–Beszélnem kell az édesanyáddal. Nem azért, hogy megbüntesselek, hanem mert egyetlen gyereknek sem szabadna olyan felelősséget viselnie, ami a felnőtteké.

Máté remegni kezdett.

– El fogod veszíteni az állásodat miattam?

Elisa letérdelt elé.

– Figyelj rám jól. Nem tettél semmi rosszat.

Aztán Nuria kinyitott egy másik papírlapot.

–Van valami, amit még mindig nem tud. Ramiro hónapok óta Mateo nevét használja olyan kifizetések igazolására, amelyeket soha nem kapott meg.

Elisa átvizsgálta a dokumentumokat.

És az arckifejezése teljesen megváltozott.

3. RÉSZ
Azokon a lapokon Mateo teljes neve szerepelt, olyan pénzösszegek mellett, amelyeket korábban soha nem láttam.

A Senda Creativa belső nyilvántartása szerint az ügynökség havi 650 eurót különített el a fiú által végzett adminisztratív támogatási munkára. Mateo azonban egyes hetekben mindössze 35 eurót kapott, máskor pedig fizetés nélkül maradt, mert Ramiro állítása szerint a vállalkozás nehézségekkel küzdött.

A különbözetet kifizetett költségként könyvelték el, annak ellenére, hogy a pénz nagy része soha nem hagyta el a cég kasszáját erre a célra.

„Azt mondod, hogy ennek a gyereknek a nevét használtad a számláid egyenlegezéséhez?” – kérdezte Elisa.

Ramiro megpróbálta ellopni a dokumentumokat Nuriától.

– Ezek belső ügyek! Nincs jogod felülvizsgálni őket!

– Akkor lehetősége lesz elmagyarázni azokat a megfelelő személynek.

Mateo nem értette a részleteket, de felismerte azokat a lapokat. Ramiro többször is megkérte, hogy írja oda a nevét bizonyos összegek alá, mondván, hogy ezzel is mutatja, hogyan tanul felelősségteljesen viselkedni.

A fiú mindig engedelmeskedett.

Soha nem gondolta volna, hogy valaki így visszaélhet a bizalmával.

Elisa megkérte Nuriát, hogy őrizze meg az eredeti dokumentumokat, és ne módosítsa azokat. Ezután Mateo engedélyével felhívta Clarát.

Amikor az anya megérkezett, még mindig a takarítónői egyenruháját viselte. Korán távozott, mert közölték vele, hogy valami fontos történik a fiával.

Belépett az irodába, és Mateót látta három felnőtt között ülni, vörös szemekkel.

– Mateo drágám, mi történt?

A fiú feléje futott.

– Anya, sajnálom. Kirúgtak. Nem tudok többé segíteni a bevásárlásban.

Klára szóhoz sem jutott.

Hónapok óta hallottam, ahogy arról beszél, mennyire élvezi a tanulást az ügynökségnél. Azt hittem, Ramiro megengedte neki, hogy ott töltsön néhány délutánt, posztereket rajzoljon, és egy kis pénzt keressen a kis csemegékre.

Soha nem gyanítottam, hogy a fiam egy felnőtt munkásra jellemző felelősséget vállal.

„Mit jelent az, hogy kirúgtak?” – kérdezte Ramiróra nézve.

Az üzletember felemelte a kezét.

– Clara, ne túlozzunk. A fiú jönni akart. Senki sem kényszerítette.

Nurija közbelépett.

– Szombaton már 11:30 előtt leszállították, hogy előkészíthesse a prezentációját. És vannak napok, amikor este 8-ig kérte, hogy maradhasson.

Klára a fiára nézett.

– Miért nem mondtad el nekem?

Mateo a ruhája ujjával törölgette le a könnyeit.

– Mert mindig nagyon fáradt voltál. És egy este hallottam, hogy azt mondtad, nem tudod, hogyan kell kifizetni a villanyszámlát.

E szavaktól Clara a szája elé kapta a kezét.

Emlékezett azokra az időkre, amikor Mateo nem volt hajlandó elmenni a parkba a barátaival. A délutánokra, amikor azt mondta, hogy dolga van. A vasárnapokra, amikor diszkréten átnyújtott neki néhány összehajtogatott bankjegyet.

Elfogadta őket, abban a hitben, hogy ez a kis hozzájárulás boldoggá teszi a fiát.

Most már megértette, hogy minden egyes bankjegy mögött olyan órák rejtőznek, amelyeket Mateonak játékkal, tanulással vagy egyszerűen pihenéssel kellett volna töltenie.

– Fiam, emiatt sosem kellett volna aggódnod – suttogta.

– De apa mindig azt mondta, hogy vigyáznunk kell magunkra.

Klára megölelte.

– Vigyázunk egymásra, igen. De te a fiam vagy, Mateo. Nem te vagy felelős ennek a háznak a karbantartásáért.

Ramiro megköszörülte a torkát.

„Ha nélkülözzük az érzelgős jeleneteket, talán értelmes emberek módjára tudunk majd beszélgetni. Clara tudta, hogy a gyerek ide fog jönni. Neki is magyarázkodnia kell majd.”

Elisa felkelt.

– A munkaügyi szabályok betartásának felelőssége nem szűnik meg attól, hogy megfenyegetsz egy anyát.

Aztán Clarára nézett.

„A fiad rendkívüli emberséggel viselkedett, amikor segítségre volt szükségem. De ez nem jelenti azt, hogy el kellene tűrnöm, hogy kihasználják.”

Az anya mély lélegzetet vett.

– Nem akarom, hogy bármit is adjon neki. Csak azt akarom, hogy újra gyerek lehessen.

– Akkor egyetértünk – felelte Elisa.

Nuria átadta Clarának a korábban vezetett beosztások és feljegyzések másolatait. Clarának saját gyávaságát is elismerte.

–Láttam, hogyan bánik vele, és nem szóltam egy szót sem. Azt hittem, ha szembeszállok Ramiróval, elveszítem az állásomat. Nagyon sajnálom.

Mateo ránézett.

– Mindig spóroltál nekem egy szendvicset, amikor nem volt mit uzsonnáznom.

Nurija sírni kezdett.

– És ennél sokkal többet kellett volna tennem.

Elisa elmagyarázta, hogy a dokumentumokat szakembereknek kell megvizsgálniuk, és az ügyet jelenteni lehet a Munkaügyi Felügyelőségnek. Nem ígért azonnali büntetéseket vagy csodaszereket. A lényeg a gyermek védelme és a történtek tisztázása.

Ramiro, aki addig úgy bánt Mateóval, mintha láthatatlan lenne, könyörögni kezdett neki.

– Fiam, mondd meg neki, hogy mindig jól bántam veled.

Máté felnézett.

Hónapokig félt, hogy csalódást okoz annak a férfinak. Azt gondolta, hogy a kiabálásának elviselése az ára annak, hogy segíthessen a családján.

De azon a reggelen először értette meg, hogy kimondhatja az igazat.