– Egy olyan helyen, ahol tényleg törődnek veled.

Az idős asszony a botjával a kijárat felé mutatott.

– Ma elmész.

Alfredo csak azután engedelmeskedett, hogy Magdalena felhívta Genarót. A teherautóból megígérte, hogy ügyvédekkel tér vissza. Ernesto néhány másodpercig a kapunál állt, de végül elköszönés nélkül bejutott.

Azon az estén Eufemia nem akart vacsorázni.

Magdalena bevitte a húslevest a szobába, és egy láda előtt állva találta. A kezében egy ereklyetartót tartott, rajta Rosendo fényképével, fiatalon és kócos arccal, egy újonnan emelt kerítés mellett.

– Még a fülbevalóimat is eladtuk, hogy megvehessük az első teheneket – mormolta. – Most a fiam úgy kínálja ezt a földet, mintha csak egy újabb bútordarab lennék az útban.

Magdalena leült mellé.

– Holnap segítséget kérünk. Egyél ma egy kicsit.

A büntetés elkezdődött, mielőtt tehették volna. Rutila felfüggesztette a ranch hitelét. Egy vevő lemondta a heti sajtrendelést. Genaro megérkezett, kezében a kalapjával: Alfredo egyik munkatársa állandó állást ajánlott neki, de csak azzal a feltétellel, hogy elhagyja El Molinót.

Eufemia sértés nélkül hagyta elmenni.

Aztán becsukta a konyhaajtót és sírt.

Magdalena átnézte a számlákat. Föld és állatállomány volt, de kevés készpénz maradt a következő eladásig. Kisebb megrendeléseket szervezett egy másik közösségben, és egy másik beszállítótól szerezte be a takarmányt a szarvasmarháknak. Fáradtan dolgozott, bár már nem félt.

Amikor Julián ki akart hagyni az órát, hogy segítsen, eltette a jegyzetfüzeteit a hátizsákjába.

– Ezt a házat nem a gyerekkorod rovására fogják fenntartani.

Timoteo tanár észrevette, hogy néhány diák tolvajnak nevezi Magdalenát a gyerekei előtt. Abbahagyta a ugratást, és elment a tanyára. Ott meghallgatta Eufemiát, és időpontot egyeztetett velük Priscilianóval, a Rosendo hagyatékát kezelő közjegyzővel.

A közjegyző áttekintette az ingatlan történetét, és négyszemközt beszélt Eufemiával. Alfredo fenyegetései miatt azt is javasolta, hogy dokumentálják az egészségi állapotát.

Magdalena kint várt, anélkül, hogy közbeavatkozott volna.

Hetekkel később az özvegy végrendeletet készített: a malom Magdalenára, Juliánra és Inésre szállt. Életében végig megtartotta vagyonának teljes ellenőrzését.

Visszatérve egy példányt hagyott a ládában.

–Most már arról beszélhetünk, hogy mit ültessünk, ahelyett, hogy arról beszélnénk, ki kap mindent, ha eltemetnek.

Enchiladákkal és hibiszkuszvízzel ünnepeltek. Inés megkérte Eufemiát, hogy kísérje el az iskolai ünnepségre.

– Nagymamák is bejöhetnek – magyarázta.

Az idős asszonynak eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Akkor ki kell vasalnom a ruhámat.

Alfredo másnap értesült a végrendeletről. Egy ideig nem jelent meg, és nem is telefonált. A csend azt a hitet keltette Magdalenában, hogy a legrosszabbnak vége.

Amíg Chole, egy lány, aki más ranchokról származó sajtokat árult, meg nem érkezett olcsó áruval.

Míg Magdalena aprópénzt keresett, Inés meglátta a látogatót, amint elhagyja Eufemia hálószobáját. Valamit cipelt a kezében, ami egy zsebkendőbe volt csavarva.

A lány vacsora után elmesélte a történetet.

Magdalena megkérte Eufemiát, hogy ellenőrizze a ládát. Az ereklyetartó hiányzott.

Mielőtt bárkit is megvádoltak volna, felhívták Timoteót. A tanárnő elkísérte őket Chole keresésére. Tagadta, hogy bejött volna a terembe, de csörögni kezdett a telefonja az asztalon.

Ernesto megjelent a képernyőn.

Chole megpróbálta fedezékbe venni. Eufemia ránézett anélkül, hogy felkelt volna a székéből.

– Az a fotó az apádról készült. Legalább mondd meg, hol hagytad.

A lány sírva fakadt. Elővett egy zsebkendőt egy dobozból, és visszatette a medált. Aztán üzeneteket mutatott: Ernesto fizetett neki, hogy kivegye; majd eljön érte, és elrejti Magdalena ruhái között egy látogatás során.

A nők másolatokat őriztek a beszélgetésről. Chole beleegyezett, hogy elkíséri őket, és tanúskodik a történtekről.

Amikor Ernesto délután megérkezett a ranchra, az anyját találta a medálon, a tanárnőt pedig mellette ülve.

– Melyik fiókba akartad elrejteni az apádat? – kérdezte Eufemia.

Ernesto egy székre rogyott.

Nem tagadta az üzeneteket. Azt mondta, Alfredo megígérte, hogy kifizeti az adósságait, ha együttműködik. Ezután elővette a telefonját, és olyan utasításokat mutatott, amelyek lehetetlenné tették, hogy mindent Chole-nak tulajdonítsanak.

– Nem tudtam, hogyan jutok ki – dadogta.

– Azzal kezdted, hogy nem mentél be – felelte Magdalena.

Eufemia nem ölelte meg. És nem is kérte, hogy tűnjön el.

– Ha sajnálod, akkor igazat fogsz mondani, ahol az a helyénvaló.

Ernesto egyetértett. Aztán a pajta felé nézett.

– Van még valami.

Előhúzott egy képernyőképet, amit Alfredo küldött. A hátsó bejárat fényképe volt, azon a kérdésen, hogy hol tartják a takarmányt.

Lent egy másik üzenet volt.

– Ha nem tudom eladni az egész ranchot, akkor porig égve fogják eladni nekem.

Abban a pillanatban Canelo ugatni kezdett az út felé.

3. RÉSZ
Magdalena kiszaladt a folyosóra. Egy motoros száguldott el a hátsó résen; talán a szomszéd, talán nem. Nem ismerte fel. Amit viszont látott, az Julián volt, aki a kapuhoz közeledett, hogy kiderítse, miért ugat a kutya.

– Bent, fiam. A húgoddal.

Eufemia átvette a telefont, és megkérte őket, hogy jelentsék a fenyegetést. Ernesto átadta a teljes beszélgetést, beleértve azokat is, amelyek őt gyanúsították. Senki sem aludt jól aznap éjjel. A tanár addig maradt, amíg Genaro meg nem érkezett, akit egy szomszéd riasztott fel.

A mezőgazdasági munkás az asztalon hagyta a kalapját.