Azt hitte, senki sem tud a bódéról.

De miután már három éjszakát ott voltak, egy lövés áttörte a nappali ablakát.

A pohár a földre esett.

Adrián a folyosó felé lökte Inést.

És akkor kintről egy hang jelentette:

– Valcárcel! Add át a lányt, és búcsút inthetsz neki, mielőtt meghalsz!

3. RÉSZ
Inés térdre rogyott a folyosón, miközben Adrián becsukta a nappali ajtaját.

Valeria a hordozható kiságyában aludt, és fogalma sem volt, mi történik.

Újabb lövés fúródott a homlokzatra.

– Vidd a lányt, és menj be a fürdőszobába! – parancsolta Adrian. – Semmilyen körülmények között ne gyere ki.

— Kik ők?

Adrian felismerte a hangot.

César Ledesma.

Évekig megosztották egymással üzleti kapcsolataikat, szívességeiket és titkaikat. César egy csempészszervezetet irányított a Földközi-tengeren. Rivalizálásuk akkor kezdődött, amikor Adrián megtagadta bizonyos áruk szállítását a hajóin.

Azóta Caesar megpróbálta elpusztítani.

És most elérte a lányát.

– Meg akar ölni – felelte Adrian. – De előbb el akar venni tőlem mindent, amit szeretek.

Inés magához vette Valeriát, és a belső fürdőszobában menekült.

Adrián felkészítette a házat vészhelyzetekre. Volt ott egy megerősített ajtó, egy kis elsősegélycsomag és egy riasztóberendezés, amely egy biztonsági központhoz volt csatlakoztatva.

Inés bekapcsolta a néma ébresztőt.

Aztán megölelte a kislányt.

A folyosó túlsó végéből üvegtörést, bútorok lehullását és több férfi bejutását hallotta a házba.

Adrian megpróbálta elállni az útjukat.

Nem volt ártatlan ember. Kétes ügyekbe keveredett, túl sok mindent hagyott büntetlenül, és évekig összetévesztette a tiszteletet a félelemmel.

De azon az éjszakán nem a vagyonát védte.

Megpróbálta megmenteni a lányát.

A lövöldözés hirtelen abbamaradt.

– Gyere ki, szolga! – kiáltotta egy hang. – Tudjuk, hogy nálad van a gyerek!

Inés összeszorította az ajkait.

Valéria sírni kezdett.

A fürdőszobából sikerült kihallgatnia egy beszélgetést.

– Nem kellett volna idáig eljönnöd, César – mondta Adrián nehezen.

– Természetesen szükséges volt. Felajánlottam, hogy folytatjuk az együttműködést. Ön visszautasította. Aztán elkezdte ellenőrizni a konténereket Algeciraszban, és ügyvédekkel tárgyalt.

– A lányomnak semmi köze hozzá.

– A lányod az egyetlen dolog, ami még engedelmességre bírhat.

Inés hideg futott végig rajta.

Aztán Caesar kimondott valamit, ami teljesen megváltoztatta az üldöztetés jelentését.

–Lucía azt is gondolta, hogy rá tud venni, hogy hagyd abba az üzletünket. És tudod, hogy ez hogyan végződött.

Lúcia.

Valéria anyja.

Adrian lassan felemelte a fejét.

A felesége nyolc hónappal korábban halt meg, amikor egy robbanás megrongálta az autóját, amit vezetett. Egész idő alatt azt hitte, hogy a támadás neki szólt.

De Caesar mosolygott.

„A feleséged túl sokat tudott. Olyan dokumentumokat talált, amelyek árthattak nekem. Azt gondolta, hogy ha átadja őket, megvédhet téged.”

– Te voltál az…

–Rossz autót választott aznap reggel.

Adrian megpróbált ráugrani.

Az egyik férfi megütötte, és a férfi az asztalnak esett.

Rejtekhelyéről Inés rájött, hogy az ellenség sokkal többet vett el attól a családtól, mint gondolta.

Eszébe jutott valami, amit Adrián mondott neki a hegyekben való tartózkodása alatt.

A támadás előtti este, amíg Valeria aludt, lencsét ettek vacsorára, amit Inés készített a kamrában talált kevés lencséből.

Adrián ezután Luciáról mesélt neki.

Elmondta, hogy a felesége még Valeria születése előtt arra kérte, hogy hagyja el a bűnözői világot.

Mindig azt válaszolta, hogy szüksége van még egy kis időre.

Mígnem egy napon már nem volt több idő.

„Azt hittem, pénzzel megvédhetem őket” – vallotta be. „De Lucíát nem tudtam megmenteni. És majdnem elvesztettem a lányomat is.”

Inés megfogta a kezét.

„Pénzért vehetsz egy hatalmas házat, Adrian. De egy kislány nem érezheti magát tőle szeretettnek.”

Sokáig nézte.

–És te? Éreztél már valaha szeretettnek?

Inés emlékezett a család nélkül töltött születésnapokra, az idősek otthonában töltött karácsonyokra és a búcsúzkodásra azoktól az emberektől, akik megígérték, hogy visszatérnek.

-Ritkán.

Adrian közeledett, de végül ő ölelte át.

Az ölelésből egy rövid, őszinte csókot csinált.

Egyikük sem beszélt házasságról vagy lehetetlen ígéretekről.

Csak beismertek valamit, amit napok óta próbáltak eltitkolni.

Most, ahogy hallgatta, ahogy César fenyegeti a férfit, akit elkezdett szeretni, Inés rájött, hogy nem várhat a végtelenségig.

Körülnézett.

Egy szekrényben talált egy kis vészkészletet, zseblámpával, hőszigetelő takarókkal és egy jelzőrakétával, amellyel segítséget lehetett hívni a hegyen.

Talált egy szellőzőnyílást is, amely a szomszédos kis szerszámoskamrába csatlakozott.

A lány tovább sírt.

Inés egy védett sarokba helyezte, távol az ajtótól, és ismét ellenőrizte, hogy a vészjelző elküldte-e a riasztást.

Aztán egy újabb csattanást hallott.

„Hol van a lány?” – kérdezte César.

Adrian nem válaszolt.

– A feleséged meghalt, miközben megpróbált megvédeni téged. Azt akarod, hogy a lányod is ugyanígy végezzen?

Ezek a szavak elegek voltak.

Inés csak annyira nyitotta ki az ajtót, amennyire feltétlenül szükséges volt.

A folyosóról látta, hogy Adrián térdel, véres inge van, és egy férfi fogja le.

Cesar pisztolyt tartott a kezében.

– A lánynak nem kell szenvednie – mondta Inés a sötétségből.

Mindannyian megfordultak.

– Íme a hősnőnk – gúnyolódott Cesar. – A takarítónő, aki tönkretette a terveimet.

– Te utasítottad, hogy abban a tartályban hagyjuk?

Cesar hangosan felnevetett.

Amparónak gondoskodnia kellett róla, hogy senki ne találja meg. De felbukkant egy nagyon kíváncsi alkalmazott.