Csend lett.

Aztán hallottam Ernestót mormolni:

– Megmondtam, hogy őrizd meg azokat a számlákat.

Terézia azonnal letette a telefont.

Két nappal később a bank értesített, hogy valaki megpróbált használni egy régi, a személyes megtakarításaimhoz kapcsolódó kártyát.

Aztán eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt otthagytam egy tartalék kártyát az apósoméknál, azt gondolva, hogy vészhelyzet esetén tudnak segíteni.

Kértem a blokkolását, és benyújtottam egy bankszámlakivonatot.

Másnap Rodrigo megjelent a cégem irodájában, és céges kártyát követelt, hogy gyerekbútorokat vásárolhasson.

Amikor a biztonságiak megtagadták tőle a belépést, a személyzet előtt felkiáltott:

– Én vagyok a tulajdonos férje! Ez mind az enyém is!

Sofia elküldte nekem az eseményről szóló jelentést.

Egyszerűen válaszoltam:

—Mentsd el a felvételt, és ne hagyd, hogy bárkit is megfélemlítsen.

Eközben Julián hivatalosan értesítette Rodrigót, hogy a ház a cég tulajdona, és hogy visszavonják a használati engedélyét. Felajánlotta azt is, hogy megszervezi Rodrigo holmijainak visszaszolgáltatását.

Rodrigo gúnyos üzenettel válaszolt:

„Pénteken érkezem Danielával. Addigra megérted majd, hogy az a ház az enyém.”

Azon az estén megkaptam az első jelentést egy magánnyomozótól, akit azzal a feladattal bíztam meg, hogy átvizsgálja a lehetséges csalással kapcsolatos állami és kereskedelmi tevékenységeket.

Felfedeztem, hogy Teresa a fia, egy állítólagos multimilliomos üzletember leendő feleségeként mutatta be Danielát a barátainak.

Rodrigo hónapok óta úgy tett, mintha ő lenne a cégem alapítója.

Még egy termet is lefoglaltak Tepatitlánban, hogy százhúsz vendéggel megtartsák az esküvőjüket.

A család egy rendkívül drága lakomát foglalt le, arra számítva, hogy továbbra is én fogom fizetni.

De a nyomozó újabb hazugságra bukkant.

Daniela gyakran tartotta a kapcsolatot egy Ivan nevű férfival, akivel évek óta kapcsolatban állt.

Több újabb fotón is ölelkezve tűntek, még akkor is, amikor a nő már nyilvánosan dicsekedett Rodrigoval való románcával.

„Van még valami” – mondta nekem a nyomozó. „Iván azt állítja, hogy Daniela még a partnere volt, amikor teherbe esett.”

Borzongást éreztem.

– Azt mondod, hogy a baba talán nem Rodrigóé?

„Lehetséges, de még nincs apasági tesztünk. A lényeg az, hogy Daniela eltitkolt előle egy kapcsolatot, ami a mai napig tart.”

Abban a pillanatban kaptam egy másik üzenetet a férjemtől.

„Holnap tizenegykor a házunk előtt leszünk. Jobb, ha előkészíted a kulcsaidat.”

Megnéztem az asztalomon heverő dokumentumokat.

Rodrigo azt hitte, hogy becsapta a feleségét, hogy megtarthassa a vagyonát.

A szülei úgy hitték, hogy engedelmesebb menyet szereztek.

Daniela pedig azt hitte, hogy hamarosan egy több millió dolláros cég tulajdonosához fog feleségül menni.

Egyikük sem gondolta volna, hogy másnap a közösen felépített hazugságok elkezdik egymást elpusztítani.

3. RÉSZ

Pénteken, reggel 10:30-kor a számítógépem előtt ültem egy tárgyalóban a cégemben.

Az asztalon egy csésze kávé, néhány szerződés és a jelentés volt, amit Julián készített a lakásunk helyzetéről.

Rodrigo előző este elvitte a holmiját, meggyőzve, hogy Danielával együtt visszatér és végleg letelepszik. Ezért a cég visszaszerezte az irányítást a bejutás felett, és biztonsági személyzetet állított a bejárathoz.

A Mercedes SUV szintén visszatért a vállalati flottába.

Tizenegy órakor egy magánszállító furgon állt meg az ingatlan előtt.

Rodrigo szállt le elsőként, egy dizájner ingben és az órájában, amit a kártyámmal vett.

Aztán jött Daniela, egy huszonhét éves nő, majdnem hét hónapos terhes. Elegáns ruhát viselt, és káprázatos mosollyal nézett körül a rezidencián.

A külső kamerából hallottam Rodrigót.

–Üdvözlünk otthonunkban, szerelmem. Itt fog felnőni a fiunk.

Daniela a hasára tette a kezét.

–Gyönyörűen néz ki. A volt feleségednek kétségtelenül jó ízlése volt.

Rodrigo hangosan felnevetett.

– Az egyetlen jó dolog, amit tett, az a munka volt, hogy most már élvezhessük.

Szúrást éreztem a mellkasomban.

Még véget sem ért a házasságunk, és az a férfi máris az évek kemény munkáját használta fel okként arra, hogy gúnyolódjon rajtam.

Rodrigo beütötte a belépési kódot.

Egy piros lámpa jelent meg a műszerfalon.

Újra próbálkozott.

Semmi.

Aztán többször megnyomta a csengőt.

Egy őr kijött a fülkéből, és átnyújtotta neki az értesítés másolatát, amit az ügyvédem már elküldött neki.

– Rodrigo úr, ez az ingatlan egy kereskedelmi vállalat tulajdonában van. A hozzáférési engedélyét visszavonták, és már megkapta a megfelelő értesítést.

A férjem elvörösödött.

– Én vagyok ennek a háznak a tulajdonosa!

– A tulajdoni dokumentumok mást mutatnak, uram.

Daniela abbahagyta a mosolygást.

– Rodrigo, mi történik?

Elővette a telefonját és felhívott.

A második próbálkozás után válaszoltam.

– Mariana, ne viselkedj már hülyén. A házam előtt állok, és az alkalmazottaid nem engednek be.

– Ez nem a te házad, Rodrigo.

– Én vagyok a férjed!

– És válókeresetet nyújtottál be. Továbbá a házasság soha nem tett téged a cégem vagyonának tulajdonosává.

Néhány másodpercnyi csend következett.

– Ez hazugság.

– Az okirat az Axis Digital nevére szól, arra a cégre, amelyet én alapítottam, mielőtt megismertelek. Ugyanez vonatkozik a teherautóra is. A dokumentumokat áttekintheti az ügyvédjével.

Hallottam a gyors légzését.

– Akkor adj pénzt, hogy vegyek egy másik házat.

– Nem fogom finanszírozni az életet, amit úgy döntöttél, hogy megtévesztesz.

Letettem a telefont.

A kamerán keresztül láttam, hogy Daniela vitatkozni kezd vele.