A kép alatt egy egyszerű réztábla állt, amelyre Géza bácsi szavait vésték:

„Az igazi tánc nem a lábakban lakik, hanem a szívben. És a szív soha nem öregszik meg, hacsak te magad nem engeded neki.”

A terem sarkában ott állt Géza, Ferenc és András. Kicsit hajlottabb háttal, a botjukra támaszkodva, de a szemükben ott csillogott ugyanaz a tűz. Nézték a táncoló gyerekeket, egymásra néztek, és némán koccintottak a náluk lévő kis teásbögrékkel az égre, tudva, hogy László ott fent, a legfelső páholyban ülve, a legszebb piruettel köszönti őket.