Ezúttal nem sikerült.

– Pontosan azért, mert a bátyja voltál, gondoskodnod kellett volna arról, amit hátrahagyott.

– Mateóra vigyáztam.

– Nem. A pénzemhez való hozzáférésedet védted.

Arturo folytatta a dokumentumok átnézését, és valami rosszabbra bukkant: ha Esteban nem fizeti vissza a kölcsönt, egy cég megszerezheti az El Encino egy részét az aukció előtt. A cég neve Paredes Inversiones volt.

Esteban némán elolvasta a nevet.

– Meg akartad tartani a ranchot.

Hector már nem tagadta.

– A nővérem éveket szánt erre az életéből.

– És Mateo a fia.

– Mateo egy gyerek.

– És hajlandó voltál elvenni a házát.

Az ügynök elvitte Hectort a városba, hogy vallomást tegyen. Arturo velük utazott, és átadta a dokumentumokat. A nyomozás alig kezdődött el, de az aggódó nagybácsi álarca már szertefoszlott.

Amikor a vihar elült, Sofia az ablaknál maradt. A Chihuahuába tartó busza 10:00-kor indult.

Esteban közeledett.

– Nem foglak kérni, hogy maradj, csak azért, mert Mateo szeret téged.

– Ez igazságtalan lenne mindhármukkal szemben.

– Tudom. Azt is tudom, hogy gyáva voltam. Hallgattam Hectorra, mert féltem, hogy a város azt fogja mondani, hogy elfelejtettem Clarát. És megfizettetted veled ezt a félelmet.

Sofia nem próbálta megvigasztalni.

-Igen.

– Amikor Mateo elkezdett várni rád a kapuban, megijedtem. Amikor elkezdtem várni, hogy megérkezz, még jobban megijedtem.

Állta a tekintetét.

– Nem vagyok senkinek a helyettesítője.

– Soha nem lett volna szabad úgy bánnom veled, ahogy bántál.

Mateo kissé sántítva látszott, egy sötét gombbal a kezében.

– Kiesett a kabátomból.

Zsófia lehajolt.

– Megvarrhatom, mielőtt elmegyek.

A fiú megnyomta a gombot.

– És akkor?

Senki sem válaszolt.

8:15-kor Arturo visszatért. A bank felfüggesztette az előlegfizetést, amíg kivizsgálja a csalást. Hat számlán már szerepelt a túlterhelés, és az új kölcsön aláírása nem egyezett meg Esteban aktájában szereplővel.

– Egyelőre nem fogják elvenni tőled a ranchot – magyarázta. – De Hector azt vallotta, hogy szóbeli engedélyt adtál neki a pénz mozgatására. Ha azt akarod, hogy ez előrehaladjon, hivatalosan fel kell jelentened a saját sógorodat.

Esteban Clara fényképére nézett a polcon. Túl sokáig tévesen hallgatta a hűséget.

– Meg fogom tenni.

Ugyanezen a napon vallomást tett az ügyészségen. Átadta a táskában elrejtett jegyzetfüzeteket, számlákat, banki bizonylatokat és a nyugtát. Elmesélte azt is, mi történt Mateóval. A fiút szakértők hallgatták ki, hogy elkerüljék, hogy újra átélje a délutáni félelmet.

A következő hetek megerősítették a megtévesztést. A szakértői elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsön aláírása hamis volt. A bank elismerte a hibáit, és lemondta az előtörlesztést. Az átutalási nyilvántartások azt mutatták, hogy a pénz egy része Héctorhoz köthető céghez került. Héctor ellen csalás és hamisítás miatt indult eljárás, míg Mateo ügyét külön vizsgálták.

Szent Jeromos természetesen megszólalt.

Egyesek szerint Sofia tönkretett egy családot. Mások azt állították, hogy Esteban feljelentette a felesége testvérét egy másik nő miatt. Mabel meghallotta az egyik ilyen megjegyzést a boltban, és mindenki előtt így válaszolt:

–Egy család nem akkor megy tönkre, amikor kiderül egy árulás. Akkor megy tönkre, amikor mindenki úgy tesz, mintha nem is létezne.

Sofia napokkal később hallotta a kifejezést.

Addigra elvesztette az állását Chihuahuában, mert nem utazott busszal. Nem hibáztatta Mateót vagy Estebant. Visszatért a szobájába varrni, és elvállalt a városban vállalt munkákat.

Egyik délután Esteban megjelent egy doboz ruhával.

– Szükségem van egy varrónőre.

Zsófia felvonta a szemöldökét.

– Jók az ingeid.

—Mateo elszakított két nadrágot.

– Elhiszem ezt.

Esteban letette a dobozt. Alatta egy új jegyzetfüzet, ceruzák és egy árlista volt.

– Szükségem van valakire, aki hetente kétszer átnézi a számlákat.

– Azért ajánlasz nekem munkát, mert bűntudatod van?

– Nem. Azért ajánlom fel neked, mert te jobban bánsz a számokkal, mint én, és mert megtanultam, hogy a tisztességes fizetés a tisztelet jele is.

Felolvasta az összeget.

– Ez több, mint amennyit kerestem.

– Ez több munkával is jár.

– Kedden és pénteken tudok menni.

– Mateo meg fogja kérdezni, miért nem csütörtökön.

– Mateo nem a főnököm.

– Ezt próbálom én is elmagyarázni neki.

Így hát visszatért El Encinóba.

Nem vendégként, akinek bujkálnia kellett a pletykák elől, hanem egyértelmű megállapodással, tisztességes fizetéssel és a raktár kulcsával, amit Esteban Arturo előtt adott át neki.

Mateo nevetése visszatért. Villám két nappal később megjelent egy szomszédos legelőn. Sofía továbbra is ruhákat foltozott és számlákat intézett, de nem mindig vacsorázott ott. Néha ott maradt, néha visszatért a faluba. Esteban már nem használta fel a fiát ürügyként, hogy lássa.

Három hónappal később, egy januári hóviharban, Sofia megérkezett édes kenyérrel. Három tányért talált az asztalon.

– Látogatóid vannak?

– Nem – mondta Esteban.

Mateo bukkant fel a folyosóról.

– Betettem a harmadikat.

A fiú letette az asztalra a félretett sötét gombot.

– Nem akarom többé birtokolni.

-Mert?

– Mert ha újra leesik, tudom, hol talállak meg.

Sofiának ki kellett néznie az ablakon, nehogy Mateo észrevegye a könnyes szemét.

Vacsora után a fiú elaludt a tűzhely mellett. Esteban kikísérte Sofiát a folyosóra. Ugyanazt az utat borította hó, amelyen hónapokkal korábban Sofia is járt.