Visszautasították az állomáson, ám álmában sem gondolta volna, hogy egy cowboy veszi majd feleségül

Sebastián összeomlott. Évekkel korábban, amikor Ciudad Juárezben szerencsejáték-adósságokba fulladt, Octaviónak adta a családi pecsétet és egy üres, aláírt papírlapot, amelyet Don Anselmo sürgős utasításokhoz használt. Octavio megígérte, hogy elengedi adósságait, ha segít Rafaelnek nyomást gyakorolni az északi legelő eladására. Sebastián úgy vélte, csak úgy tesznek, mintha ajánlatot tennének.

Don Anselmo utolsó betegsége alatt azonban Octavio hamisított egy levelet, amelyben Rafael állítólag beleegyezett Los Sauces eladásába. Eusebio, akit félelem és pénz vesztegetett meg, felolvasta a levelet az öregembernek. Don Anselmo abban a hitben halt meg, hogy legidősebb fia elárulta a családi földet.

– Megőriztem a tervezetet és Octavio utasításait – mondta Eusebio, miközben felmutatta a jegyzetfüzetet. – Gyávaságból hallgattam. Amikor megtudtam a tilalmat, megértettem, hogy a hallgatásommal átadom nekik a tanyát.

Octavio megparancsolta embereinek, hogy vigyék el a jegyzetfüzetet, de Tomás, Nico és több farmer elállta az útjukat. Senki sem látta Octaviót többé a környék leghatalmasabb emberének, hanem egy gyáva alaknak, akit tanúk vesznek körül.

Matilde megvizsgálta a kézírást, amit a férfi mutatott neki. Aztán Eusebio jegyzetfüzetébe pillantott.

„Az állítólagos átruházási dokumentumot hat hónappal a rajta szereplő dátum után fogalmazták meg” – mondta. „Itt van a levélpapír fejlécének és a másolónak járó fizetésnek a meghagyása. Továbbá Don Anselmo magánügyletekben „A. Montaño” néven írta alá; ez az okirat a teljes nevét tartalmazza, a tulajdoni lapról másolva.”

Az anyakönyvvezető meghívására jelen lévő ügyész mindkét dokumentumot elvette. Octavio megpróbált távozni, de a tömeg nem engedte át.

– Ez nem bizonyítja, hogy rendeltem bármit is.

– A bankszámla ott van – felelte Matilde. – Minden fizetési felszólítás napokkal az egyes ajánlataid után érkezett. És a hamisított váltón még mindig ugyanaz az ellopott pecsét van.

Sebastian lesújtva felemelte a fejét.

– Tanúskodni fogok. Azt is elmondom, hol tartotta Octavio az igazgató leveleit.

Octavio arca megváltozott. Most először értette meg, hogy a gyenge testvér, akit felhasznált, tönkreteheti őt.

A buli zene nélkül ért véget. Rafael csendben tért vissza Los Saucesbe. Nem nézett Sebastiánra, amikor a tiszt elvitte kihallgatásra. Matilde később a nyárfa alatt találta meg, ahol Don Anselmót eltemették.

„Az apám abban a hitben halt meg, hogy eladtam őt” – mondta Rafael.

–Becsapva halt meg, nem elhagyatva. A felelősség azokat terheli, akik kitalálták a hazugságot.

– Sebastian a testvérem.

–És ezért fáj jobban az árulása. Az, hogy egy napon megbocsátunk neki, nem kényszerít minket arra, hogy úgy tegyünk, mintha meg sem történt volna.

Rafael vörös szemekkel nézett rá.

–Amikor megláttam őt azon a peronon, azt gondoltam, meg kell védenem. Most már értem, hogy te voltál az, aki bejött ebbe a családba, és felkapcsoltad a fényt ott, ahol mi mindannyian a sötétséget részesítettük előnyben.

– Nem csatlakoztam a családjukhoz – mondta gyengéden. – Dolgozni jöttem.

– Akkor egy másik okból szeretnélek megkérni, hogy maradj.

Rafael nem térdelt le, és nem keresett virágos szavakat.

– Meg akarom osztani veled ezt a földet, a problémáit, és az összes hátralévő napunkat. Nem azért, hogy helyreigazítsam a városban terjedő pletykákat, vagy hogy megmentsek egy pert. Azért akarlak feleségül venni, mert Los Sauces újra otthonná válik, ha ott vagy.

Matilde mély lélegzetet vett. Ez a férfi olyasmit kínált neki, amit Octavio soha nem értett volna meg: nem egy helyet a hatalma alatt, hanem egy helyet mellette.

– Igen – felelte –, de csak miután tisztáztad apád nevét. Nem engedem, hogy a házasságunk egy per megnyerésére irányuló cselnek tűnjön.

Rafael fáradtan felnevetett.

–Most fogadta el, és már a dosszién gondolkodik.

– Valakinek meg kell csinálnia.

A nyomozás 71 napig tartott. Egy szakértő megerősítette az 1891-es határvonalat, és bebizonyította, hogy a forrás tulajdonjogát füst módosította. A Bányászati ​​Bank átadta levelezését, hogy elkerülje a szövetségi vádakat. A levelekből kiderült, hogy Octavio titokban megvásárolta a Los Sauces másodlagos adósságát, és minden egyes behajtást összehangolt az ingatlan értékének csökkentése érdekében.

A menedzser beleegyezett a kölcsön átütemezésébe, a kamat csökkentésébe és a hamisított váltó semmisnek nyilvánításába. Octavio elvesztette a rugó követelésének jogát, kártérítést fizetett, és hamisítással, csalással és eltulajdonítási kísérlettel vádolták. A vezetéknevét továbbra is ismerték, bár már nem az általa választott okokból.

Sebastián mindent bevallott. Nyolc hónapot töltött börtönben, mielőtt együttműködéséért enyhítették a büntetését. Rafael az első néhány hónapban nem látogatta meg. Matilde soha nem gyakorolt ​​rá nyomást. Amikor végül meglátogatta, nem bocsátott meg neki.

– Segítek neked újrakezdeni, ha kijutsz – mondta Rafael –, de a Los Sauces többé nem lesz fizetőeszköz az adósságaid számára.

Sebastian a homlokát a rácsoknak nyomva sírt.

– Nem érdemlem meg, hogy eljöjj.

– Nem azért jöttem, mert megérdemelted. Azért jöttem, mert még mindig a testvéred vagyok.

Ez a döntés nem gyógyította meg azonnal a családot, de elállította a vérzést. Sebastián Parralban nyergesként dolgozott, és három évbe telt, mire visszatért Los Saucesbe. Amikor visszatért, Don Anselmo pecsétjét otthagyta az asztalon, és engedélyt kért, mielőtt átment volna az udvaron.

Rafael a tornác alatt várakoztatta. A régi nyereg, amivel lovagolni tanította, még mindig porosan lógott a falon. Sebastián meglátta, és lehajtotta a fejét.