– És úgy döntött, hogy feláldozza a méltóságomat az életem védelme érdekében.

– Gyávaság volt.

Elena hallgatott.

– Igen – tette hozzá Gabriel. – Mindig bánni fogom.

– Akkor ma csinálj valami mást. Ne védj azzal, hogy tudatlanul tartasz. Gyere velem.

Kinyújtotta a kezét, pont mint tánc közben.

– Ezúttal nem táncra kérek. Az igazságot kérem, és a társaságodat, hogy szembenézhess vele.

Gábriel megfogta a kezét.

Mielőtt elérték volna Los Laurelest, betértek egy elhagyatott kápolnához a folyóparton. Ott, az oltárdeszkák alatt Gabriel elrejtette Catalina és Mateo házassági anyakönyvi kivonatának másolatát.

Egy idős pap adta neki a dokumentumot évekkel korábban.

– Ez bizonyítja, hogy te vagy Catalina törvényes lánya és Don Alonso közvetlen örököse.

– Miért nem mutatta be?

– Mert Új-Galíciát Baltasar de Cárdenas kormányozza. Ő irányítja a bírákat, katonákat és írnokokat. Egyetlen dokumentum is eltűnt volna, és te is.

Továbbmentek Los Laureles felé.

A hacienda egy kőrisfákkal szegélyezett sugárút végén jelent meg. Nagyobb volt, mint bármelyik épület, amit Elena valaha látott. Belépve Montemayor generációinak portréit pillantotta meg.

A lépcső közelében egy festmény lógott, amely egy fehér ruhás fiatal nőt ábrázolt.

Elena felismerte anyja arcát.

Nem az a fáradt nő volt, akire emlékezett, hanem egy ragyogó, büszke és mosolygós lány.

– Miért tartották meg a portréját? – suttogta.

– Mert az ember elpusztíthatja, amit szeret, és élete hátralévő részét azzal töltheti, hogy a káron elmélkedjen – felelte Mercedes a lépcsőről.

Az idős asszony lement anélkül, hogy levette volna a szemét Elenáról.

-Megmondtam, hogy egyedül gyere.

–Én az ellenkezőjét választottam. Rá fogsz jönni, hogy ez egy szokás, amit anyámtól örököltem.

Mercedes egy stúdióba vezette őket. A doboz egy asztalon volt.

Elena észrevett egy kis repedést a sarokban. Ő maga okozta, amikor 3 éves volt.

Kinyitotta a csatot.

Bent Mateo levelei, Catalinától egy napló, Don Alonso eredeti végrendelete és számos, Baltasar által aláírt lap volt.

Az első levél Elenának szólt.

„Lányom: ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy nem tudlak örökké megvédeni. Mateo Serrano volt az apád Isten és a törvény előtt. Születésedtől fogva a karjaidban tartott, és meghalt, hogy megmenthessen minket. Ne hagyd, hogy bárki is szégyent hozzon szerény vezetéknevére. Egy szegény ember, aki életét adja a családjáért, többet ér 100 úriembernél, akik vagyonokat örökölnek.”

Elena némán sírt.

Aztán kinyitotta a naplót.

Catalina elmesélte, hogy Baltasar adósságokat hamisított, tisztviselőket vesztegetett, és nyomást gyakorolt ​​Don Alonsóra, hogy adja át neki Los Laureles irányítását. Amikor az öregember úgy döntött, hogy feljelenti, meghalt, miután megivott egy kis gyógyszert, amit a bíró küldött.

– Nem te ölted meg – mondta Elena Mercedesnek.

Az idős asszony megrázta a fejét, könnyek szöktek a szemébe.

–Elmostam a csészét, mert Baltasar megfenyegetett. Azt mondta, megöli Catalinát, ha megszólalok. Meggyőztem magam, hogy a hallgatás megmenti őt.

– És aztán meggyilkolták Mateót.

„Segítettem anyádnak megszökni azon az éjszakán. Én vittem el Tomasához. Évekig titokban küldtem pénzt, de Catalina mindig visszaküldte. Azt mondta, bármilyen érme nyomot hagyhat.”

– Miért vitte el a dobozt, amikor meghalt?

Mercedes előhúzott egy kártyát a hátuljából.

– Mert Catalina egy héttel korábban írt nekem. Beteg volt, és tudta, hogy Baltasar megtalálta a búvóhelyét. Megkért, hogy hozzam ki a ládát, mielőtt megérkeznek az emberei.

Balthazar megölte az anyámat?

– Egy hamis gyógyszerészt küldött. Adott neki egy olyan szert, ami súlyosbította a betegségét. Mire megérkeztem, már haldoklott.

Mercedes eltette a dobozt, mert Baltasar figyelte. Emellett úgy tett, mintha Elena jelentéktelen lenne, abban a reményben, hogy Baltasar elveszíti az érdeklődését.

– Miért fedted fel tegnap este a kilétemet?

Az idős asszony lehunyta a szemét.

„Mert amikor megláttalak, tudtam, hogy Baltasar is látott téged. A teremben volt, a kormányzó mögött. Rájöttem, hogy a titok kiderült. Szükségem volt rád itt, mielőtt cselekedne.”

Paták dobogása hallatszott az udvaron.

Gábriel kinézett az ablakon.

Több mint 20 katona vette körül a haciendát.

Baltasar de Cárdenas kapitánya kíséretében lépett be a stúdióba. 58 éves volt, ősz haja és egy olyan férfi magabiztossága, aki évtizedek óta nem felelt tetteiért.

– Milyen megható családi összejövetel.

Elena anyja levelét tartotta a kezében.

– Megölted a nagyapámat, Mateót, és az anyámat.

– Ezek egy parasztasszony vádjai.

– Elena de Montemayor vagyok, Catalina törvényes lánya.

Baltazár elmosolyodott.

– Pontosan ezért nem fogja elhagyni ezt a házat.

Megparancsolta a kapitánynak, hogy vigye el a dobozt.

Gábriel közbelépett.

– Rajtam kell majd átesnie.

– Ez megoldható.

Mielőtt a katonák előrenyomultak volna, Mercedes a botjával a földre csapott.

A stúdió ajtaja kinyílt.

Több tucat mezőgazdasági munkás töltötte meg a folyosót. Elöl Tomasa állt, kíséretében azzal a pappal, aki bejegyeztette Catalina házasságát.

Mercedes kora reggel küldött követeket.

Magára idézte a bíróság elnökét, két közjegyzőt és több családot is, akik részt vettek a táncmulatságon.

– Huszonnégy évet töltöttem a félelemmel – mondta az idős asszony. – Ma reggel eldöntöttem, hogy te leszel az, aki félelmet fog érezni.

Baltasar megpróbálta elrendelni a katonáknak, hogy tartóztassák le mindenkit, de a kapitány habozott. A bíróság elnöke megvizsgálta a leveleket, a végrendeletet és az iratokat.