Sergio egy vagyont látott a meneküléshez.
Lucía olyan vagyont hagyott maga után, amely új utakat nyithatott volna meg számára.
És túl későn tanultam meg, hogy a vér rokonságot köthet két emberrel, de csak a tisztelet, a hűség és az őszinteség teszi őket családdá.
Évekig azt hittem, hogy a szeretteim védelme azt jelenti, hogy meg kell akadályoznom, hogy bármilyen nehézséggel szembesüljenek.
Most már tudom, hogy a határtalan szerelem a vakság egyik formájává is válhat.
Mert amikor valaki a nagylelkűségedet kötelességtudatnak, a türelmedet gyengeségnek, a vonzalmadat pedig az elpusztításod engedélyének tekinti, eljön az a pont, amikor az „elég” kimondása már nem kegyetlenség.
Ez méltóság.
Mielőtt elhagytam volna az alapítványt, végighúztam a kezem Lucia bejáratára vésett nevén.
Halála óta először éreztem békét.
Nem tudtam neki még egy napot adni az életéből.
De megakadályozhatta volna, hogy öröksége azok kezébe kerüljön, akik az utolsó leheletéből megpróbálták vállalkozást indítani.
És pontosan ezt tettem én is.
