–Elmentem, mert féltem, hogy elveszítem az állásomat. De ezt már nem tudom otthonról nézni.

A következő napokban ellenőrizték a kerítéseket, gyomokat irtottak, és áthelyezték az üzemanyag-tároló helyét. Magdalena és szomszédai kidolgoztak egy rendszert, hogy értesítsék egymást minden gyanús tevékenységről. Magdalena másolatokat is vitt az üzenetekről a panaszt kezelő hatóságoknak.

Alfredo, miután megtudta, hogy a bátyja beszélt, ragaszkodott hozzá, hogy mindezt túlzásnak tartja. Azt mondta, hogy a tűzről szóló megjegyzés dühkitörés volt. Abbahagyta a válaszadást Ernestónak.

A történet egy másik változata kezdett terjedni a faluban. Timoteo helyreigazította az iskolában hallott vádakat. Chole beismerte Rutilának, hogy Magdalena nem lopott semmit. A boltos cukorral és olajjal jelent meg El Molinóban.

Eufemia nem kapta meg a táskákat.

– Fizesd ki, amivel tartozol, Rutila.

– De én nem tartozom neki pénzzel.

„Bocsánatot kér ennek a nőnek. Azok előtt az emberek előtt, akiket tolvajnak nevezett.”

Rutila lesütötte a szemét. Másnap megismételte a boltjában, remegő hangon, miközben Magdalena szappant vett. Nem javított meg mindent, de abbahagyta a károk táplálását.

Ernesto visszatért, hogy megjavítson egy kerítést. Nem kérte a végrendelet megváltoztatását. Az anyja hagyta dolgozni, és amikor végzett, kávét szolgált fel neki. Az időjárásról beszélgettek, mert másról akkor még nem tudtak beszélni.

A látszólagos nyugalom 3 hétig tartott.

A tűzvész éjszakáján hol esett, hol nem. Julián mennydörgésre ébredt, és egy furcsa fényt pillantott meg a pajta közelében. Aztán egy fellobbanást látott az eresz alatt, ahol a fa száraz maradt.

Mielőtt felfogta volna, mi történik, felsikoltott.

Magdalena kiment, és két férfit látott hátrafelé futni. Canelo utánuk eredt. Az egyiknek sikerült átugrania a kerítést; a másik elesett, amikor a kutya megharapta a borjúját.

A férfi sikoltozott, a drót és a sár közé szorult.

Magdalena arra kényszerítette Juliánt, hogy Inéssel és Eufemiával maradjon a megbeszélt helyen, távol a füsttől. Hívta a mentőket, majd Genarót. Megpróbált egy vödörrel közelebb menni, de a hőség hátráltatni próbálta.

A teraszról hallottam, ahogy Eufemia köhög, és a fia engedélyt kér a segítségnyújtásra.

„Segíts nekem azzal, hogy gondoskodsz róluk!” – válaszolta.

Genaro más szomszédokkal érkezett. Biztonságos távolságból használtak vizet, amíg a tűzoltókra vártak. Az eső segített, de a tető egy része leégett, és jelentős mennyiségű takarmány is odaveszett.

Miután a rendőrség elfogta a sérült férfit, Magdalena Canelót hívta. A kutya sántítva, sárral borítva tért vissza, és Inés lába elé rogyott.

A lány a fejét fogta.

– Igen, Canelo. Megérkeztünk.

Hajnalban Eufémia szótlanul bámulta a fekete gerendákat. Ereklyetartóját hamu foltozta.

A tüzet a gyanúsított vallomása nem tudta elhárítani. A nyomozás információkat gyűjtött korábbi fenyegetésekről, károkról, szomszédok vallomásairól és mobiltelefonokon talált üzenetekről. A farmra érkező férfiakhoz kapcsolódó kifizetéseket is nyomon követték.

Ernesto bevallotta, amit tudott, és vállalta a felelősséget az ereklyetartó ellopásában játszott szerepéért. Nem kapott feloldozást a családjától pusztán a megbánásáért. Chole-nak is szembe kellett néznie tettei következményeivel.

Alfredót valamivel később letartóztatták. A tárgyalás hónapokig tartott, és a támadásban való részvételéért elítélték. Eufemia csak a legszükségesebb eljárásokon vett részt. Minden egyes látogatás kimerültté tette.

Amikor megtudta az ítéletet, leült a megjavított pajta elé.

–Még emlékszem, amikor gyerekkorában megégette az ujját. Egész éjjel fújtam a kezét.

Magdalena letelepedett mellé.

– Szeretheti őt és lehet dühös is.

Az idős asszony lehunyta a szemét.

–A legrosszabb az egészben az, hogy még mindig azt kívánom, bárcsak találnék valami más magyarázatot, mint ezt.

Nem találta meg. Gondoskodott arról, hogy a fia jogi képviseletet és ellátást kapjon, de nem szegte meg a szavát, és nem adta át a vagyont a következmények enyhítése érdekében. Voltak éjszakák, amikor imádkozott érte. Más éjszakákon nem tudta befejezni az imát.

Canelo állatorvosi ellátásnak köszönhetően felépült. Inés hetekig gondoskodott róla, hogy legyen víz lefekvés előtt. Julián egy takarót hagyott az ágya mellett, hogy a kutya a közelben aludhasson, amikor mennydörög.

A malom lassan talpra állt. Állatokat kellett eladniuk, hogy fedezzék a költségeket és elhalasszák a házfelújításokat. Magdalena folyamatosan szállította a sajtrendeléseket. Genaro fix ütemtervvel tért vissza, és amikor pénzszűkében volt, őszinte beszélgetést folytattak, mielőtt a fizetés esedékessé vált.

Magdalena élete is megtalálta a saját rendjét. Támogatással el tudott válni a férjétől, és lépéseket tudott tenni a gyermekek védelme érdekében. A szorongások nem tűntek el azonnal, de már nem ezek irányították minden döntését.

Eufemia végignézte, ahogy a lány megtanulja vezetni a teherautót és takarékszámlát nyitni.

– Mostantól bármikor elmehetsz – mondta neki.

Magdalena eltette a kulcsokat.

– Pontosan ezért szeretek maradni.

Tizenkét év telt el.

Julián mezőgazdasági termelést tanult, majd visszatért Genaróval a földműveléshez. Inés az ápolónői pályát választotta, bár továbbra is a nagymamájával hímzett. Ernesto elkezdte látogatóba vinni a gyerekeit. Először esetlenül érkezett, felesleges ajándékokkal; később megtanult korán érkezni, hogy elkísérje anyját a találkozókra.

Soha többé nem említette az örökséget.

Canelo megöregedett ezek alatt a látogatások alatt, és jóval Eufemia előtt halt meg, abban a folyosón fekve, ahol a gyerekeket fogadta. A gyümölcsös mellett temették el. Julián sírva ásta a gödröt, senki elől sem rejtőzködve.

Az idős asszony a hátára tette a kezét, amíg folytatni nem tudta.