Elmagyarázta, hogy Marisol ötévesen, lázas állapotban megsüketült. A lány gyanakodva nézett Renatára, ezért Renata az öszvérre mutatott, és két ujját a feje mellé emelte, hosszú füleket utánozva.

Marisol némán felnevetett, és gyors gesztusokkal válaszolt.

– Azt mondja, Canela csinos, de makacs, mint egy anyós – fordította Salvador mosolyogva.

Renata Emilio halála óta először nevetett.

Meghívta őket inni. Marisol megsimogatta a szamarat, és azonnal megkedvelte a csirkéket. Salvador a javításokat, a barázdákat és az újonnan foltozott tetőt nézte.

– Mindezt egyedül csinálta?

– Nem volt más, aki megtehette volna.

Nem szánalommal nézett rá. Tisztelettel nézett rá.

Marisol három nappal később tért vissza egy kosár panelával. Hamarosan szinte naponta látogatni kezdte Renatát. A két férfi kialakította a saját gesztusnyelvét. Salvador egyre gyengébb kifogásokkal kezdett megjelenni: fűrészt adott kölcsön, megerősített egy oszlopot, ellenőrizett egy ereszcsatornát, amit nem is kellett volna ellenőrizni.

Végül Renata mesélt nekik Emilióról és az adósságokról. Salvador pedig mesélt neki elhunyt szüleiről és az eljegyzésről, amelyet felbontott, miután menyasszonya nem volt hajlandó elfogadni, hogy Marisol mindig a közelében fog élni.

Egy esős délután, miközben a veranda alatt várakoztak, Marisol megfogta Renata kezét, és lassan megkérdezte, hiányzik-e neki a család. Renata habozott, mielőtt válaszolt volna. Aztán a mellkasára mutatott, egy nehéz mozdulatot tett, majd Marisolra és Salvadorra mutatott.

– Mióta mindannyian eljöttetek, könnyebb lesz – mondta, bár tudta, hogy Marisol jobban fogja olvasni az arcán, mint a száján.

Marisol a vállára hajtotta a fejét. Salvador a teraszról figyelte őket, és elnézett, hogy ne kelljen egyedül lenniük.

Egyik délután Renata úgy döntött, megmutatja nekik a kakaóvölgyet.

Salvador elsápadt.

– Ha Herculano Zavala ezt felfedezi, eljön a földért.

– Már tud valamit.

Renata elmondta neki, amit hallott.

Herculano ellenőrizte a kakaó felvásárlását a régióban, és adósságok, perek és kétes dokumentumok révén kényszerítette a kistermelőket az olcsó értékesítésre. Salvador arra kérte, hogy vizsgálja felül az okiratot.

—Nem elég papír alapú dokumentummal rendelkezni. Megfelelően regisztrálni kell, és tanúkat is kell szerezni az eladáshoz.

Két hónappal Renata érkezése után Herculano két izmos férfi kíséretében jelent meg. Renatát és Marisol kukoricacsöveket cipelve találta.

– Háromszorosát ajánlom, mint amennyit fizetett – mondta. – Egy egyedülálló nőnek nem kellene ilyen messze laknia.

– Nem eladó.

Herculano mosolya eltűnt.

– Mindennek ára van.

– Ezt nem.

Túl közel került.

– Néha leégnek a tetők. Néha eltűnnek az állatok. Néha az írás mégsem olyan tiszta, mint amilyennek látszik.

Mielőtt Renata válaszolhatott volna, Salvador lóháton megérkezett, és közéjük helyezkedett.

– Már hallottad a választ.

Herculaneum férfiai az övük után nyúltak, de Salvador nem hátrált meg.

–Ha megérinted Renatát vagy az állatait, a kanyon összes farmere kérdezősködni fog felőled.

Herculanus dühösen ugrott a ló hátára.

– Az a ranch az enyém lesz. Akárhogy is, úgyis az enyém lesz.

Azon az éjszakán megpróbálták beváltani a fenyegetésüket. Renata a fészer nyikorgására ébredt. Három árnyékot látott, amint megpróbálják kinyitni, és felkiáltott az ajtóból:

– Salvador tíz emberrel jön!

Hazugság volt, de elég volt. A betolakodók elmenekültek.

Hajnalban Salvador megérkezett, és csizmanyomokat, feltört zárat és az ajtóra szegezett lepedőt talált.

Ez nem írásos fenyegetés volt.

Egy, a hatóságokhoz benyújtott kereset másolata volt: Herculano azt állította, hogy a korábbi tulajdonos évekkel ezelőtt eladta neki a tanya déli felét.

Pontosan középen, ahol a kakaó nőtt.

Renata úgy érezte, hogy újra megnyílik a talaj a lába alatt.

Salvador elvette a lapot, kétszer is elolvasta, majd összeszorította az állkapcsát.

– Ez nem ijesztés. Egy darab papírral akarja elvenni tőled a szakadékot.

Marisol, látva Renata félelmét, megfogta a kezét, és először a házra mutatott, majd Salvadorra, végül a saját mellkasára.

Renata fordítás nélkül is megértette: nem volt egyedül.

De még aznap délután, miközben a fészerben talált, férgek rágta jegyzetfüzetet nézegette, két oldal között egy üzenetet talált az előző tulajdonostól, és egy nevet, amitől a csontjaiig megdermedt: Herculano Zavala.

Lent egy kifejezés állt.

– Ha bármi történne velem, nézz a ceibafa alá.

3. RÉSZ
Hajnal előtt Renata, Salvador és Marisol odasétáltak a völgy bejáratát jelző hatalmas ceibafához. A jegyzetfüzet nem magyarázta el, mit kell keresniük. Csak megismételte a mondatot, és egy durva rajzot mutatott három gyökérről.

Majdnem két órán át ástak. A talaj nedves és nehéz volt. Marisol volt az, aki valami keményre ütött a kapával.

Nem kő volt.

Egy korhadt bőrbe burkolt bádogdoboz volt.

Belül nyugták, levelek, a tanya régi térképe és két, az előző tulajdonos, Don Anselmo Rojas által aláírt dokumentum volt. Az egyik igazolta, hogy soha nem adta el és nem engedte át a déli szakadékot. A másik elmesélte, hogy Herculano megpróbálta rávenni az eladásra, miután felfedezte a kakaófákat, először pénzt ajánlott neki, majd megfenyegette.

Volt még valami: egy levél, amelyet a főváros jegyzőjének címeztek, lepecsételtek, de soha nem kézbesítettek.

Renata remegő kézzel nyitotta ki.

Anselmo egy hamisítási kísérletről számolt be. Herculano egy állítólagos magánszerződést mutatott be egy olyan aláírással, amely nem az övé volt. Anselmo bizonyítékokat gyűjtött, de megbetegedett, mielőtt elutazott volna, hogy jelentést tegyen. Feljegyezte két öszvérhajcsár és egy napszámos nevét is, akik tanúi voltak egy vitának, amelyben Herculano elismerte, hogy nincsenek jogai a földhöz.