„Szétválasztanak minket?” – kérdezte Elisa.

– Holnap elmondjuk az igazat. Utána együtt folytatjuk, ameddig a törvény engedi, és bizonyítékokkal fogunk harcolni, nem üres ígéretekkel.

Julián meghallotta, hogy „együtt maradunk”, és megértette, hogy Magdalena már úgy beszél, mint aki a házhoz tartozik, pedig soha nem követelte, hogy oda tartozzon.

A tárgyalás reggel 9 órakor kezdődött a Chihuahua Családjogi Bíróságon. Octavio három ügyvéddel érkezett. Stratégiája egyszerű volt: a házasságot tranzakcióként, Magdalenát pedig opportunistaként ábrázolni. Don Anselmo elmesélte, hogy a nő piszkosan, éhesen és szakadt ruhában érkezett. Egy panzió tulajdonosa kijelentette, hogy nincs állandó lakcíme. Egy másik nő azt mondta, hogy egy jótékonysági ebéd során Magdalena rossz evőeszközt használt, és többet beszélt a lányokról, mint a ház berendezéséről.

Andrés mindegyiküket kérdőre vonta.

– Láttad már, hogy Magdalena bántotta Elisát vagy Abrilt?

-Nem.

–Voltál már bent a tanyán, mióta ott élsz?

-Nem.

– Szóval, a vallomása kárt bizonyít, vagy csak azt, hogy szegény volt?

Egyikük sem válaszolhatott anélkül, hogy felfedné a megvetést, ami idehozta őket.

Aztán felhívták Magdalenát. Octavio ügyvédje felsorolta az iskolázatlanságát, az alkalmi munkáit és a sietős házasságát. Megkérdezte tőle, mi teszi alkalmassá egy másik nő lányainak nevelésére.

– Jelen lenni – felelte. – Amikor Niebla feléjük rohant, mindenki látta a veszélyt, és hátrált. Én is féltem, de előrementem. Azóta ott vagyok, amikor Abril nem tud aludni, amikor Elisa az anyja felől kérdezősködik, amikor házi feladat van, láz van, vagy csend van. Nem azért jöttem, hogy kitöröljem Verónicát. Azért jöttem, hogy gondoskodjak arról, amit a legjobban szeretett.

– Emellett házat, fizetést és a Castañeda vezetéknevet is kapta.

– Igen. A szegénység nem teszi hamissá a vonzalmamat. És a pénz sem teszi őszintévé az ügyfeled vonzalmát.

Mormogás futott végig a tárgyalóteremben. A bíró rendet rendelt el. Magdalena nem a közönségre nézett; Octavióra, aki most először vesztette el a mosolyát.

Amikor tanúvallomást tett, Mexikóváros magániskoláiról, orvosairól és szolgáltatásairól beszélt. Azt mondta, hogy születésük óta szereti az unokahúgait. Andrés elé tette a La Cumbre-ból származó hívásnaplókat, üzenetküldési útmutatókat és hozzáférés-vezérlési feljegyzéseket.

– Két év alatt hányszor látogattad meg őket?

—Julian megnehezítette a kapcsolatfelvételt.

– Nincsenek látogatási, levél- vagy telefonkérések. Tudna mutatni egyet?

Octavio nem tehette. Andrés ezután a vagyonkezelőhöz került. Ha megkapja a felügyeleti jogot, ideiglenesen kezelheti a Verónica lányaira hagyott 35%-os részvényeket. Ezekkel a szavazatokkal jóváhagyhatja a vitatott területre vonatkozó bányászati ​​megállapodást.

Az ügyvédek ellenezték, de a bíró engedélyezte a kérdéseket, mivel azok befolyásolták a kérelmező indítékait. Andrés három ellenőrizhető bizonyítékot mutatott be: az eredeti, 2018-ban hitelesített tervet; 680 000 dollár átutalását egy olyan cégtől, amelynek végső kedvezményezettje Octavio volt, a határt módosító szakértőnek; valamint Verónica által a közjegyzőnek küldött e-maileket, amelyeket szintén a közjegyző szerverén tároltak. A hangfelvételt csak kiegészítő bizonyítékként fogadták el, nem pedig perdöntő bizonyítékként.

– Fizettél a szakértőnek? – kérdezte Andrés.

– Egy társadalom fizetett.

—Egy Ön által irányított vállalat.

— Kereskedelmi okokból.

– És miért írta a húgod, hogy nyomást gyakorolsz rá, hogy hagyja abba a nyomozást?

Octavio az ügyvédeire nézett. Már nem aggódó nagybácsinak tűnt, hanem egy üzletembernek, akit eltűntnek hitt dokumentumok vettek csapdába.

A bíró szünetet rendelt el, és külön-külön kihallgatta Elisát és Abril-t egy pszichológussal. Senki sem kérte meg őket, hogy válasszanak a felnőttek között. Megkérdezték tőlük, hol érzik magukat biztonságban, ki gondoskodik róluk, és mi változott. Abril felidézte, hogy Magdalena a földön ült, amikor rémálmai támadtak. Elisa azt mondta, hogy az apja soha nem beszélt rosszat a Del Valle családról, de a nagybátyja előbb a ranchról beszélt, mint hogylétükről.

– Anyukám azt szokta mondani, hogy akkor ismered meg az embert, amikor nehézre fordulnak a dolgok – tette hozzá Elisa. – Magdalena akkor érkezett, amikor minden nehéz volt, és soha nem ment el.

Az ítélet még aznap délután megszületett. A bíró elutasította Octavio ideiglenes felügyeleti jogát, mivel nem volt bizonyított kár Julián otthonában, a szociális szolgálat jelentése stabilitást mutatott, és Octavio pénzügyi érdeke komoly konfliktust okozott. Senkit sem talált bűnösnek csalásban: elküldte a dokumentumokat az ügyészségnek, és elrendelte a vagyonhatárok polgári jogi ellenőrzését. Azt is megtagadta, hogy az eljárás keretében érvénytelenítse a házasságot; ha Octavio ragaszkodik hozzá, újabb pert kell indítania, és a színlelt házasságot nem pusztán előítéletekkel kell bizonyítania.

Az ítélet hallatán Julián lehunyta a szemét, de Magdalena csak akkor ünnepelt, amikor meglátta a lányok visszatérését. Abril odaszaladt, hogy megölelje; Elisa alig három lépésnyi nyugalommal közeledett előre, mielőtt könnyekre fakadt a mellkasán. Tomasa mindhármukat betakarta a kendőjével. Octavio elment mellettük, és mormolta, hogy még nincs vége. Magdalena nem válaszolt. Andrés már azt kérte, hogy a dokumentumok vizsgálata alatt ne hozzanak döntést a vagyonkezeléssel kapcsolatban.

Octavio el sem búcsúzott unokahúgaitól. Nem tartóztatták le az ajtóban, és nem is vallott be hirtelen. A következő 11 hónapban ügyvédei megtámadták a szakértői jelentéseket, késleltették a jogi eljárásokat, és megpróbálták hiteltelenné tenni a közjegyzőt. Andrés bankszámlakivonatokkal, e-mail metaadatokkal és a volt szakértő vallomásával válaszolt, aki elismerte, hogy utasítást kapott a koordináták megváltoztatására. A polgári bíróság visszaállította a La Cumbre-ig tartó 620 métert, és érvénytelenítette a bányászati ​​​​megállapodást. Az ügyészség fenntartotta a csalás és hamisítás miatt indított nyomozást; a kereskedelmi bíróság bírája felfüggesztette Octaviót a vagyonkezelői alappal kapcsolatos minden döntéshozatalból.