Octavio Ledesma és felesége, Mercedes, éppen akkor vásárolták meg Los Laurelest. Megtudták, mi történt, és felajánlották, hogy örökbe fogadják a fiút. Nem fizettek érte, és az apját sem fenyegették. Fedezték Elena orvosi költségeit, és megígérték, hogy a testvérek úgy nőnek fel, hogy ismerik egymást.
„Elfogadtam, mert mindkettőjüket elveszítettem” – vallotta be Don Jacinto. „Soha nem hagytalak abba a szeretetedet, Mateo. Azért engedtelek el, hogy élhess, nem azért, mert kevésbé voltál az enyém.”
Mateo homlokát az öregember kezére temette, és sírt.
– Miért szöktek el?
– Aurelia három héttel később visszatért. Azt mondta, Mercedes sajnálja, és hogy fájni fog nekünk, ha látunk téged. Átadott nekem egy dokumentumot, amiben állítólag megállapodtunk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot egymással. Alig tudtam olvasni. Aztán kilakoltattak a szobából, ahol laktam, és a domb túloldalán kötöttem ki. Sokszor írtam. Soha nem kaptam választ.
Aurelia védőfalat emelt mindkét család köré. Attól félt, hogy Octavio elismeri Elena anyagi jogait, és csökkenti a Bruno javára tervezett részesedését. Amikor Mercedes elkezdte keresni Don Jacintót, Aurelia elfogta a leveleket. Később kitalálta a történetet az árvaházról, hogy elkerülje a kérdéseket.
A bankfiók tartalma a történet jelentős részét megerősítette. Voltak benne a plébánia születési anyakönyvi kivonatának másolatai, a bába aláírt nyilatkozata, fényképek, Mercedes levelei, valamint 12 év alatt elküldött 16 befizetés elismervényei. Mindegyiket egy Aurelia által „származó család támogatása” címszó alatt kezelt számláról vették fel.
A valódi megállapodásra is fény derült: Octavio megígérte, hogy tájékoztatja Mateót a húgáról, amint betölti a 18. életévét. Don Jacinto megtartotta a dokumentumokat, miután egykori könyvelője, aki most már megbánta bűneit, titokban átadta neki azokat. A kulcsot a bikába rejtette, mert attól tartott, hogy Aurelia felfedezi, hogy még mindig bizonyítékokkal rendelkezik.
Hogy viszontlátásuk ne pusztán az emlékeken és a hasonlóságokon alapuljon, Mateo független ügyvédet fogadott. Az ügyvéd hitelesített másolatokat szerzett be a plébánia iratairól, és felkutatta a bába lányát, aki aznap este megőrizte a menetlevelet. Ezt követően Elena és Mateo beleegyeztek, hogy genetikai vizsgálatnak vetik alá magukat. Az eredmények 18 nappal később megérkeztek: egypetéjű ikrek voltak.
Nem ölelték meg egymást azonnal, amikor megkapták a dokumentumot. Csendben ültek egymással szemben, tudván, hogy egy darab papír megerősített valamit, amit a testük felismert a kapuból.
„Egész életemben úgy éreztem, mintha hiányozna valaki” – mondta Mateo.
–Régen hallottam apámat „a másikról” beszélni, amikor lázas volt. Azt hittem, szellem az.
– Az volt. Egy tőlünk elvett élet szelleme.
Elena elvette a megjavított bikát. Mateo odatette a sajátját mellé.
– Többé nem vagyunk két elveszett fél.
Az Aurelia és Bruno elleni ügy csodák és azonnali büntetés nélkül folytatódott. A hatóságok csak a régi betétekhez kapcsolódó számlákat fagyasztották be, miközben a szakértők áttekintették az aláírásokat és a tranzakciókat. Brunót bizonyítékok megsemmisítése és iratok elrejtésében való segédkezés miatt vizsgálták. Aurelia kezdetben mindent tagadott, de az otthonában és banki nyilvántartásaiban talált levelek ellentmondtak az eseményekről alkotott verziójának.
Az ügyvédek előtti összetűzés során megpróbálta igazolni magát.
– Megvédtem, amit a bátyám épített. Ha az a család bejött volna, elvették volna tőled a tanyát.
– Elena újszülött volt – felelte Mateo. – Senkit sem védtél meg. A származásomat üzletté, a magányomat pedig eszközzé változtattad.
Aurelia megvetően nézett Elenára.
– Porral borítva érkeztél, és most úgy akarsz ülni, mintha a tiéd lenne a hely.
„Azért jöttem ide, hogy munkát kérjek, nem örökséget. A különbség köztem és közted az, hogy nekem nem kell lopnom a családomtól ahhoz, hogy úgy érezzem, értékes vagyok.”
Mateo házat, pénzt és azonnali részesedést ajánlott a nővérének a ranchon. Elena nem volt hajlandó elfogadni egy vagyont érzelmi kárpótlásként.
– Nem akarom, hogy a bűntudat a jótevőmmé tegyen. Azt akarom, hogy a testvérem légy.
– És hogyan tanul meg az ember 28 év után az lenni?
– Holnaptól kezdve. Aztán minden nap újrakezdjük.
Beleegyezett, hogy Mateo fizeti Don Jacinto kórházi kezelését, de aláírtak egy megállapodást, amelyben kikötötték, hogy Mateo a fizetéséből téríti meg a költségek egy részét. Egyesek ezt túlzott büszkeségnek tartották; Elena számára ez volt a módja annak, hogy megőrizze a méltóságát, amely addig is fenntartotta, amikor semmi mása nem volt.
Don Jacinto állapota javult a kezelésnek köszönhetően, bár a kardiológus egyértelmű volt: a szíve továbbra is érzékeny marad. Mateo átalakított egy szobát a munkások házában, hogy a közelben lakhasson, nem jótékonysági célból, hanem a család tagjaként. Az öregember lassan fogadta el a helyzetet. Félt elfoglalni egy olyan helyet, ami nem az övé.
– Életet adtál nekem, aztán feladtad, hogy találkozz velem, hogy megments – mondta neki Mateo. – Ha van hely számodra, az közöttünk van.
A kibékülés sem enyhítette a fájdalmat. Mateo hónapokig dühös volt örökbefogadó szüleire, amiért hagyták, hogy a fiú titkolózzon. Az összes levél elolvasása után megértette, hogy Mercedes megpróbálta helyrehozni a helyzetét, és hogy Octavio abban a hitben halt meg, hogy Aurelia megtalálta Don Jacintót. Elkövették azt a hibát, hogy rossz emberben bíztak, de sosem szűntek meg szeretni a fiukat, akit felneveltek, és a családját, ahonnan származott.
