– Miért küldték el neked?

„Talán Camila nem volt hajlandó eljönni. Soha nem csinál olyat, amit nem akar. Én vagyok az a személy, akit a családom igénybe vesz, amikor problémákat kell megoldaniuk.”

Maximiliano ökölbe szorította a kezét.

– Ha látta volna az igazi arcképét, vajon elutasította volna?

A kérdés szóhoz sem jutott.

Mondhatott volna egy elegáns hazugságot, de nem tette.

– Nem tudom. Azt mondanám, hogy nem, de tegnap felszínesebb embernek bizonyultam, mint gondoltam.

Valentina bólintott.

– Legalább őszinte a butaságával kapcsolatban.

– Nem várom el tőle, hogy megbocsásson nekem.

– Menj haza, és derítsd ki, hogy miről engedted még meg másoknak, hogy helyetted döntsenek. Amikor megtudod az igazságot, visszatérhetsz.

A márki, aki hozzászokott az utasítások osztogatásához, rájött, hogy egy vagyontalan asszonynak engedelmeskedik. Visszatért San Rafaelbe, és belépett anyja szobáiba.

Egy íróasztalban egy kék szalaggal átkötött levélcsomagot talált. Az első, amelyet nyolc évvel korábban írt az apja, Valentinát említette.

„Találkoztam Ramiro Montalvo legidősebb lányával” – mondta. „Tizenhat éves, és amíg az apja beteg, kezeli a földeket. Egy délután alatt felfedezett egy hibát, amit a munkavezető hónapok óta titkolt. Őszintén beszél, és rendkívüli intelligenciával rendelkezik. Méltó társa lenne Maximiliannak.”

Más levelekből kiderült, hogy a szülei hivatalosan is fontolgatták a házasságot. Az utolsó üzenet, amelyet édesanyja írt halála előtt, így szólt:

„Amikor Maximiliano visszatér, mesélj neki Valentina Montalvóról. Az apja ítélete egyértelmű volt.”

Maximiliano elvitte a leveleket az adminisztrátor irodájába.

– Mutassa meg Don Jacinto ügyvédjének első üzenetét.

Don Esteban elővett egy dokumentumot, amelyen Camila neve szerepelt.

– Az előző levél – rendelkezett a márki.

– Nincs más.

Maximiliano ideges kezeit figyelte.

– Melyik zsebében tartja?

Don Esteban megdermedt. Végül előhúzott egy összehajtott papírlapot a kabátja belsejéből.

A Valentina Montalvo név tisztán szerepelt az eredeti dokumentumban. Valaki áthúzta, és föléírta a Camila nevet.

— Magyarázd el.

– Camila kisasszonynak nagyobb hozománya volt.

– Szent Rafaelnek nincs szüksége hozományra.

– Az anyja a rokonom – vallotta be Don Esteban. – Ha Camila márkinő lenne, mindannyian jól járnánk.

– És Valentina?

– Beleavatkozott volna a könyvelésbe. Egy ilyen nő megnehezítette volna a vagyon kezelését.

Maximiliano jeges haragot érzett.

A megtévesztés nemcsak Camila javát szolgálta. Azt is célul tűzték ki, hogy megakadályozzák egy hozzáértő nőt abban, hogy megvizsgálja Don Esteban könyveit.

– Hagyd el San Rafaelt sötétedés előtt. Ha egyetlen érmét is elveszel, ami nem a tiéd, csalás miatt feljelentést teszek.

Még aznap délután Maximiliano visszatért a fogadóba, és elmondta a teljes igazságot.

Valentina közbeszólás nélkül hallgatta. Amikor megtudta, hogy Maximiliano szülei őt választották, miután látták, ahogy az apja földjeit kezeli, könnybe lábadt a szeme.

– Mindenki tudta – mormolta. – A nagybátyám, a nagynéném, és talán Camila is. Évekig ők döntöttek a jövőmről anélkül, hogy szóltak volna. Aztán ideküldtek, tudván, hogy egy másik nőre vársz. Azt akarták, hogy elutasíts.

– És pontosan azt a szerepet töltöttem be, amit nekem készítettek.

-Igen.

-Sajnálom.

– Időre van szükségem.

Maximilian lehajtotta a fejét.

– Vigyél annyit, amennyire szükséged van.

Valentina úgy döntött, hogy két hétig a faluban marad, és továbbra is segített az iskolában. Évek óta először saját pénzt keresett, még ha nem is sokat.

A nagybátyja levelet küldött neki, amiben követelte a hazatérését. Visszaadta az útiköltséget, és egyetlen mondattal válaszolt:

„Nem fogok visszatérni. Minden további kommunikáció egy ügyvéden keresztül fog történni.”

Don Jacinto személyesen érkezett öt nappal később. Berontott a fogadóba, azzal vádolva azt, hogy meggyalázta a családot.

– Azonnal be kell szállnod a kocsiba.

-Nem.

– Én vagyok a nevelődnek.

– 24 éves vagyok. Ő már nem a gyámom.

– Öt évig etettelek!

– És ugyanezen 5 év alatt én kezeltem a számláit fizetés nélkül. Továbbá eltitkolt egy házassági szerződést, dokumentumokat hamisított, és védtelenül küldött el, hogy egy másik férfi megalázzon.

Don Jacinto hangnemet váltott.

– A márki hideg és büszke. Nem lettél volna boldog vele.

–Könnyebb lett volna Camilát irányítani, ugye? Az ő asztalánál éltél volna, és a következő 30 évben az ő pénzét költötted volna.

A férfi felemelte a kezét, de a fogadós egy nehéz merőkanállal megjelent az ajtóban. Mögötte Maximiliano állt.

– Azt tanácsolom, engedje le a karját – mondta a márki.

Don Jacinto engedelmeskedett.

– Montalvo kisasszony az én védelmem alatt áll – folytatta Maximiliano. – Ha még egyszer megfenyegeti vagy rágalmazza, az ügyvédeim átadják a bírónak az összes levelet, amely bizonyítja a csalásban való részvételét.

A bácsi búcsú nélkül távozott.

Két nappal később Maximiliano meghívta Valentinát teára San Rafaelbe. A házvezetőnő jelenlétében fogadta, és a hírnevét védve nyitva hagyta az ajtót.

„Nem fogom megkérni a kezét” – mondta.

Felvonta a szemöldökét.

– Ez egy különös módja a beszélgetés elkezdésének.

– Ha most kérnélek meg, talán fáradtságból, hálából vagy szükségből elfogadnád. Ezek közül egyik okot sem akarom.

Felajánlottak neki egy különálló házat a telken négy hónapra, tisztességes fizetést és egy gyakornoki vezetői pozíciót. Részt vehetne a bérlőkkel tartott megbeszéléseken, és teljes hozzáférése lenne a számlákhoz.