– A Vastű – mondta. – Tudtam, hogy te vagy az.

–Engedd el.

Baltasar elmosolyodott, és maga elé húzta Lucíát.

Rubén a bal oldali férfira célzott. Elenának volt egy szöge, hogy Baltasar vállát lője, de Lucía feje túl közel volt. Eltalálhatta volna. Nem akarta kockáztatni a lánya életét a saját hírnevéért.

Aztán Julian megjelent mögötte.

Vér volt a halántékán.

– Engedd el, Baltasar.

-Áruló.

–Nyolc éves. Ez nem hatalom.

– Én tanítottam meg neked mindent, ami vagy.

– Ez volt a probléma.

Julián nekiment egy régi bányászkocsinak. A kerekek csikorogtak, Baltasar elvesztette az egyensúlyát, Lucía pedig elengedte. Mielőtt Elena mozdulhatott volna, eldördült a lövés.

Julian elesett.

Baltasar golyója átfúrta a mellkasát.

Elena négy lépéssel érte el, lefegyverezte Baltasart, és visszavonulásra kényszerítette a második fegyverest. Rubén a fegyvere markolatával leterítette a másikat.

– Anya! – kiáltotta Lucía az autó mögül.

– Maradj ott!

Baltasar kihasználta a zűrzavart, és egy oldalsó alagúton keresztül menekült el. Egy pillanattal később több dinamittöltet robbant fel a fő folyosón. Sziklák és gerendák zuhantak alá.

Elena követni akarta, de Juliánra nézett. Lucía mindkét kezével nyomta a sebet.

– Menj – mondta a lány –, ezt meg tudom tartani.

Elena tagadta.

– Nem. Először azt távolítottuk el, aki úgy döntött, hogy marad.

Az egyik elfogott férfi, akit megrémített az omlás, egy szellőzőaknát tárt fel a keleti lejtőn. Rubén Juliánt vitte. Elena ment elöl. Lucía követte a mankójával, porral borítva, de panasz nélkül.

Amikor hajnalban kimentek, két lovast láttak eltűnni keleten. Baltazár megszökött.

Elena nem követte.

Julián élt. Lucía élt. Ez volt a fontos.

San Jerónimóban Juliánt a plébániatemplom melletti kis klinikára vitték, ahol Dr. Salcedo megerősítette, hogy a golyó egy borda közelében fúródott be, de nem fúrta át a tüdejét. Ha nem alakul ki fertőzés, Julián túléli.

Amíg kezelték, Rubén kiment a térre és megkongatta a templom harangját.

Az emberek gyűlni kezdtek.

Baltasar éveken át zsarolt pénzt kereskedőktől, lopott szarvasmarhákat a gazdáktól, és megvert mindenkit, aki vitatkozott vele. Mindenki tudott valamit. Senki sem tudott mindent.

Rubén felmászott két lépcsőfokra.

– Egy anya és egy kislány majdnem meghaltak, mert ez a város úgy döntött, hogy olcsóbb lenézni, mint megvédeni a szomszédot. Julián Cárdenas ott van egy golyóval a mellkasában, mert végül másképp döntött.

Egy nő a cukrászdából megkérdezte:

– Mit szeretnél, hogy tegyünk?

– Semmi hősies dolog. Csak azt akarom, hogy ne legyünk többé egyedül.

Azon a napon a kereskedők bezárkóztak. A környékbeli farmerek nyilatkozatokat küldtek. Egy hírvivő elindult Hermosillóba, hogy értesítse a szövetségi hatóságokat. Julián mindent elmondott nekik, amit tudott: zsarolásról, rablásokról, rejtekhelyekről és nevekről. Még az egyik elfogott férfi is beleegyezett, hogy tanúskodjon.

Balthazar 12 nappal később tért vissza.

Délben érkezett meg három férfival, akik lassan lovagoltak a főutcán, meggyőzve, hogy a félelem helyreállította volna a régi rendjét.

De az ajtók nem záródtak be.

Kinyitottak.

Férfiak és nők jöttek ki a tornácokra. Vadászpuskák, régi puskák és mindenekelőtt olyan arcok voltak, amelyek már nem a földet nézték.

Elena lelépett a járdáról, és egyedül maradt az utca közepén.

Baltasar körülbelül 12 méterre állította meg a lovat.

– Most letérdelsz, kis özvegy?

Elena mindkét lábára helyezte a testsúlyát.

– Háromig számolsz, és adok időt, hogy eldobd a fegyvert és lefeküdj.

Baltazár emberei nevettek.

– Fenyegetsz engem?

—1.

A nevetés folytatódott, hangosabban.

Elena leengedte a kezét a revolver közelébe.

—2.

Az egyik férfi abbahagyta a nevetést. Felismerte a helyzetet.

Baltazár is.

A jobb válla megfeszült a kilenc évvel ezelőtti golyó emlékére.

—3.

Baltasar megpróbálta előrántani a fegyverét.

Elena lövése eltalálta revolvere hengerét, és kitépte a kezéből. Mielőtt a visszhang elhalt volna, egy második lövés a leggyorsabb fegyveres vállát sebesítette meg, egy harmadik pedig egy másikat a lábán. Az utolsó anélkül, hogy bárki is kérte volna, elejtette a fegyverét.

Baltazár térdre rogyott, és vérző kezét szorongatta.

Elena odalépett hozzá, és a revolver csövét a homlokához nyomta.

Egész San Jerónimo elhallgatott.

– Csináld meg! – köpte Baltasar. – Bizonyítsd be, hogy még mindig te vagy a Tű.

Elena gyűlölet nélkül nézett rá. Ez ijesztette meg a legjobban.

Lucia hangja hallatszott a pékség bejáratából.

-Anya.

Elena nem vette le a szemét Baltasarról.

– Mi nem úgy élünk, mint ők.

Elena keze néhány másodpercig mozdulatlan maradt. Aztán leengedte a pisztoly kakasát, és eltette.

– Kilenc évvel ezelőtt félelemnek hitted az irgalmamat. Ma nem miattad adom. Neki adom.

Luciára mutatott.

–A lányom úgy fog felnőni, hogy a törvény erősebb lehet, mint egy felfegyverzett ember.

Rubén egy kötéllel érkezett és megkötözte Baltasar kezét. A szomszédok is ellátták a két sérült férfit. Elena ragaszkodott ehhez.

– Már legyőzték őket. Most fogolyként bánnak velük, nem állatként.

Másnap szövetségi ügynökök érkeztek Hermosillóból a felhalmozott panaszok alapján kiadott letartóztatási parancsokkal. Baltasart és embereit átszállították, hogy emberrablás, zsarolás, gyújtogatás, rablás és gyilkossági kísérlet vádjával szemben emeljenek ellenük felelősséget. Julián továbbra is orvosi felügyelet alatt maradt, együttműködését pedig dokumentálták az ügy irataiban.

Amikor a tisztek elvitték Baltasart, az nem nézett hátra.