Elena minden elmentett dokumentumáról digitális másolatot készített, és frissített tanúsítványokat kért az Ingatlan-nyilvántartásból. Nem akarta hagyni, hogy egy második tűzvész felszámolja a védelmi vonalait.

Azokban a napokban Mateo másképp kezdte látni őt. Nem azért, mert az életét kockáztatta egy dobozért, hanem azért, mert a veszély után nem kereste az elismerést. Hajnali 2-ig ült, papírokat rendezgetett és egy idővonalat készített.

– Örülök, hogy eljöttél – mondta hirtelen Mateo.

Elena letette a tollat.

– Még meggondolhatod magad.

– Nem. Már nem.

Viktor azonban taktikát váltott.

A pletykák egy héten belül elkezdődtek. A városban azt beszélték, hogy Elenát lopásért kirúgták, hogy azért jött a farmra, hogy elvegye Mateo pénzét, és hogy a feltételezett házasság színlelt volt.

Mateo egy autóalkatrész-boltban hallotta a történetet, és egyenesen Victor farmjára ment.

– Ha még egyszer szóba hozod a nevét, problémád lesz velem.

Viktor elmosolyodott.

– Nézd csak. A szerződéses feleséged már megtalálta a gyenge pontodat.

Mateo meggyőződve arról tért vissza, hogy megvédte. A konyhaasztalnál állt Elenát.

– Elmentél vele.

-Igen.

– Anélkül, hogy szólt volna.

– Meg akartam állítani a pletykákat.

– Nem állítottad meg őket. Megmutattad nekik, hogy a támadásom beválik.

Mateo kinyitotta a száját, de a nő nem hagyta, hogy jó szándék mögé bújjon.

–Éveket töltöttem azzal, hogy megtanuljam megvédeni a hírnevem. Ha partnerek vagyunk, nem hozhatsz döntést a nevemmel kapcsolatban anélkül, hogy megkérdeznéd velem.

A „partnerek” szó jobban fájt neki, mint egy sértés, mert Mateo megértette, hogy igaza van.

– Hibáztam.

Elena figyelte, várva egy kifogást, ami sosem jött.

-Igen.

– Segíts kijavítani.

Azon az estén két órán át beszélgettek. Elena arra a következtetésre jutott, hogy Víctor célpontja sosem ő volt. Az északnyugati régió volt. A pletykák célja az volt, hogy Mateót manipulált emberként ábrázolják, és aláássák a hitelességét egy hivatalos vita előtt.

Elena javaslatára meghívtak néhány szomszédot vacsorára, a mérnökkel együtt, aki nemrégiben felmérte a földet, és egy pár ismert emberrel együtt a környéken. Nem beszéltek rosszat Víctorról. Egyszerűen csak hagyták, hogy az emberek megnézzék a ranchot, megfigyeljék a működését, és pletykák nélkül beszélgessenek Elenával.

A stratégia működött.

Három nappal később minden más leállt.

Egy bírósági tisztviselő érkezett a ranchra egy jogi értesítéssel. Víctor Salgado elbirtoklási pert indított a 42 hektáros északnyugati területre. Azt állította, hogy nyilvánosan, békésen, folyamatosan és tulajdonosként birtokolta azokat a törvény által előírt ideig.

Elena arckifejezése változatlanul elolvasta az összes oldalt.

– Mennyire jól dokumentált a földhasználat?

Mateo kinyitott egy irattartó szekrényt.

– A kancák minden nyáron ott legelésznek. Roque már hét éve figyelemmel kíséri. A csatorna és a kerítés karbantartását is mi fizetjük.

Dátumozott naplókat, javítási számlákat, szarvasmarha-kezelésről készült fényképeket és nyugtákat találtak. Roque hozzáadta a személyes jegyzetfüzeteit: két alkalommal is visszavitte Víctorhoz tartozó szarvasmarhákat, amelyek átkeltek egy sérült kerítésen.

Hajnalban Chihuahua városába utaztak, hogy konzultáljanak Mariana Luján ügyvéddel, az ingatlanügyek szakértőjével.

Mariana áttekintette az okiratot, a nyilvántartási tanúsítványokat, a naplókat, a fényképeket és a tűzjelentést.

„Victor nem tarthatja meg a földet csak azért, mert az állatai valaha rajta jártak” – magyarázta. „Bizonyítania kellene a törvényes tulajdonjogot. Erős érvei vannak. De ezt nem a felháborodással lehet megnyerni. A bizonyítással lehet megnyerni.”

Elena bólintott.

-Hiányzó?

– Független tanúk. A határmérnök. Szomszédok, akik látták Mateo földhasználatát. Vízügyi nyilvántartások. És teljes fegyelem. Ha Salgadonak sikerül jelenetet provokálnia, megpróbálhat egy dokumentumvitát megfélemlítési történetté változtatni.

Visszafelé Mateo csendben vezetett.

– Azt kéred tőlem, hogy bízzak a papírokban, miközben az az ember megpróbálja elvenni tőlem, amit felépítettem.

– Arra kérlek, ne add neki az egyetlen hibát, amit még nem sikerült elkövetnie.

Mateo röviden rápillantott.

– Hogyan tanultál meg így gondolkodni?

—Vesztettem, amikor másképp reagáltam.

Amikor megérkeztek a tanyára, egy borítékot találtak az iroda ajtaja alatt, amelyen nem volt feladási cím.

Bent volt a kereset másolata és Elenáról a házon kívülről készített fénykép.

A hátoldalára valaki kézzel írta:

„Amikor elveszíti azt a 42 hektárt, téged is hibáztatni fog.”

Mateo érezte, hogy felforr a vér a vérben.

Elena viszont fogott egy átlátszó zacskót, beletette a fényképet anélkül, hogy a szükségesnél jobban hozzáért volna, és azt mondta:

– Most aztán tényleg hibázott.

-Melyik?

Felnézett.

– Abbahagyta a föld támadását. Személyesen kezdett minket fenyegetni. És ez is dokumentált.

3. RÉSZ
A fénykép megváltoztatta az ügyhöz való hozzáállásukat. Mariana megkérte őket, hogy tartsák meg a borítékot, jegyezzék fel a dátumot, és adják át a fenyegetésekről szóló kibővített jelentéssel együtt.

„Ha bárki még egyszer odalép Elenához, nem fogsz kirohanni Salgadót keresni” – figyelmeztetett.

Mateo mély levegőt vett.

-Értettem.

Hónapokkal ezelőtt még gyávaságnak hitte volna az önfegyelmet. Most már tudta, hogy valamit megvédeni azt is jelentheti, hogy nem a saját kezűleg pusztítja el.

Kilenc nappal a meghallgatás előtt újabb levél érkezett, ezúttal Pueblából. A levelet Sofía Beltrán, Elena korábbi munkaadójának fiának felesége írta. Azt állította, hogy tanúja volt férje kitalált lopási vádaknak, miután Elena elutasította. Elmentette azokat az e-maileket, amelyekben a férje más cégeket is arra kért, hogy ismételjék meg a történetet, és készen állt egy közjegyző által hitelesített nyilatkozat kiadására.