A választól elakadt a szava.
Maldonado nem próbált kegyetlen lenni.
Ez egyszerűen az igazság volt.
Hónapokig Ignacio szinte mindent delegált, mert nem bírta elviselni, hogy Álvaro szenved.
Szakorvosoknak fizetett.
Engedélyeket írt alá.
Eredményeket követelt.
De a fiára igazán odafigyelni már nehezebb volt számára.
Amikor Álvaro azt mondta, hogy valami nem stimmel, Ignacio így válaszolt:
„Bízza az orvosokra.”
Amikor a papírmunka áttekintését kérte, azt mondta:
„Most a legfontosabb, hogy felépüljön.”
Amikor Clarával akart beszélni, Ignacio korlátozta a látogatásokat, hogy a lány pihenhessen.
Összekeverte a védelmét azzal, hogy helyette döntsön.
Anélkül, hogy észrevette volna, hozzájárult ahhoz, hogy elszigetelje.
Maldonado tagadta, hogy közvetlenül ő okozta volna a fizikai állapotromlást.
Beismerte, hogy Beatriz nyomására megváltoztatta a jelentéseket.
A rendőrség és az ügyészség minden dokumentációt megkapott.
Ignacio arra számított, hogy a húga elmenekül.
De nem így történt.


Beatriz másnap reggel úgy jelent meg, mintha mi sem történt volna.
„Beszélnünk kell.”
Belépett az irodába, és becsukta az ajtót.
„Mindezt még meg lehet állítani.
” „Mit akarsz megállítani?
” „A botrányt.”
Beatriz egy mappát tett az asztalra.
Abban Ignacio dokumentumai voltak, amelyek ideiglenesen lemondtak a csoport feletti irányításról.
„Várj egy évet. Gondoskodj Álvaróról. Én stabilan tartom a céget.”
Ignacio röviden felnevetett.
„Milyen kényelmes.
” „A bankok aggódnak. A partnerek is. A fiad hónapok óta beteg, és te a család felét vádolod, mert egy nő, aki az éjszaka közepén megjelent, elmesélt neked egy 17 évvel ezelőtti történetet.
” „Egy nő, akinek hónapok óta sikerült Álvarónak először istállóban aludnia.”
„Ez semmit sem bizonyít.
” „Azt bizonyítja, hogy kérdéseket kellett feltenni.”
Beatriz arca megkeményedett.
„A kérdések tönkreteszik a családokat.
” „Nem. Ami tönkreteszi őket, azok a válaszok, amelyeket egyesek megpróbálnak elrejteni.”


Először tűnt el a nyugalom álarca.
Beatriz odalépett a bátyjához.
„Lucía le akart rombolni mindent, amit apád felépített.”
„Lucía tudni akarta, mit csinálsz a részvényeivel.”
Beatriz nem válaszolt.
Ignacio kinyitotta a kék napirendet.
„Mit akartál, hogy aláírjak?”
Beatriz tekintete a lapra ragadt.
Ez az apró gesztus elég volt.
Ismerte a napirendet.
„Nem tudod, hogyan működtek a dolgok akkoriban.”
„Magyarázd el nekem.
” „Apának garanciákra volt szüksége két cég megmentéséhez. Lucía azért nem volt hajlandó, mert azt mondta, hogy ezek Álvaro részvényei a jövőre nézve. Családi pénzről van szó.”
„Nem a tiéd volt.
” „Mindenünk azért létezik, mert néhányan nehéz döntéseket hoztunk, amíg te utaztál és a kameráknak mosolyogtál!”
Ignacio rámeredt.
„Most te is Álvaro mellett döntöttél?”
Beatriz túl sokáig várt a válasszal.
Aztán leült.
„Álvaro olyan dokumentumokat talált, amelyeket nem értett.
” „Tökéletesen megértette őket.”


„Ügyvédhez akarta vinni őket.
” „Joga volt hozzá.”
„Ez egy olyan nyomozást indított volna el, ami elsüllyeszthette volna a csoportot.”
„Joga volt hozzá.”
Beatriz ököllel az asztalra csapott.
„A csoport 2700 családot támogat!”
És hogy megvédje őket, hajlandó voltál elpusztítani egyet.
Az ajtó kinyílt.
Álvaro ott volt.
Egy botra támaszkodott, Carmen pedig néhány lépéssel mögötte állt.
Beatriz felállt.
„Pihenned kellene.”
Álvaro mély lélegzetet vett.
„Nyolc hónapja ismételgeted ezt a mondatot, valahányszor feltettem egy kérdést, ami nem tetszett neked.
” „Csak megpróbáltam vigyázni rád.
” „Nem.”
Álvaro hangja remegett, de nem hátrált meg.
„A rólam való gondoskodás azt jelentette volna, hogy megkérdezed, amire szükségem van. Azt akartad, hogy hagyjam abba a beszédet.”
Beatriz Ignacióra nézett.
„Megengeded ezt a színjátékot?”
Ignacio kinyitotta a száját.
Bármikor máskor kezeskedett volna a fiáért.
Ezúttal visszafogta magát.
Álvaróra nézett.


„Azt akarod, hogy maradjak?”
Álvaro bólintott.
„Igen.”
Ignacio leült.
„Akkor te beszélsz.”
Beatriz zavartan nézett rá.
Álvaro elővett néhány fénymásolatot.
Három héttel azelőtt, hogy rosszul érezte magát, felfedezett egy Arce Gestión nevű, évekkel korábban létrehozott, majd később feloszlott céggel kapcsolatos tranzakciókat. Ez a cég olyan ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat kapott, amelyek részben Lucía tulajdonában voltak.
Az egyik vagyonfelügyelő Beatriz korábbi üzlettársa volt.
– Amikor erről kérdeztelek – mondta Álvaro –, azt mondtad, hogy régi, jelentéktelen tranzakciókról van szó. –
Azok voltak. –
Hány?
– Álvaro…
– Hány tranzakciót bonyolított le Arce Gestión a cégeinkkel ? –
Beatriz elvesztette a türelmét.
– Négyet. És egyik sem volt illegális. –
Csend telepedett a szobára.
Álvaro az apjára nézett.
Ignacio azonnal megértette.
Az előttük lévő másolatok csak két tranzakciót mutattak.
A többi tranzakció olyan dokumentumokhoz tartozott, amelyeket Álvaro soha nem talált meg.
– Honnan tudod, hogy négy volt? – kérdezte Ignacio.
Beatriz megdermedt.
Megpróbálta kijavítani magát.
Túl késő volt.
A hatóságok a következő napokban két, a csoporthoz köthető irodát kutattak át. Régi aktákra, közleményekre és szerződésekre bukkantak, amelyek lehetővé tették számukra, hogy rekonstruálják az évekig rejtett pénzügyi döntések hálózatát.
Külön vizsgálatot indítottak Álvaro esetének kiderítésére is.
Nem volt egyszerű magyarázat, és nem is volt egyetlen bűnös sem mindenre.
Néhányan kérdés nélkül engedelmeskedtek a parancsoknak.
Mások dokumentumokat módosítottak, meggyőződve arról, hogy a családot védik.
Beatriz környezetéből valaki szándékosan beavatkozott Álvaro kezelési rutinjába, hogy legyengítse és hiteltelenné tegye, amikor a dokumentumokról beszélt.
A szakembereknek sikerült azonosítaniuk a történtekkel összeegyeztethető szabálytalanságokat, bár gyors felépülést nem ígértek.
Beatrizt azonnal eltávolították a cégtől, és bírósági vizsgálat alá helyezték.