1. RÉSZ
A 12. ajtó, amin Clara Ríos kopogott, éppen akkor nyílt ki, amikor a fia, Mateo azt motyogta, hogy talán jobb lenne abbahagyni a munka kérését, és megtanulni éhezni anélkül, hogy bárkit is zavarnánk.

Clara úgy érezte, hogy ezek a szavak, melyeket egy kilencéves fiú mondott, jobban fájtak, mint a korábbi 11 elutasítás.

Négy hónapja éltek túl Esteban, a férje halála óta. Egy bőr bőrönddel, fejenként két váltás ruhával, a plébános és a tanító ajánlóleveleivel és egy kis pénzzel hagyták el Chihuahuát. Clara tudott főzni, könyvelni, varrni, rendet tenni a házban, és már pirkadat előtt dolgozott. Emellett fogta az ötéves Beatriz kezét, és ez szinte mindenki számára mindent elsöprő volt.

Egy egyedülálló özvegy hasznos lehet.

Egy kétgyermekes özvegy „problémát” jelentett.

Az utolsó esély egy Valle de Allende közelében, Chihuahuában található tanyán volt. Egy asszony a plébániáról mesélt neki Gabriel Mercadóról, egy 35 éves farmerről, akinek a felesége két téllel ezelőtt meghalt. Körülbelül 400 hektárnyi szarvasmarhája, egy állandó farmmunkása és egy túl nagy háza volt egy olyan férfinak, aki alig aludt benne.

Gabriel feltűrt ingujjal, csizmáján porral nyitott ajtót. Clarára nézett, majd Mateóra, végül Beatrizre, aki anyja szoknyáját fogta.

– Don Gabriel Mercado?

-Újra

Clara Ríos vagyok. Azt mondták, segítségre van szükséged a házzal és a könyveléssel kapcsolatban. Tudok főzni, költségnyilvántartást vezetni, kertészkedni, és mindent megtanulok, amire szükségem van.

Ez egy szünet

– Nekem is van két gyermekem. Nem fogom őket elrejteni, és nem is fogom értük bocsánatot kérni.

Gábriel megáldotta magát.

—Hogy mi a hazám?

– Doña Elvira Salcedo, a Chihuahua plébániáról.

—Pase. Nézz be egy hacer kávézóba.

Nincs semmit sem ígért. De az ajtót sem csukta be.

A konyha tiszta és szigorú volt. Gabriel kávét szolgált fel a felnőtteknek és tejet a gyerekeknek anélkül, hogy Clara kérte volna.

Mateo keresztbe tett karral ült.

— Használt sabe arreglar cercas?

– A városháza

–Apámnak volt egy, ami mindig a patak mellett halt meg.

—Pinup bejegyzések?

Máté pislogott

-Hisz

— Ezért. A fenyő gyorsan korhad párás körülmények között. A mesquite vagy a tölgy jobb lenne oda.

—Megértettem?

– Ha anyád beleegyezik, és te engedelmeskedsz, amikor azt mondja, hogy húzódj félre.

Hetek óta most először Mateo már nem úgy nézett ki, mint egy rossz hírekre váró gyerek.

Beatriz kimutatott az ablakon.

—Van egy barna ló. (Van egy barna ló.)

– A neve Villám. A másik, Lucero, még nem döntötte el, hogy szereti-e az embereket.

– Szeretem a Villámot.

– Akkor valószínűleg megértik majd egymást.

Clara jobban figyelt arra, hogyan bánik Gabriel a gyerekeivel, mint a fizetéssel kapcsolatos válaszokra.

– Milyen feltételek lennének?

– Egy szoba neked. Egy másik a gyerekeknek. Étel. Fix fizetés. Te intézed a házat, a kertet és a könyvelést. A vasárnap a tiéd. A gyerekek nem nekem dolgoznak. Azért vannak itt, mert veled vannak.

Klára várt.

– Az emberek beszélni fognak.

– Az emberek akkor is beszélnek, ha nem adsz nekik okot.

– Nem fog annyiba kerülni neked, mint nekem.

Gábriel bólintott.

– Ez igaz. Ezért, ha bárki tiszteletlenül viselkedik a birtokomon, akkor velem lesz a baj.

Ennek a kifejezésnek nagyobb súlya volt, mint az ajánlatnak.

Klára egyetértett.

Az első héten felfedezte, hogy a számlák hat héttel késedelmesek, a beszállító túlszámlázott a zabért, és a gyümölcsös sem volt elhanyagolva, csak elhanyagolt. Az ötödik napon egy cetlit hagyott az asztalon: „A számlák naprakészek. A beszállító 14%-kal túlszámlázott. Ha felhatalmaznak, benyújtom a reklamációt.”

Másnap reggel ezt találta alatta: „Csináld meg!”

Megcsinálta. Az ár leesett.

Roque, a 48 éves mezőgazdasági munkás, azt mondta, hogy ez volt a legjobb adminisztratív hír, amit a farm három éve kapott.

Mateo elkísérte Gabrielt az északi kerítéshez. Beatriz a karám közelében ült, és olyan sokáig beszélgetett Relámpagoval, hogy a ló, amint meglátta, azonnal közeledni kezdett felé.

Minden kezdett stabilnak tűnni.

Mígnem egy délután megérkezett egy szekér.

Teresa Mercado, Gabriel nővére, lejött az ajtón. Nagyon közeli kapcsolatban állt Elenával, Gabriel elhunyt feleségével. Arckifejezése megkeményedett, amikor meglátta Clarát kijönni a konyhából Beatriz kezét fogva.

Teresa nem kérdezte meg, hogy ki ő.

A gyerekekre nézett, majd Gabrielre, és elég hangosan mondta, hogy mindenki hallja:

– Mondd, hogy nem hoztál be egy kétgyermekes özvegyasszonyt Elena házába.

Gábriel összeszorította az állkapcsát.

És Clara megértette, hogy ez a nő nem csak látogatóba jött.

2. RÉSZ
Teresa meghívás nélkül belépett, és úgy sétált végig a folyosón, mintha még mindig joga lenne mindent megvizsgálni. Megérintette a bútorokat, megnézte Elena portréját, majd ismét Clarára fordította a tekintetét.

Clara bevitte Beatrizt a konyhába. Mateo az ajtóban maradt.

– Ne figyelj – mondta neki az anyja.

– Azt mondta, egy halott nő házában vagyunk.

– És tudjuk, miért vagyunk itt.

Az ebédlőben Teresa lehalkította a hangját, de nem eléggé.

-Mit csinálsz?

– Felvettem egy rátermett embert.

—2 lénnyel.

— 2 gyerekkel.

— Ugyanaz a dolog.

– Nem nekem.

Teresa a portréra mutatott.

– Két évvel ezelőtt megesküdtél, hogy senki sem veszi át Elena helyét.

– És senki sem foglalja el.