Ezért kezdett el sírni, amikor meglátta Sergiót az étteremben.

A felnőttek hónapokig gyászként értelmezték a hallgatását.

Senki sem kérdezte meg, hogy mire emlékszik valójában.

Adriannak el kellett hagynia az irodát.

Lucía néhány perccel később egyedül ült a lépcsőn.

Amióta ismerem, most először tűnt hatalmasnak.

– Magára hagytam – mondta.

– Nem tudtad, mi történik.

– A feleségem volt. Tudnom kellett volna.

Lucia két lépcsőfokkal lejjebb ült.

– Talán meg akarta védeni.

– Ez semmit sem javít a helyzeten.

– Nem. De magyarázd el, miért tette, amit tett.

Adrian eltakarta az arcát.

Hónapokig keresett valakit, akit a belső körén kívül hibáztathatott. Korábbi riválisokat, elégedetlen partnereket, sőt még olyan embereket is hibáztatott, akik már nem vettek részt az üzleti ügyeiben.

Sergio eközben továbbra is naponta bejárt a házába.

Még az óvodába is elkísérte Mateót.

Ez ijesztette meg a legjobban.

Adrian úgy akart reagálni, ahogy mindig is: fenyegetésekkel és hűséges emberekkel.

Lucia megállította.

– Ha tényleg meg akarod védeni Mateót, ne tegyél semmi olyat, ami miatt ő is apa nélkül maradhat.

Adrian rámeredt.

Senki sem mert így beszélni vele.

– Szóval, mit javasolsz?

– Add át mindent.

– A rendőrségnek?

– Akire vonatkozhat. Dokumentumok, hangfelvételek, számlák. Minden.

Adrian keserűen felnevetett.

– Ez engem is elsüllyeszthetne.

Lucia nem nézett félre.

–Akkor el kell döntenie, mi a fontosabb számára: továbbra is az a férfi legyen, akitől mindenki retteg, vagy azzá az apává váljon, akire Mateonak szüksége van.

A csend több másodpercig tartott.

Mateo megjelent a lépcső tetején, egy plüssállatot tartva a kezében.

-Apu.

Adrian felemelte a fejét.

-Mi történik?

-Álmos vagyok.

Nem azt mondta, hogy „szeretem Luciát”.

Nem azt mondta, hogy „Anyát akarom”.

Kinyújtotta karjait az apja felé.

Adrian felment a lépcsőn és felvette.

Mateo a vállára hajtotta a fejét.

Ez egy egyszerű gesztus volt.

De Adrián rájött, hogy még ezt is hónapok óta másra bízta. A nehéz estéket egy dadusra bízta. A reggeliket a személyzetre. A kríziseket a testőrökre.

Üzleti problémákat, fenyegetéseket és felnőtt kérdéseket oldott meg.

A saját fiával csak azt tudta, hogyan kell parancsolni.

Azon a reggelen felhívott egy ügyvédet, aki egyik cégénél sem dolgozott.

48 órával később átadták az összes dokumentáció másolatát.

A nyomozás hónapokig tartott.

Sergio megpróbált elhagyni Spanyolországot, de előbb megtalálták, mint tehette volna. A bizonyítékok lehetővé tették a nyomozók számára, hogy rekonstruálják az Adrián háta mögött végrehajtott pénzügyi tranzakciókat és számos műveletet.

Bizonyítékok is felmerültek az Elena halálát okozó incidenssel kapcsolatban.

Adriannak órákon át kellett tanúskodnia.

Néhány saját üzleti tevékenységét is vizsgálták.

Több cég is kapott szankciókat.

Adrian eladott két ingatlant, olyan üzleteket kötött, amelyeket soha nem lett volna szabad elfogadnia, és megszakította a kapcsolatait olyan emberekkel, akik évekig az életének részét képezték.

Nem került ki sértetlenül.

De randizott Mateóval.

Lucía aznap este sem tűnt el.

Először csak azért ment a házhoz, mert Mateo megkérte.

Adrian pénzt ajánlott neki.

A nő elutasította őt.

– Nem én vagyok a gondozója.

– Akkor mondd meg, mennyit kérsz.

–Pontosan ezt nem érti. Nem mindent lehet megvenni.

Adriannak lassan kellett megtanulnia.

Lucía egy hónapokkal később kapott ösztöndíjnak köszönhetően újra beiratkozott az ápolónői pályára. Amikor felfedezte, hogy Adrián diszkréten érdeklődött a tanulmányai finanszírozásának módja felől, szembesítette őt vele.

– Ha újra megpróbálod helyrehozni az életemet anélkül, hogy megkérdeznéd, abbahagyom a látogatásomat.

Soha többé nem tette meg.

Mateo állapota gyermekterápiával javult.

Hetekig alig szólt valamit tanácskozás közben, míg egy napon négy alakot rajzolt: egy nőt holddal, egy gyermeket, egy magas férfit és egy másik nőt köténnyel.

A terapeuta megkérdezte, ki volt az utolsó.

– Lucía.

– Ő rokona?

Mateo néhány másodpercig gondolkodott.

– Még mindig nem tudom.

A válasz hosszú idő óta először nevetésre fakasztotta Adriant.

A közte és Lucia közötti kapcsolat sem úgy alakult, ahogyan azt mindenki körülöttük várta.

Nem volt azonnali románc.

Majdnem egy éven át többet vitatkoztak, mint amennyiben egyetértettek.

Lucía utálta, amikor Adrián parancsokat adott.

Adrian utálta, hogy Lucia szinte mindent figyelmen kívül hagyott.

Arra kényszerítette, hogy legalább heti háromszor személyesen vigye el Mateót az iskolába.

Elkezdte megtudni, hogy milyen joghurtot szeret a fia, milyen rajzfilmektől ijeszti meg, és miért nem akar soha csukott ajtónál aludni.

Egyik vasárnap Mateo csokoládét öntött Adrian egyik öltönyére.

Mindenki robbanásra számított.

Adrian a hatalmas barna foltra nézett.

Aztán a fiára nézett.

– Ez a ruha egy vagyonba került.

Máté lehajtotta a fejét.

Adrian fogott egy kis csokoládét az ujjával, és az orrára tette.

– Most már kevesebbet ér.

Mateo nevetni kezdett.

Lucia a konyhából figyelte őket.

Akkor látta először teljesen eltűnni az öreg Adrian-t.

Két évvel később a Lumbre még mindig nyitva volt.

De az már nem Adriáné volt.

Eladta az épületet az igazgatónak és több munkásnak egy olyan megállapodás keretében, amely lehetővé tette számukra, hogy apránként fizessenek érte.

Egyik este visszatért az étterembe Mateóval.

A fiú már 5 éves volt.

Lucía a kórházi gyakornoksága befejezése után érkezett.

A menedzser leültette őket ugyanahhoz az asztalhoz, ahol az egész elkezdődött.

Mateo körülnézett.

– Összetörtem itt egy tányért?