„Miután a babánk meghalt a szülés alatt, a férjem halkan csak ennyit mondott: »Nem a te hibád volt«, majd némán kisétált a szobából. Ott maradtam a néma csendben, megbénítva a gyásztól. Ekkor lépett be az ötéves kislányom, közelebb hajolt hozzám, és azt suttogta: »Anya… tudni akarod, mi történt valójában? Nézd csak ezt…«”

„Szeretlek, anya.”
„Én is szeretlek, Nira.”

Bármit is hoz a jövő, együtt erősebbek vagyunk minden gonosznál. Az anya és gyermeke közötti köteléket nem lehet elszakítani.

Amikor megjelent az első csillag, azt hittem, a kisbabám vigyáz ránk. És a szívemben azt suttogtam: Köszönöm. A húgod mentett meg. Most már jól vagyok.

Továbbmentünk – ma, holnap és mindig – a bátorság, a szeretet és a remény életét választva.

És azon tűnődtem:
Ha az a személy, akiben a legjobban bízol, pénzért próbálna tönkretenni – de a gyermeked mindent kockáztatna, hogy megmentsen –, vajon valaha is újra megbíznál benne, vagy egy olyan világot építenél, amely csak kettőtöket védi?