Azon az estén Leonor az ajtó mellé akasztotta a sálját. Julián pedig alatta hagyta a kalapját.
Hullani kezdett a hó a teraszon. A fészerben Azucena Sombrával evett; bent gőzölgött a húsleves, és rengeteg tűzifa volt.
– Jó, hogy az a szék még meleg volt – mondta Leonor.
Julian megfogta a kezét.
– Jó, hogy még ott voltál.
Közelebb húzta a székét az övéhez. Kint az ösvény lábnyomai eltűntek, de ezúttal senki sem várakozott egyedül a hóban.
