit tudunk fizetni.

A kalapács ugyanolyan hanggal csapódott le, mint először. Senki sem nevetett már. Ramiro volt az egyetlen, aki hátul ült, és tapsolt. Jacinta nem azt bizonyította, hogy minden megvetett dolog vagyont rejt. Valami nehezebbet bizonyított be: egy lehetőség csak akkor ér valamit, ha az ember azt is tudja, hogyan kell várni, mérlegelni és nemet mondani.

Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy több ember is felfedezhesse.❤️

Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy tovább élvezhesd őket. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad.👇