„Nem mintha tudtam volna.”
„Volt valami szívbetegsége?”
“Nem.”
„Teljes boncolás történt?”
Mereven bámultam.
„Nem. Evelyn ellenezte.”
“Miért?”
„Azt mondta, Anna nem akart volna egyet.”
– És ezt elfogadtad?
A kérdés jogos volt, de mégis úgy érződött, mintha egy penge szúrná.
„Épp eszméletlenül találtam a feleségemet a hálószobánk padlóján. Evelyn még a mentőautó elrajtolás előtt megérkezett. Azt mondta, Anna hetek óta panaszkodott mellkasi nyomásra.”
„Tényleg?”
“Nem.”
„Miért nem hívtad ki?”
„Mert ő volt Anna anyja.”
Még számomra is gyengének tűnt a válasz.
De a gyász nem butított meg. A magabiztos emberektől függővé tett.
Evelyn intézte a temetést egy River Oaks-i templomban, ahová a Hart család évtizedek óta adományozott. Ő választotta ki a virágokat, jóváhagyta a gyászjelentést, és beszélt az orvosszakértővel.
Michael mellettem maradt, és azt mondta, hagyjam, hogy ő intézze a dolgokat.
Egy Dr. Nathan Vale nevű orvos megerősítette, hogy Anna fáradtságról és mellkasi fájdalomról beszélt.
Elfogadtam a bizonyosságukat, mert nekem nem volt sajátom.
– Ki írta alá a halotti anyakönyvi kivonatot? – kérdezte Collins nyomozó.
„Dr. Vale.”
„Ő volt Anna törzsorvosa?”
„Nem. Evelyn kérésére egyszer látta.”
A nyomozó felírta a nevét.
„Dr. Vale fizetett tanácsadóként szerepel a Hartwell Medical Consultingnál.”
A bátyám cége.
A folyosó mintha megdőlt volna alattam.
Egy kórházi szociális munkás talált nekem egy külön szobát, ahol leülhettem. Hozott egy kávét, amit nem ittam meg, és egy szürke pulóvert a kórház ajándékboltjából, mert az ingemen még ott volt a cukormáz foltja az ebédtől.
Estére Lilyt átszállították az emeletre egy külön gyermekgyógyászati rendelőbe.
Egy tiszt állt kint az ajtó előtt.
Felhívtam Rebecca Lane-t, Anna legközelebbi barátnőjét és a hagyatéki ügyvédet, aki segített Lily vagyonkezelésének előkészítésében.
Rebecca a második csengésre felvette.
„Dániel?”
„Mondj el mindent, amit Anna pénzéről tudsz.”
Csend.
Aztán azt kérdezte: „Mi történt?”
Meséltem neki a desszertről, az eltűnt injekciósokról, Evelyn petíciójáról és Michael letartóztatásáról.
Rebeka nem szakított félbe.
Mire befejeztem, a hangja megváltozott.
„Daniel, el kellett volna mondanom neked valamit Anna halála után.”
Megszorítottam a kezem a telefon körül.
“Mi?”
„Anna négy nappal a halála előtt hívott fel.”
Leültem.
“Miért?”
„Megmagyarázhatatlan átutalásokra bukkant a vagyonkezelői alapjából.”
„Milyen átutalások?”
„Kifizetések egy Michaelhez köthető cégnek.”
„Hartwell Orvosi Tanácsadó Iroda?”
“Igen.”
A cégnek egy kifinomult weboldala, egy belvárosi postai címe volt, és semmi olyan igazi üzleti tevékenysége, amit valaha is megértettem volna.
Michael azt állította, hogy magán orvosi praxisoknak segített a befektetések és a szabályozási költségek kezelésében. Homályos szavakkal beszélt a „stratégiai tanácsadásról”, és én soha nem faggattam.
„Mennyi?” – kérdeztem.
„Abban az időben Anna közel négyszázezer dollárt azonosított. Az összeg akár magasabb is lehetett.”
„Miért nem mondta el nekem?”
„Először bizonyítékot akart. Attól félt, hogy szembeszállsz Michaellel.”
„Igaza volt.”
„Anna azt mondta, Evelyn bemutatta őt több olyan embernek is, akik a családi számlákat kezelték. Azt tervezte, hogy eltávolítja a hozzáférését, és teljes körű ellenőrzést követel.”
“Amikor?”
„A halála utáni reggelen.”
Olyan csend lett a szobában, hogy hallottam a jéggép zümmögését a folyosó végén.
Rebeka folytatta.
Anna örökségét az apjától, Thomas Harttól kapta, aki egy regionális orvosi kellékeket gyártó céget épített Dallason kívül.
Thomas nem bízta Evelynt a pénzzel.
Halála előtt Anna részesedését egy külön vagyonkezelői alapba helyezte, amelyet Evelyn nem tudott ellenőrizni.
Amikor Anna hozzám ment feleségül, engem nevezett ki utódgondnoknak.
Lily születése után Anna módosította a megállapodást, hogy a vagyon a lányunkra szálljon, ha bármi történne vele.
Evelyn semmit sem kapna.
„Ezért kérdezősködött folyton a felügyeleti jogról” – mondtam.
“Igen.”
„Ha elveszíteném Lilyt, lemondhatnék a kuratóriumi tisztségemről.”
„És ha Michael gyám lesz, Evelyn úgy gondolta, hogy mindkettőjüket irányíthatja.”
A homlokomra nyomtam az ujjaimat.
„Hagyott nálad Anna bármilyen bizonyítékot?”
„Lepecsételt levél.”
Megállt a szívem.
„Nekem?”
“Igen.”
„Hol van?”
„A halála után ajánlott levélben küldtem el a házadba.”
„Sosem kaptam meg.”
Rebeka élesen beszívta a levegőt.
„Megvan a nyugta. Egy Michael Hart nevű személy írta alá.”
A bátyám elvitte Anna utolsó levelét, mielőtt még tudtam volna a létezéséről.
„Fel kellett volna hívnod.”
„Tudom.”
„Fel kellett volna hívnod.”
„Azt hittem, gyászolsz. Feltételeztem, hogy a levél személyes utasításokat tartalmaz, és hogy időre van szükséged.”
„Fel kellett volna hívnod.”
„Sajnálom.”
Befejeztem a beszélgetést, mielőtt a dühöm valami kegyetlen dolgot mondott volna.
Egy órával később Collins nyomozó visszatért a házkutatásom első eredményeivel.
A rendőrök egy második telefont is találtak Michael bőröndjének bélése alatt elrejtve.
Megtalálták az elektronikus aláírásom másolatát, Lily orvosi beosztását, fényképeket a fociedzésen szerzett hétköznapi zúzódásairól, és egy vázlatot, amelyben érzelmileg labilisnak írtak le.
Megtalálták Rebecca ügyvédi irodájától kapott üres ajánlott borítékot is.
Anna levele eltűnt.
Michael asztalában azonban a nyomozók felfedeztek egy tárolóegységről szóló nyugtát.
A lakást Anna halála után hat nappal a Hartwell Medical Consulting bérelte.
Collins nyomozó éjfél előtt szerzett be egy elfogatóparancsot.
A lakásban a rendőrök pénzügyi dokumentumokkal teli dobozokat, két laptopot és személyes tárgyakat találtak, amelyeket Anna dolgozószobájából hoztak el.
Az egyik laptop a feleségemé volt.
A merevlemezét részben törölték.
Egy igazságügyi szakértő egy ilyen feliratú mappát talált:
HA VALAMI TÖRTÉNIK VELEM.
