„Azt hittem, szívesebben tárgyalsz velem, mint hogy az unokád nevét nyilvánosan botránnyal hozzák összefüggésbe” – ismerte el.

Marianát hideg futotta végig.

Nem csak a pénzről szólt.

Három éven át az a férfi fegyverré tette a házasságát.

– Mi van, ha a nagyapám soha nem próbálta meg kirúgni?

–Akkor a biztosítás továbbra is meg lenne őrizve.

-Évek?

— Azok, amelyekre szükség volt.

Marianna összekulcsolta a kezét.

– Nem embereket láttál. Gyengeségeket láttál.

Rodrigo most először vesztette el a mosolyát.

Don Andrés ekkor megszólalt.

–Tizenöt éve, Rodrigo. Az asztalomnál ültél. Találkoztál a lányommal, mielőtt meghalt. Ott voltál a temetésén.

Rodrigo elnézett.

– Az üzlet az üzlet.

– Nem – felelte Don Andrés –. Ezt mondják a férfiak, amikor elegáns nevet akarnak adni elvtelenségüknek.

Rodrigo megpróbált felkelni.

– Szeretnék beszélni az ügyvédemmel.

– Persze – mondta Ernesto –, szüksége lesz rá.

A versenytárs cég képviselői már elhagyták az épületet, rájöttek, hogy sokkal komolyabb belső vizsgálattal néznek szembe, mint azt elképzelték.

A dokumentációt biztosították, és még ugyanazon a héten Altavista hivatalosan benyújtotta a vonatkozó panaszokat, a pénzügyi tranzakciókat pedig átadta ügyvédeinek és a hatóságoknak.

A történet megoldása hónapokig tartott.

Mariana számára azonban a legnehezebb aznap este kezdődött, amikor hazatért.

Kamilla aludt.

Még volt egy kis bab a tűzhelyen, amit Mariana reggel készített.

Victor leült vele szemben anélkül, hogy ránézett volna.

„Mit fogsz csinálni?” – kérdezte.

Marianna azonnal megértette, mire gondol.

El fogsz hagyni engem?

Néma maradt.

-Nem tudom.

Viktor nagyot nyelt.

–Rodrigo manipulált engem.

-Igen.

– Előtte engem választott.

-Igen.

Victor reménysugárral felemelte a tekintetét.

Aztán Marianna hozzátette:

– De elfogadtad.

A remény eltűnt.

„Nem fogom hagyni, hogy Rodrigo tetteit felhasználva eltöröld a te tetteidet. Ő állította a csapdát. Azért léptél bele, mert pénzt láttál.”

-Tudom.

– Két évig hazudtál. Olyan előlegeket kaptál, amiket soha nem magyaráztál el nekem. Amikor elkezdődött a könyvvizsgálat, elviselhetetlenné váltál. És azon a napon, amikor megérkezett a nagyapám, minden félelmedet egy szegénynek hitt öregemberen töltötted ki.

Victornak könnyek szöktek a szemébe, de Mariana nem finomította szavait.

– Ha tudtad volna, hogy Altavista az övé, királyként bántál volna vele.

Viktornak sokáig kellett várnia a válaszra.

-Igen.

Marianát meglepte a válasz.

Vártam valami kifogást.

– Igen – ismételte meg. – És ezt szégyellem a legjobban. Mert ez azt jelenti, hogy azon az estén nem azért vallottam kudarcot, mert ideges voltam. Azért vallottam kudarcot, mert azt hittem, rosszul bánhatok valakivel, akinek nincs mit nyújtania nekem.

Mariana lesütötte a tekintetét.

Amióta minden elkezdődött, most először érezte úgy, hogy a férje valóban megérti a problémát.

Nem csak az állásom elvesztéséről volt szó.

Nem csak a pénzről volt szó.

Ilyen emberré vált.

Viktor együttműködött a nyomozásban.

Üzeneteket, naplókat és hét tranzakció feljegyzését adta át, amelyekben illegális jutalékokat kapott.

Visszaadott minden olyan pesót is, amelyről be tudta állapítani, hogy ezekből a tranzakciókból származik.

Ennek érdekében eladták az új teherautót.

Átadta a megtakarításait.

Még mindig nem volt elég pénze, és kölcsönt kellett felvennie.

Mariana nem volt hajlandó a személyes megtakarításaiból fizetni.

„Ez az adósság a te következményeid része” – mondta neki. „Nem az enyém.”

Viktor egyetértett.

Don Andrés sem avatkozott közbe, hogy megmentse.

„A családtagság nem jelenti azt, hogy jogod van elmenekülni a hibáidért való felelősség elől” – magyarázta. „Segíteni fogok, hogy kiderüljön az egész igazság. Nem elrejteni a felelősségedet.”

Victor végleg elvesztette pozícióját az Altavistánál.

Az eljárás során figyelembe vették az együttműködését és azt a bizonyítékot, hogy nem ő volt a fő szervező, de ez nem tette tetteit ártatlanná.

Sergiót is kirúgták, és kénytelen volt visszaadni a kapott pénzt.

Rodrigo szembesült a legrosszabbbal.

A nyomozás kimutatta, hogy a Consultoría Horizonte-t az ő irányítása alatt hozták létre, a pénz jelentős része személyes adósságok fedezésére fordított, és hogy bizalmas információkat is megpróbált kiadni egy versenytárs cégnek.

Több vagyontárgyat is felajánlottak a károk helyreállítására.

A neve, amely évekig üzleti interjúkon és építőipari rendezvényeken szerepelt a siker példájaként, végül összefüggésbe hozták az általa szervezett csalással.

Hónapokkal később, miközben távozott egy meghallgatásról, Mariana messziről meglátta.

Már nem azt a kifogástalan öltönyt viselte, amire emlékeztem.

Görnyedt vállakkal sétált az ügyvédei mögött.

Mariana nem érzett elégedettséget.

Csak arra gondolt, hogy hány ember tehetné tönkre az életét, meg volt győződve arról, hogy soha nem fedezik fel őket.

Egy délután, majdnem egy hónappal Rodrigo bukása után, Don Andrés visszatért a lakásba.

Ezúttal előre értesített.

Nem a régi bőröndöt cipelte.

Csak egy zacskó ranch sajttal, kézzel készített tortillákkal és némi édességgel Camilának.

Viktor kinyitotta az ajtót.

Néhány másodpercig mozdulatlanul állt.

Aztán hátrált egy lépést.

– Gyere be, Don Andrés!

Az öregember belépett.

Victor felkapta a kabátját, és vett egy mély lélegzetet.

– Szeretném a megbocsátását kérni.

Don Andrés nem válaszolt.

„Nem azért, mert kilakoltattam a cégem tulajdonosát a házamból” – folytatta Victor. „Szeretnék bocsánatot kérni, amiért kidobtam egy idős férfit, aki azt hitte, hogy szegény, és nem tehet velem semmit. Ha te is pontosan ugyanilyen ember lettél volna, csak pénz és cég nélkül, akkor is ugyanolyan aljas lett volna, amit tettem.”