Tavasszal megérkeztek a farmerek, és kérdezgették, hogyan vészelték át a telet. Delia összegyűjtötte anyja jegyzetfüzeteit, saját jegyzeteit, és azt, amit Mosaicától és Fierrótól tanult. Nem árulta a tudását.

Megosztotta.

„Nem én találtam fel ezt” – magyarázta. „Anyám évek alatt fejlesztette ki, miközben lovakat figyelt meg, és olyan emberektől tanult, akik előttünk ismerték ezeket a hegyeket. Ha működik, akkor továbblépünk vele.”

Inés, aki hátul ült egy produceri találkozón, közel 30 percig hallgatta a nő beszédét.

Miután visszatért a tanyára, így nyilatkozott:

– Csendes feleséget kerestem Efraínnak.

Delia hangosan felnevetett.

– Nagyot tévedtél.

– Igen. Szüksége volt valakire, aki betölti a szobát, amikor ő maga nem tudta.

– És szükségem volt valakire, aki nem próbálja meg kiüríteni, amikor én megtöltöm.

Inés úgy tett, mintha nem hatódott volna meg.

Egy júniusi reggelen Delia belépett a déli legelőre, és nyitva hagyta a kaput, mert azt tervezte, hogy mindjárt kint lesz. Salmo meglátta Efraínt átkelni a mezőn, és egy fiatal csikó féktelen örömével rohant felé.

Mosaic mögöttük sétált.

Delia mozdulatlan maradt.

A kanca elmehetett.

A kapun túl terült el a Delia nevére bejegyzett 32 hektárnyi terület; aztán jött az út, majd egy egész világ a lehetséges ösvényekről.

Mosaic nem nézett a kijárat felé.

Pár méterre Efraíntól megállt, miközben Salmo a kabátja zsebébe dugta az orrát, valami nem létező dolgot keresve.

Efraín letérdelt és várt.

Mosaic még két lépést tett előre.

Delia emlékezett arra a kora reggelre, amikor anyja jegyzetfüzeteivel a hóna alatt elmenekült Hugo elől. Akkoriban azt hitte, hogy a szabadság azt jelenti, hogy megtiltja senkinek, hogy valaha is döntéseket hozzon helyette.

Most már megértette, hogy ez csak a fele.

A másik fele az volt, hogy képes voltam maradni anélkül, hogy maradnék, ami azt jelentette volna, hogy valakihez tartozom.

Átkelt a legelőn.

– Salmo újra megtalált téged.

-Minden reggel.

Delia Efraín vállára tette a kezét.

Mosaica felemelte a fejét és ránézett. Aztán visszament legelni.

A kapu még mindig nyitva volt.

A házban papírok álltak, amelyek szerint a lovak Deliáé voltak. Mások szerint a 32 hektár Deliáé. Az egyik papír pedig azt írta, hogy Delia és Efraín házassági szerződés alapján házasodtak össze.

A papírmunka számított.

Az anyja egy olyan világban élt, ahol túl sok ígéret függött mások jóakaratától. Delia nem akart szerelmet védelem nélkül.

De azon a reggelen megértett valamit, amit semmilyen dokumentum nem garantálhatott.

Mosaic azért volt ott, mert ott akart lenni.

A zsoltár azért kereste Efraimot, mert akarta.

És Delia, minden ajtó nyitva állva, szintén ott volt, mert ott akart lenni.

Inés kiordította a konyhából, hogy hűl a reggeli.

– Jövünk – felelte Delia.

Egyikük sem filmezett azonnal.

A nap felkelt Csivava felett, megvilágítva Mosaica foltos hátát, Fierro szürke testét és Mora sötét sziluettjét az itatóvályú mellett. Salmo nevetségesen körözött Efraín körül, és majdnem megbotlott a saját mancsaiban.

Delia se rio

Efraín átkarolta a derekát.

Mögöttük a kapu nyitva maradt.

Mosaicának rá sem nézett többé.

És Delia tudta, hogy bizonyos dolgokat csak akkor nevezhetnek otthonnak, ha még fennáll a távozás lehetősége.

Milyen érzés volt elolvasni ezt a történetet? Ha megérintett vagy érdekesnek találtad, ne felejtsd el megosztani, hogy minél több ember felfedezhesse. ❤️

Még sok izgalmas történet vár rád. Görgess lejjebb, és kattints a „Továbbiak Jerrytől” gombra, hogy folytathasd. Köszönjük, hogy elolvastad! 👇