A következő néhány órában Alma nem próbált úgy tenni, mintha az övé lenne a hely. Megkérdezte, hol van minden, kitisztította Sofia sebét, levest főzött, és megszervezte a műszakokat, hogy Marisol visszamehessen az iskolába. Azt is meggyőzte Mateót, hogy hívja fel az állatorvost, ahelyett, hogy beletörődne a tehén elvesztésébe.

Amikor leszállt az éj, Nicholast kint aludva találta.

– Nincs szükségem arra, hogy gondoskodj rólam.

– Nem azért jöttem, hogy helyettesítsem az anyádat.

–Mindannyian ezt mondják, mielőtt törölni akarják a dolgaikat.

Alma bement a házba, és Elena szakácskönyvével tért vissza.

–Édesanyádnak van itt egy helye, amit senkinek sem szabadna elvennie tőle. Az, hogy szereted őket, nem jelenti azt, hogy úgy teszel, mintha soha nem is létezett volna.

Nicolás meglepetten nézett a jegyzetfüzetbe. Ez volt az első alkalom, hogy egy felnőtt beismerte, hogy a haragja a hiányát is jelzi.

Másnap Alma elkísérte Marisolt az iskolába, és miután tudomást szerzett a helyzetről, sikerült rávennie az igazgatót, hogy igazolja hiányzásai egy részét. Utána beszélt a szomszédokkal, akik beleegyeztek, hogy segítenek a szivattyú megjavításában. Mateo némi zavarral döbbent rá, hogy évek óta azért utasítja vissza a segítséget, mert úgy gondolta, hogy ha kéri, az kudarcot vall.

A DIF ellenőrzése a vártnál jobban sikerült. Étel, tiszta ágyak és alapvető gyógyszerek voltak. A munkás azonban rámutatott, hogy két nap rendtartás sem törölte el a három év nehézségeit.

Délután Sofiának légzési nehézségei adódtak. Almának eszébe jutott, hogy a lány mézet evett egy nyitott üvegből, és egy döglött méhet talált a fedél közelében. Mateo elhajtott a klinikára, míg Alma ébren tartotta a kislányt. Az orvos megerősítette a súlyos allergiás reakciót, és azt mondta, hogy további 20 perc várakozás végzetes lett volna.

Amikor visszatértek, Ofélia az udvaron volt.

– Ez megerősíti, hogy a gyerekek veszélyben vannak.

– Ez megerősíti, hogy Alma megmentette az életét – válaszolta Mateo.

– Te is beleszeretsz az első nőbe, aki most jön?

Mateo hallgatott, de Alma megalázva érezte magát. Megértette, hogy a család számára ő nem egy személy, hanem egy szegény betolakodó, aki megpróbálja átvenni Elena helyét.

A meghallgatás előtti napon Nicolás ismét eltűnt. Mateo, Alma és több szomszéd késő éjszakáig kereste. Ramiro aggodalmat színlelve érkezett, és azt állította, hogy nem látta.

Alma friss sarat vett észre a teherautója kerekein. Emlékezett rá, hogy a patak mellett elhagyatott régi malom is ugyanolyan sötét sarat borított. Odafutottak, és megtalálták Nicolást egy kamera előtt ülve. Ramiro megkérte, hogy vegyen fel egy vallomást, amelyben azt állítja, hogy Mateo megverte és étel nélkül hagyta őket.

– Csak segíteni akartam – mormolta Nicholas. – A nagybátyám azt mondta, hogy a nagymama majd normális életet biztosít nekünk.

Máté elsápadt.

– Azt mondtad, hogy megütöttelek?

A fiú lehajtotta a fejét.

– Mindent elmondtam, amit kért.

Ramiro megpróbálta elkapni a kamerát, de Alma előbb. A felvételek áttekintése során valami rosszabbra bukkantak: a tanúvallomás előtt a készülék véletlenül rögzítette Ramiro telefonbeszélgetését.

„Ofelia a gyermekek örökségével a felügyeleti joggal fogja kezelni” – mondta a hangja. „Utána Mateo beavatkozása nélkül eladhatjuk a forrást.”

3. RÉSZ
Fojtogató csend telepedett a malomra. Mateo úgy nézett Ramiróra, mintha egy idegent fedezett volna fel a sógora arcát használva.

Elena 40 hektárt örökölt az apjától. A föld értéktelennek tűnt, de egy forrás csörgedezett rajta keresztül, amely még aszály idején is ellátta a ranchot vízzel. Elena halála után a birtok négy gyermekére szállt. Mateo csak nagykorúságukig kezelhette, de bírósági engedély nélkül nem adhatta el.

„El akartad venni tőlem a gyerekeimet vízért?” – kérdezte Mateo.

– Ne légy naiv. Egy palackozó cég annyi pénzt ajánlott, hogy az egész családot kiemelhesse a szegénységből. Te évek óta büszkeségből elutasítod az ajánlatot.

– Elena kérte, hogy a föld a gyerekeké legyen.

– Elena meghalt.

Nicholas a nagybátyjára vetette magát. Matthew elkapta, mielőtt megüthette volna.

– Arra kényszerítettél, hogy hazudjak az apámról!

– El akartál menni abból a házból. Én csak adtam neked egy esélyt.

Alma a blúzába rejtette a fényképezőgépet, miközben Ramiro feléje indult. Megragadta a karját, de Mateo közbelépett.

– Ha még egyszer hozzáérsz, hívom a rendőrséget.

„Amikor a bíró meghallgatja a fiút, elveszíted a gyerekeket. Az a felvétel nem változtat azon, amit mindenki tud: képtelen vagy gondoskodni róluk.”

Ramiro elhagyta a gyárat és beindította a teherautót. Nicolás mozdulatlan maradt, félt apjára nézni.

-Bocsáss meg.

Mateo mély lélegzetet vett. Legszívesebben megkérdezte volna tőle, hogyan árulhatta el, de aztán eszébe jutott a fiú, akit a szakadéknál talált.

– Rosszul tetted. De arra kényszerítettelek, hogy felnőttként élj, miután anyád meghalt. Hagytam, hogy olyan problémákat cipelj, amelyek az enyémek voltak.

– Azt hittem, Marisol nagymamával visszamegyek iskolába, és az ikrek biztonságban lesznek.

– Beszélned kellett volna velem.

– Soha nem figyeltél. Mindig fáradt voltál, vagy dolgoztál.

Az igazság jobban fájt, mert Mateo nem tagadhatta. Leült a fia elé.

– Akkor most elkezdek hallgatni rád.

Alma elővette a fényképezőgépet.

– Még mindig be tudjuk bizonyítani, hogy Ramiro manipulált téged.

Miklós megrázta a fejét.

– A felvétel nem elég. A nagymamám tudott az üzletről.