Mostohanővérei otthagyták a hóban, hogy helyet csináljanak a herceg ládájának; ő pedig gyalog tért vissza, hogy megkeresse.
– Feküdj le, Isabel. A láda többet ér, mint a lakásod.
A heveder átszakította Kirkstone-t. A herceg hatalmas mellkasa lezuhant a hintó tetejéről, és a hóba süllyedt. Bel kellett vinni. Négy ülés és négy nő volt benne.
Matilde Fuentesnek semmi kétsége sem volt afelől, hogy melyik a felesleges.
1814 januárját írták az angol Lake Districtben. A szél eltakarta az utat, és a délután elhalványult a hegyek mögött.
– A fogadó a közelben van – tette hozzá Renata, megigazítva a bundáit. – A kocsis visszajön érted.
Isabel kinézett az ajtón. Nem volt fény.
26 éves volt, egy fillér nélkül, és túl sok tapasztalata volt a családdal való vitatkozásban. Segített a kocsisnak felemelni a ládát. Amikor oda tették, ahol ült, Elisa, a legfiatalabb, kerülte a tekintetét.
A hintó elindult.
Isabel mozdulatlan maradt, amíg már nem hallotta a lovak hangját. Aztán megigazította a kendőjét, és kereste az útszéli kőfalat.
Az apja arra tanította, hogy kövesse őt, amikor köd borítja a hegyeket.
Tomás Salcedo földmérő. Egy férfi, aki a víz hangjáról felismerte a hegyoldalakat. Ő volt az állítólagos tolvaj is, aki 8000 fontot lopott el Windmere előző hercegétől.
Hét évvel korábban halt meg anélkül, hogy valaha is lehetősége lett volna bíróság előtt megvédeni magát. Özvegye visszakérte első férje vezetéknevét, és arra kényszerítette Isabelt, hogy anyja vezetéknevét használja.
– Ríos hangja tiszta – mondta neki –, Salcedoé viszont már nem.
Azóta a lánya társa, varrónője és fizetetlen szobalánya lett mostohaanyja és mostohanővérei mellett.
A hó átázott foltos csizmáján. A fal mentén haladt, mígnem talált egy pásztorkunyhót, amelynek ferde ajtaja volt.
Bent kandalló és száraz tüzelőanyag volt. Isabel elővette a kis réz gyutacsot, amit az apjától tartott. Több próbálkozásba telt, mire lángra lobbant.
Amikor elkezdődött, a földre tette a kezét, és sírt, csak néhány másodpercig. Aztán felkelt, hogy elzárja a szellőzőnyílásokat.
Eközben a Patterdale fogadóban Alexander Mendoza, Windmere hercege látta, hogy a bőröndje sértetlenül megérkezik, és értesítette az utasokat.
– Hol van Miss Rios?
Matilde elmosolyodott.
– Jobban szeretett gyalogolni. Mindig is egy kicsit különc volt.
Alejandro emlékezett a kopott ruhás lányra, aki előző este diszkréten kijavított egy térképet. Neki köszönhetően az istállófiúja elkerült egy leszakadt utat.
– Ott hagyták a csúcstalálkozó után?
Renata elkezdte magyarázni a szíjakat.
A herceg már lámpát kért.
Figyelmeztették, hogy a lovak nem fognak feljutni a hegyre abban a hóban. Gyalog indult, az első szakaszon a lovásza kísérte, mígnem egy jeges lejtő arra kényszerítette őket, hogy elváljanak egymástól. Elküldte a férfit, hogy készítse elő a segítséget hajnalra.
Követte a falat.
36 éves volt, jó csizmát viselt, és az önbizalma kezdett elszállni, ahogy a lábaiban már nem érzett semmit. Végül egy halvány füstszag vezetett el az útjába.
Dörömbölt a menedék ajtaján. A deszka befelé csúszott.
Isabel egy felemelt rönköt tartva jelent meg a túloldalon.
– Felséged!
Alejandro próbált válaszolni. Vacogtak a fogai.
Megragadta az ingujját, behúzta a házba, és becsukta az ajtót.
-Leül.
– Azt mondták nekem, hogy te…
– Mondd el később, mit mondtak. Először is, vedd le a csizmádat.
Nem tudta megmozdítani a lábujjait. Isabel segített neki, levette róla az átázott ruhákat, és a saját alsószoknyájából elővett száraz anyaggal betekerte a lábát.
„Mindig parancsolgatsz a látogatóidnak?” – kérdezte.
– Amikor félig megfagyva érkeznek meg, igen.
Alejandro röviden felnevetett. A nő addig fogta a kezét, amíg a férfi remegése abbamaradt.
Az éjszaka arra kényszerítette őket, hogy beszéljenek.
Azt mondta neki, hogy 11 éves korában eltévedt a hegyekben. Egy férfi megtalálta és visszavitte.
– Sosem tudtam a nevét. Évekig alig gondoltam rá. Ma este eszembe jutott.
Isabel egy régi fonott válaszfallal táplálta a tüzet.
„Ez valami pásztoré” – jegyezte meg Alexander.
– A menedékhely a te földeden van. Elküldheted a számlát, ha ott maradunk éjszakára.
Újra nevetett.
Aztán megkérdezte, mi van abban az értékes bőröndben.
– Könyvelési könyvek. Apám ősszel meghalt. Ellentmondásokat találtam egy földmérő irataiban, akit azzal vádoltak, hogy lopott tőle.
Isabel mozdulatlanul hagyta a kezét a fűzön.
– Tomás Salcedo?
Alejandro bólintott.
– Ki akarom deríteni, mi történt.
– Bűnösnek tartotta?
A herceg a tűzre nézett.
– Szerintem jobban kellett volna utánajárniuk.
Isabel sokáig ébren maradt, miután a férfi lehunyta a szemét. A helyére került láda az apja elleni vádat rejtette. És a mellette alvó férfi vagy örökre eltemethette volna, vagy visszaállíthatta volna a nevét.
Hajnalban találták meg őket.
Matilde elkísérte a mentőket. A család hírnevéért érzett aggodalma erősebbnek bizonyult, mint a hidegtől való irtózása.
Renáta nyitott ajtót.
– Most már van hely, Izabella.
Alejandro ránézett.
– Tegnap este is volt valaki, akinek szüksége volt arra a helyre.
Kért még egy lovat. Isabel lejött a hintóról, ő és a vőlegény kíséretében, míg a hintó hátramaradt.
Windmere Hallban Doña Pilar, a házvezetőnő fogadta. Előkészítettek neki egy szobát kandallóval, száraz ruhákkal és meleg étellel.
Isabel még mindig a tálcát nézte, amikor Matilde kopogás nélkül belépett.
