1. RÉSZ
Esküvője reggelén, amikor mindenki arra számított, hogy fehér ruhában lép be a templomba, Elena Villaseñor átölelte a derekán lovagló férfit, és megkérte, hogy ne álljon meg az oltár előtt.

De még jó néhány kilométert kellett megtennie, mielőtt kimondta volna ezeket a szavakat.

San Miguel del Llano, Jalisco, 1898.

A kocsi tengelye éppen akkor tört el, amikor Elena anyja befejezte a fátyol megigazítását.

Az ütközéstől egy kerék lerepült és az itatóvályúnak csapódott.

Doña Mercedes Villaseñor az arcára tette a kezét.

Ez ma már nem fordulhat elő!

A templomi harangok már biztosan szóltak. Julián Barragán, a vőlegény, valószínűleg már percek óta várakozott a fél város előtt.

Elena mozdulatlanul állt az udvar közepén, fehér ruhája a földet súrolta.

27 éve működik

És semmi vágy arra, hogy időben érkezzen.

Az egyetlen ember, aki észrevette az arckifejezését, Mateo Salcedo volt.

Mateo 35 éves volt, és 17 éves kora óta dolgozott a Villaseñor farmon. Családja elvesztése után mezőgazdasági munkásként érkezett, és végül ő lett az az ember, akiben az elhunyt megbízott, és akitől türelmet követelt.

Ő tanította meg Elenát lovagolni is.

– El tudom vinni – mondta Mateo, és gesztenyebarna lovára mutatott. – Előbb érünk oda, mint bármelyik másik szekér a régi úton.

Mercedes a lánya ruhájára nézett, majd az útra.

-Csináld meg

Elena felnézett Mateóra.

Nem mosolygott

Az eljegyzésük hónapjai alatt egyszer sem gratulált neki.

Nem, mert Julián fuera Rico.

Nem azért, mert Don Adrián Barragán fia volt, aki a régió legtekintélyesebb üzletének tulajdonosa és több városból is felvásárolta a gabonát.

De mivel Matthew tudott valamit, amit senki sem akart hangosan kimondani.

Elena nem szereti Juliánt.

Azért ment férjhez, hogy megmentse a ranchot.

Don Ernesto két évvel korábbi halála óta Mercedes és Elena egy régi jelzáloghitellel, elegendő állattal és egyre növekvő számlákkal maradtak, annak ellenére, hogy minden évszakban eladtak állatokat.

Ezután a bank, amelyik a tartozás dokumentumait birtokolta, több lejárt hitelt értékesített.

Köztük a Villaseñor család.

Az adósság végül a Comercial Barragán kezébe került.

Röviddel ezután megjelent Julian.

Elegáns

Oktatás

Figyelj Mercedesre

És nagylelkű vagyok Elenával.

„Amikor összeházasodunk, minden, amivel ez a család tartozik, eltűnik” – ígérte.

Elena elfogadja

Nem szerelemből

Mert

Úgy hitte, hogy nagyobb árulás lenne hagyni, hogy anyja elveszítse az apja által épített ingatlant, mint feladni az általa áhított életet.

Mateo megigazította a nyerget, és kerülte a túlzott pillantást a lányra.

– Mögém kell beállnod.

Elena felismerte a faldát.

—Ja, képzeld el

Már jó néhány perce lovagoltak, amikor a lány megtörte a csendet.

—Ez egy elem a weboldalon

—Kérdezd meg, mit?

—A kezemről

Mateo egyenesen előre nézett.

– Nem látom, mit mondhatnék, aminek bármi haszna is lenne.

– Hetek óta így válaszolsz nekem.

– Mert hetek óta egy másik férfihoz készülsz hozzámenni.

Elena mozdulatlan maradt.

Ez volt a legközelebb ahhoz a vallomáshoz, amit Mateo évek óta mondott.

Amikor visszatért a tanyára, miután hosszú ideig ápolta beteg nagynénjét Tepatitlánban, már nem úgy tekintett Mateóra, mint az idősebb fiúra, aki mindig megvédte.

Ő is észrevette.

És úgy döntött, hogy csendben marad.

Szerinte egy föld nélküli munkásnak nincs joga bizonytalanságot kínálni a főnök lányának.

Elena a mellkasához szorította a csokrot.

– Azt hiszed, hibát követek el?

Máté túl sokáig várt.

– Nem az én dolgom eldönteni, hogy kihez megy feleségül.

– Nem ezt kérdeztem.

Nem válaszolt.

Amikor felért a dombra, ahonnan látható volt a harangtorony, Elena gyomra összeszorult.

A harangok zúgtak.

– Mateo…

– Még mindig itt vagyunk.

– Nem erről beszéltem.

Amikor elhaladtak a falu első házai mellett, lelassítottak, nehogy elgázoljanak valakit.

Aztán Elena meglátta Juliant.

A plébánia egyik mellékajtaja mellett álltam, és Samuel Ortega-val, a Comercial Barragán könyvelőjével beszélgettem.

Julian még nem vette észre őt.

Elena csak egy részét hallotta.

– Amint aláírom a szerződést feleségként, Mercedes abbahagyja a döntéshozatalt. A ranchot teljes zálogként letétbe helyezzük, és akkor senki sem vitathatja a kamatot.

Sámuel lehalkította a hangját.

– Mi van, ha átnézik a régi számlákat?

Julián elmosolyodott.

– Ehhez tudniuk kellene, mit kell keresniük.

Elena hideget érzett, aminek semmi köze nem volt a szélhez.

Mateo kissé elfordította a fejét.

-Mi történik?

— Haladj tovább.

A templom bejárata kevesebb mint 100 méterre volt.

Mercedesnek egy másik szekérrel kellett volna megérkeznie mögötte.

A vendégek a ló hangjára távozni kezdtek.

Julian végre felnézett.

Mosolygott.

Elena a templom ajtajára nézett.

Aztán az észak felé tartó útra nézett.

Egész életében azért engedelmeskedett, mert valaki biztosította arról, hogy ez a helyes.

Azon a reggelen megértette, mennyibe kerülhet neki, ha így folytatja.

—Mateo.

-Igen?

Leejtette a csokrot.

Aztán mindkét karjával átölelte Mateo derekát.

— Ne állj meg.

Mateo alig állt meg.

– Elena, itt a templom.

-Tudom.

Julian néhány lépést tett feléjük.

– Elena!

Lehunyta a szemét.

– Tovább lovagolni.

Mateo nem kérdezett többet.

Gyengéden meghúzta a gyeplőt, megfordította a gesztenyebarna lovat, és elhagyta a teret, miközben mögöttük kiabálás hallatszott.

Julian az utca közepére rohant.

– Gyere vissza azonnal!

A ló gyorsított.

Elena fátyla meglazult és beakadt egy kerítésbe.